Tudta már meg valaki a legnagyobb boldogságában, terhesség alatt, hogy a férje megcsalja? Volt ez az állapot befolyással a döntésetekre? Érdemes elnézni?

Az vagyok, aki linekelte a kérdését.

Itt az is kérdés, mit érez a másik iránt. Más egy egyéjszakás becsiccsentve és egy szerető, akivel megbeszélte az ügyes-bajos dolgait, akinek szerelmet vallott, mentek "a te is hiányzol, alig várom, hogy újra érezzelek" üzenetek.

Én ezért nem békültem végül.

Szülés körül ott sündörgött, könyörgott, sírt, hogy haza akar jönni hozzánk. El is bizonytalanodtam.

Váltottunk pár incselkedős kedves üzenetet még a kórházban voltam, nyitni akartam felé.

Majd egy banális véletlen folytán tudtam meg, hogy aznap a csajnál aludt mikor értünk jött délelőtt nagy vigyorral.

Megértettem, hogy érez valamit, szerelmes, legalábbis azt hiszi és hiába fogadom vissza, ha a nő ráír kiborulva, hogy hiányzik neki, nem fog tudni nemet mondani.

Így meg nem akartam élni, hogy erre várjak.

A nővérem terhesen tudta volna meg.

Az élettársa lebukott, de nem előtte, hanem a szüleink előtt. A mai napig nem tudom, hogy hogyan, mert ez tabu téma lett, én pedig még igen kicsi voltam. Lényeg, nem mondták el neki, mert féltek, hogy elvetél, vagy baja lesz a babának. Szülés után viszont elmondták neki.

A ő élettársának fix szeretője volt, mellette pedig még aki megállt neki (személyi edző volt, elég sok lányt/nőt elcsábított). Az én nővérem kidobta, onnantól a volt élettársa elkezdett kaparni, 8 hónapig ostromolta, a nővérem kibékült vele, nem telt el 2 hónap és újra megcsalta, akkor végleg szakított vele. Élete legjobb döntésének tartja, pedig az unokaöcsém 4 éves koráig szingli anyuka volt, de azóta talált egy nagyon normális férfi, most jön a 3. baba (2 közös).

Én nem voltam ilyen helyzetben, de az ő példáját látva és a környezetemben szétnézve, semmiképp nem nézném el, azonnal lapát.

Egyrészt kutyából nem lesz szalonna, sosem változnak meg.

Másrészt úgysem leszel nyugodt, lehet, hogy utána már soha. Jobb a gyereknek is ha picit ugyan szomorkodsz, de utána nyugodt légkörben nevelkedik, minthogy folyamatosan stresszes, gyanakvó anyuka gondozza. Mikor a nővérem vissszafogadta arra a rövid időre az élettársát, az unokaöcsém nagyon sírós, éjszakákat végigüvöltő baba lett, gondolom érezte, hogy a nővérem ideges a kétségek miatt, pedig előtte nyugod volt, átaludta az éjszakákat stb

Igen. Szüléskor folyamatosan csengett mobilja....

Soha senkinek nem kívánom... utána 2 hétben kb mintha ködlett volna az agyamban, kekapcsoltam aludtam, picivel voltam. Végül szakítás lett.

Édes jó istenem, MÉG MINDIG TE?

Sosem fogod otthagyni, mert tökéletesen életképtelen vagy, évek múlva is itt fogsz tartani. Minimális önbecsüléssel bíró nő űgy vágja ki az ilyet, mint macskát carni.

Férjem megcsalt gyermekünk születése után 1 hónappal testileg. Előtte kiderült érzelmileg is csalt mikor az első gyermekünkkel voltam várandós. (Lelki beszélgetések, szexcset/videó/telefonhívások)…

Majd mikor testileg is megtörtént egyből hívott és teljesen megbánta. 1 hónapig lakott az anyjanal majd visszafogadtam.

Kar volt.

Azóta többször volt veszekedés, csapkodas részemről, ő neki tárgyak dobalasa…

Ma is nagyot veszekedtunk úgy, hogy én többször megpofoztam.

Előtte sosem volt ilyen gondunk.

Ez veszett fejsze már.

Válni szeretnék, de egyelőre a kicsi 5 hós, dolgozni nem fogok tudni. Várom a megfelelő pillanatot hogy elmenjünk…

HA MÁR MEGCSALT NE FOGADD VISSZA!!!!!!!!!!!!

Sokban lehet változni ha fontos a másik, pl jobban ügyelünk a rendre, nem bömböltetjük a kedvenc zenénket ha nem szereti és ezer más dolog. Nem is változás, inkább alkalmazkodás ez.

A megcsalás viszont más. Ott az alapvető hozott/ tanult értékrend, gyerekkori minta, berögződés dönt, főleg ha nem egyszeri botlásról van szó. Ez az ember jellemének része. Most nagyon szélsőséges leszek, de ez olyan, hogy aki képes szándékosan kitervelten ölni, az máskor is megtenné ha érdeke úgy kívánja. Aki verekedős, az legközelebb is bajba keveredik. Aki meg már többször tartott szeretőt, az legközelebb se tud majd ellenálni ha alkalma lesz, mert belefér az értékrendjébe.