Döntöttél úgy sok éve, hogy a gyerek miatt nem válsz?

Szerintem is már alapbol el vannak cseszve az ilyen kapcsolatok es gyereket se kellett volna vállalni ilyenekbe.

Mindenhogy sérulnek a gyerekek ha válnak az ilyenek, ha nem.

Már az elejétől nem kellett volna összeàllniuk.

Igen, 4,5 éve ez volt az egyik fő ok, ami miatt nem adtuk be a válást. De ez nem ennyire egyszerű, komoly anyagi hátrányba kerültünk volna külön-külön, ami a gyerekünk biztonságát is veszélyeztette volna. Az anyagi helyzetünk azóta javult, de nekem kéne kitenni a gyerekem apját a házamból és képtelen vagyok rá. Mintha merényletet követnék el a gyerekem ellen, aki imádja az apját. Ezen kívül hálás vagyok a férjemnek, amiért 10 éven át segített fenntartani a házamat, ami egyedül nem ment volna. Olyan érzésem van, hogy nincs jogom őt elküldeni. Tudom, hogy meg fogom bánni. Pár év és öregasszony leszek, ő meg lehet, hogy akkor fog lelépni, amikor én már nem kellek senkinek. De ilyenkor arra gondolok, nem mindegy? Végső soron így is, úgy is öregasszony leszek hamarosan, ami semmilyen új kapcsolatban nem előny. Mindenki engem vádol, mert milyen jó apa és milyen jogon elégedetlenkedek. Az nem számít, hogy engem nem szeret. Ja, hogy hozzámvágott néhány vörös rózsacsokrot és én vagyok a szívtelen. Ja, valahogy már nem kell. 10 éve volt rá, hogy vörös rózsacsokrot adjon nekem. Mindig sajnálta rám a pénzt, soha nem hívott meg semmire. De nem a külvilág véleménye érdekel, az maximum annyiból, nehogy betegyenek nekem egy válás esetén a gyerek szempontjából.

A férjem szülei is így maradtak együtt. Egyszer megpróbáltak szétköltözni, de a férjem maradt az apjával, az anyja hazaköltözött a szülőfalujába, aztán nem bírta a gyerek nélkül és visszament. Mit csináltak volna autó nélkül? Nyilván nem volt opció a gyerekek nélkül leélni az életet egyik szülőnek se. Ugyanezt visszük tovább. Én depressziós vagyok. Ha bármikor válás vagy költözés kerül szóba, a gyerek halálra rémül és sír. Pedig még nem nagyon beszélgettünk erről, csak egyszer került szóba, hogy szívesen költöznék kissebb házba és kivette a szavaimból, pedig nem akartam kimondani, hogy az apja oda nem jönne velünk. Úgy elkezdett sírni, hogy ejtettem is a témát. Itt fogok megrohadni ebben a házban a párommal, akinek mindig is a lakhatás kellett belőlem. Ez van.

Nos jelenleg en is ebben vagyok.

Es fogalmam sincs mit tegyek.

A gyerekek miat maradtam vele de már nem birom.

Na meg félek is tőle mert veorekedik is ha iszik :( nehez az élet sajnos.