Szeretője voltam egy családos embernek Vajon ő mit érzett?

Inkább ezt most kiírnám magamból és nyugodtan lehet bármit hozzászólni, hátha másképp látom majd.

5 hónapig tartott.

Ő volt a meglátni és megszeretni. Vagyis meglátni és vágyódni először.

Ő is így volt vele, legalábbis ezt mesélte.

Megismerkedésünk részleteit nem szeretném leírni, de a lényege, hogy közös ismerősökön keresztül találkoztunk.

Nem hülyített, már első találkozásnál tudtam, hogy házas, több, mint tíz éve. És, hogy van egy közös gyerek is, aki még kicsi.

Nem vagyok szent én sem, de nem utasítottam el a közeledését, mert függetlenként nem érzem a felelősséget benne.

De flörtnek indult nem másnak. Élveztük, hogy mikor véletlen összefutunk beszélgetünk, nevetgélünk, és ennyi.

Viszont harmadik ilyen "véletlen" összefutásnál elkérte a számom én pedig megadtam. Letisztáztuk, hogy ő nem válik, én pedig nem akarok tudni az életéről.

Mai napig nem tudom, hogy hogy élnek. Beszélt róla, néha el-elmondott dolgokat, hogy feszültség van otthon, de nem szidta a feleségét, én pedig nem kérdeztem.

Tudtam, hogy csak a szex miatt akar, mert az hiányozhat otthon, és mert köztünk elképesztően jelen volt a vonzalom.

Megbeszéltünk egy találkozót de eltűnt. Egyszerűen nem jött át.

Letudtam annyival, hogy meggondolta magát, de írtam pár nap múlva, hogy egy szót szólhatott volna.

Megörült hogy írtam és elnézésemet kérte. 3 órán keresztül beszélgettünk, mert pár sms után felhívott.

Sajnálta, hogy nem jött, de ő ezzel mégsem élhet. Megértettem, majd elbúcsúztunk, miután beszélgettünk mindenféle jelentéktelen dologról.

Eltelt pár hét, mikor újból találkoztunk, és ugyanott folytatódott minden. Felhívott , beszélgessünk. Elmondta, hogy ezzel kockáztat, hagyjuk. Megint elhajtott. Én hagytam.

Pár nap múlva keresett és kérdezte hogy vagyok, mi van velem.

Közöltem, hogy én nem szeretnék barátkozni, köszönöm. Elfogadom, hogy más nem lesz, de nekem ez így nem megfelelő.

Megint eltűnt jó időre, majd egyszer csak jött egy sms, hogy találkozzunk.

Átjött és lefeküdtünk egymással. Olyan volt, mint eddig életemben még senkivel.

Felöltözött és hazament. Két hétig nem hallottam róla, már nem is írtam semmit. És ismét felbukkant, de csak írt, hogy ez nem megy, mert így ebből több lesz és ő nem akar elvált szülő lenni.

Rendben elengedtem, de itt már éreztem, lehet csak én, hogy ez tényleg több.

Megint eltelt egy kis idő és megint jött, és onnantól már hónapokig csak összejártunk, szexeltünk és rengeteget leveleztünk.

És egyre érdeklődőbb volt, és aggódóbb.

Majd egyik pillanatról a másikra lezárta.

Ennyit mondott: ennek így vége kell, hogy legyen, mert csak nagyobb sebeket ejtünk egymáson, és ő továbbra sem válik.

Sosem kértem .

De elengedtük egymást és én úgy érzem, hogy most elengedett valamit, ami lehet szép lett volna. Tudom a szeretői státusz és ez a forma sem nem egészséges, sem nem tart örökké, mégis úgy érzem, hogy nem én veszítettem, hanem ő.

Vajon érzett valamit, vagy süketelt végig?

Köszönöm ha leírod a véleményed, és még jobban megköszönöm ha ezt kulturált formában teszed