Van aki családosként a szeretőjét választotta?

Nagyon sokan gondolják úgy, mint a 18-as. Ők azok, akik előbb elválnak, és utána ismerkednek. Ez lenne a legjobb, amilyet esetben tenni lehet.

De rengetegen vannak, akik egyszerűen kapcsolatfüggők. Ők azok, akik akkor lépnek ki, ha biztosan megvan az új. Liánoznak, félrelépnek, mindegy minek nevezzük. Ők eleve erre készülnek, hogy válni fognak, ha megvan a következő.

Illetve vannak azok, akiknek kell a fix biztos pont, és eszükbe sincs válni. Remek érzékkel választják ki azt a nőt feleségnek, aki ezt el is tűri. Elég sok hasonlóságot mutat a bántalmazó kapcsolatokkal. Ilyen esetben viszont a szerető miatt sose fog elválni. Ő az, aki évente cserélgeti a szeretőit.

A kérdező leginkább a második típusnak tűnik. Meggyőződése, hogy a hazasság rossz, ezért jön a harmadik, és a válás csak idő kérdése. Egyszerűen nem érti, hogy nem mindenki gondolkodik ugyanígy.

A feleségem apja a szeretőjét választotta, de ő irgalmatlanul rács.szett. Az új nő idővel olyan lelki terrort alakított ki, hogy apósom teljesen tönkrement és mindenkit elüldözött magától.

A feleségem már majdnem felnőtt volt akkoriban, de a húga olyan

8 lehetettt a váláskor, nagyon megszenvedte. A lányai egy darabig próbáltak még közeli kapcsolatot fenntartani az apjukkal, de idővel lehetetlenné vált, annyira szét van esve az öreg. Találkoztam vele párszor, durva mentális és dühkezelési problémái vannak, plusz teljes tagadásban él (a világ van ellene, ő a körülmények áldozata).

Ebből semmi általánosat nem akarok levonni, náluk így alakult. Az anyósom is megsínylette a dolgot (ő volt az első férfi az életében), de idővel összeszedte magát és amennyire látom, kiegyensúlyozott most.

#22

"El nem hiszem, hogy bárki hitelesnek tartja, hogy az exét szereti"

Kedves kérdező, én voltam a hűtlen fél a saját történetemben.

A házasságunk az idő múlásával kihűlt (kezdeti szenvedély meg egyebek) , majd felfigyeltem másra is, szeretőm lett, azt hittem, hogy szerelmes vagyok, de ez csak fellángolás volt. Igenis elkezdett hiányozni az exem, minden tulajdonsága, amit nem tudtam megbecsülni, értékelni, azt idővel észrevettem. Nem azért, mert nem jött volna jobb, hanem azért, mert számomra ő volt a jó.

Sok házasság, sőt a házasságok 99%-a eljut egyszer arra a pontra, amikor valamennyire "kihűl" a kapcsolat. Vannak olyanok, akik ezt tudják kezelni, és újjáéleszteni a lángot, vannak akiknél örökre elmúlik, és vannak azok, akik egy fellángolás miatt elveszítik az igazit.

Én nem próbáltam visszakönyörögni magam az exhez, tudtam, hogy felesleges lenne. Elárultam őt.

Azóta van párom, boldog vagyok, de ő volt az igazi.

#26

Ne akard már nekem megmondani, hogy én mit éreztem/érzek.

Nem tudom, hogy hány éves vagy és mennyi idő volt a leghosszabb kapcsolatod, de majd gyere vissza 20 év múlva és írd azt, hogy 20 év után is ugyanolyan a szerelem a pároddal, mint az elején. Igenis van, hogy egy idő után ellaposodik, és van aki annyira megy az "ösztönei" után.

Te honnan tudod, hogy én találtam-e jobbat vagy sem? Miért személyeskedsz? Tudtom szerint én sem cáfolom meg a te érzéseidet, de egyszerűen az abszurd, hogy megakarod mondani egy random idegen embernek, hogy márpedig nem az exem volt az igazi, meg nem találtam jobbat.

Tény, nem találtam jobbat, mivel nem hasonlítgatom a jelenlegi páromat az exemhez.

Nincs olyan, hogy jobb. Valakinek X a tökéletes, valakinek Y. Ez teljesen relatív.

Mint azt már mondtam, boldog vagyok a jelenlegi párommal, ettől függetlenül tisztában vagyok vele, hogy miért lett szeretőm, és azzal is, hogy az exem volt az igazi, ha tetszik neked, ha nem.

De ha te ennyire jól ismered az ilyen és ehhez hasonló szituációkat, illetve más emberek érzelmeit/tetteit. Elmondanád, hogy miért vagy te ennyire szakértő ? Esetleg ezzel foglalkozol? Vagy szívesen meghallgatnám a te történetedet is.

#28

Veled nagyon nagy problémák vannak. Amint látom te kötekedni jöttél ide.