Aki volt már "szerető", mennyire volt nehéz lelkileg?

Rossz és megalázó. Se ünnepek, se közös nyaralás, mert az a családé. Nem vállal fel, nem jelenik meg veled nyilvánosan, nincs semmi közös program, állandó bujkálás... Nem éri meg.

N

Addig tart a varázslat, amíg le nem bukik. Akkor úgy tagad meg téged és mindent ami szép volt köztetek, ha azt előre látná az ember, soha nem tudna belemenni ilyesmibe.

Én sejtettem, hogy így lenne, de mégis úgy éreztem, megérné, akár csak egy együttlét. Persze valószínűleg egész más fogalmaink voltak az első együttlétről. Számára nem volt ismeretlen az a fajta szex, amikor a ruha se kerül le, mert sietni kell. Én vágytam a szenvedélyes szexre, de biztos nem az 5 perces kapkodós szexről fantáziáltam.

Nekem már az is libidógyilkos volt, hogy a becserkészésem után egy falat vont kettőnk közé és semmi másról nem volt hajlandó beszélgetni velem, csak a farokállásáról. Nem volt hajlandó végül lefeküdni velem és sokáig nagyon bántam. Nem mondom azt, hogy jobb így. Az egész úgy, ahogy volt, elcseszett volt és törvényszerűen kioltotta volna saját magát, ha beteljesedik. Szóval nem volt jövőnk így se, úgy se. Láttam a happy családi fotót Fb-on, utána meg jött az üzenet, hogy hol és mit csinálna velem. Már ettől leköptem volna szívem szerint. Talán azért az egyért kár, hogy nem feküdtünk le soha, mert akkor még hamarabb megundorodtam volna tőle is, magamtól is. Így viszont elég sokáig vergődtem ebben az egészben. Vége van, többé nem megyek bele semmilyen kilátástalan vergődésbe. Én már elértem azt a kort, amikor minden kapcsolat kilátástalan egy nőnek, szóval befejeztem.