Bántad már meg, hogy hűséges maradtál?

Igen. Illetve hát nem is feltétlenül azt bántam meg, hogy hűséges maradtam, hanem hogy nem szakítottam hamarabb (mondjuk azt többször is).

Ami kifejezetten a hűséget illeti, ott egy kapcsolatom (végén) volt egy ilyen időszak, amikor másik városba mentem egyetemre, az akkori pasim meg maradt a szülővárosomban. Koliban laktam, gondolhatod, hogy lett volna lehetőségem félrelépni, a csábítás is ott volt, mégsem tettem. A pasim persze otthon kb a költözésem másnapján már összejött egy csajjal, mondván, hogy én úgyis félre fogok lépni, minek legyen ő a balfék. Hát, én nem léptem félre, de nagyon bántott, amikor két hónap múlva megtudtam, hogy van neki más is mellettem (amúgy minden hétvégén hazautaztam és esténként is mint valami hülye kis pincsikutya ott ültem a laptop előtt, hogy vele beszélgessek, és még véletlenül se menjek el a tök jó ismerkedős kolibulikra). Szóval ebben az esetben őszintén megbántam, hogy nem éltem a lehetőségekkel, nem érdemelte meg a hűségem. Mondjuk az jobb lett volna, ha eleve szakítunk, amikor elköltöztem, de meg akartuk próbálni a távkapcsolatot is. Vagyis ezek szerint csak én.