Maradnál ilyen házasságban? Ha igen, miért?

A vége az lett,hogy rájöttem ,nem az a megoldás,ha mindig újra kezdek.

Átgondolni, megbeszélni, megpróbálni. Aztán,ha nem megy,akkor odébb állni.De utána mindenképp kellene némi idő,hogy rájöjjön,mit kellene legközelebb másképp csinálni.

Egyértelműen válnék. Nem a szerető miatt, anélkül is, a szerető csak megerősítene a döntésemben és meggyorsítaná a folyamatot. Amúgy vicces, hogy akárhányszor ír itt kérdést feleség, akinek a férje szeretőt tart(ott), hogy adjon-e neki még egy esélyt, mindenki egyöntetűen szajkózza, hogy dehogy, ennek a kapcsolatnak már annyi, menthetetlen, a bizalom sérült, újra meg fog csalni...Most hogy te írsz egy ugyanolyan helyzetről csak a megcsaló szemszögéből, hirtelen mindenki menthetőnek látja a kapcsolatot. Simán helyre lehetne hozni, miután lezártad a szeretővel és nyilván soha többé rá se néznél másra a feleségen kívül. Érdekes 😕

Amúgy nő vagyok, ha ez számít.

Teljesen más személyiségek voltak. Az exfeleségem nagyon komoly vallásos családból jött, szerették a szülei, de gyengédséget nem kapott, így ő sem lett az a típus, aki ki tudná mutatni a szeretetét, nem volt benne sok gyengédség, az a fajta női "bújás", finomság hiányzott belőle, gyakorlatias, két lábbal a földön álló személyiség. Nem is volt szükséges soha ezekre a dolgokra, nem igényelt soha semmi intimitást, szexet sem túl sűrűn (a gyerek születése után pedig még annyira sem, szép lassan a nullára csökkent). Persze ezeket már akkor is tudtam, amikor elvettem, alapvetően nem ezzel volt a gond, egyszerűen az évek alatt mindketten változtunk, nem feltétlenül előnyünkre. Emellett nagyon nagy családja van, több testvér unokatestvér stb., rengeteg időt töltött velük, segített nekik mindenben, amivel nem volt baj, de gyakorlatilag kettesben töltött idő egyáltalán nem volt, szinte sosem volt otthon.

A szeretőm elképesztően kedves, aranyos, figyelmes, nagyon gyengéd, az intimitásra ugyanúgy szüksége van mint nekem, mellette érzem, hogy "szeretve vagyok", miközben férfiként néz rám, nem csak apaként, pénzkeresőként. Életvidám és mosolygós, engem is azzá tesz. Elfogadjuk egymás hibáit, nem akarjuk megváltoztatni a másikat, tudunk kompromisszumokat kötni, ami az előző kapcsolatainkban nem ment.

Ha pedig külsőre kérdezed, abban is teljesen mások, bár ebben az is benne van, hogy 12 év korkülönbség van köztük (exfeleségem 10 évvel idősebb, párom 2 évvel fiatalabb nálam).