Miért számít, hogy egyéjszakás, vagy hosszabb kapcsolat volt -e?

"millió eset van, ahol több évig tartó megcsalásnál sem lesz érzelem a megcsaló részéről" - tényleg? Brit kutatók mutatták ki?

Egyszer talán meg lehet magyarázni pl részeg voltam, buli volt...bár így is gáz.

Ha már többször ugyanazzal, ott van ragaszkodás.

Aki pedig nem képes a másikat tisztelni, megbecsülni, az félrelép. A legszánalmasabb, amikor utólag magyarázkodik és a másik el s hiszi. Akkor végül is jó párt alkotnak!

"Mennyi időt bírnak ki mostanában egymás mellett a friss házasok? Szerintem sokszor szomorúan keveset. Én nagy tétben fogadnék, hogy a legtöbb válásban a megcsalás játszik valamilyen szerepet. A monogámia egy szép dolog, csak mostanában nem úgy tűnik mintha működne."

Ha csak az lépne monogám kapcsolatba, aki tényleg úgy érzi erre vágyik, akkor kevesebb megcsalás történne, illetve akkor is, ha időben kilépnének az emberek a haldokló kapcsolataikból. Igaz ez a házasságokra is. A környezetemben is több olyan házasságot láttam, ami nem azért köttetett, mert a két fél úgy érezte, hogy erre vágyik. Inkább azért, mert így szokás, mert jön a gyerek,mert már úgy megszokták egymást, minek keresne másikat, mert kell a csok, vagy más anyagi előny, stb. Kevés olyan házasságot láttam, aminél nem látszott már a mennyegző előtt is, hogy veszett fejsze nyele. Egy ilyen kapcsolatban pedig evidens, hogy válás és/vagy megcsalás következik.

"-Fontos kérdés még az is, hogy mi az oka a megcsalásnak? Ha a kapcsolat haldoklik és kiutat keres belőle a másik csak még nem merte vagy valamilyen oknál fogva nem tudta kimondani a szakítást, akkor ez valóban a kapcsolat végét jelzi. Ugyanakkor, ha csak az unalom és a kalandvágy vezette, akkor tényleg érdemes felrúgni ezután mindent? Ezt a kérdést könnyű eldönteni, ha magába néz az ember és átgondolja mennyire jók a mindennapok a másikkal."

Ha tisztán unalomból, vagy mert épp viszketett neki, képes mindent kockára tenni és hazudni, lopva, sunyin megszegni minden ígéretet, amit tett az évek alatt, akkor nem ér semmit az egész. Bármilyen jók is voltak (látszatra) korábban a mindennapok, én képtelen lennék elhinni, hogy munkából jött és nem az új kollegina lábai közül. Ez a stressz, az emiatt kialakuló bizalmatlanság és féltékenység felőrölne lelkileg és megkeserítene minden pillanatot. Emellett többet nem tudnék hinni neki másban se, hiszen ha valaki esküszegő és hazug, akkor mi tartja vissza, hogy legközelebb másról hazudjon? Nekem nem érne annyit az, hogy "jók a mindennapok", hogy kockára tegyem a lelki egyensúlyom, vagy akár az egészségem. Mert az állandó stressz hosszútávon csodákra képes.

Én az a típusú ember vagyok, aki nem kérdezi meg, merre járt a másik, mert feltételei, hogy a fontosabb pontjait a napjának úgyis közli és végig a szabályok szerint játszik. Tőlem oda és azzal megy a párom, ahova akar, mert hiszem, hogy ér neki annyit a kapcsolatunk, hogy nem játssza el a bizalmam. Ha nem érek ennyit, ha a jó kis mindennapok nem érnek ennyit a számára, akkor a számomra se ér annyit, hogy szenvedek az ő h,lyesége miatt. Akkor keresek olyat, aki érdemes a bizalomra.

"- Egy kapcsolatnak sok aspektusa van, anyagi, lelki, szellemi, és testi is. Ezekből egyetlenegy, amit kiemelsz mint tiltott.

Miért nem veszed ilyen komolyan, ha leül sakkozni valakivel és szellemi téren lép kapcsolatba mással? Miért nem veszed ilyen komolyan, ha kiönti a lelkét valaki másnak? Vagy kölcsön kér valakitől egy halom pénzt?"

A párkapcsolat két olyan eleme van a számomra, amit csak a pároddal élsz át. Ez a szerelem, romantika, vagy ahogy tetszik és a szexualitás. Minden más része a többi emberi kapcsolatodnak is. Épp ezért nem zavar, ha másnak is elmeséli a gondjait, hiszen erre vannak a barátok, vagy mással is szellemi kapcsolatba kerül, mert erre valók a kollégák, az internet népe és a barátok, de még a tágabb család is. Ahogy érzelmi kapcsolata is van másokkal is, barátokkal, családdal, akár még háziállattal is. De szerelmi és szexuális kapcsolata csak az adott illetővel, azzal aki elvileg a párja. Ha fűvel fával kefélget, flörtöl valaki, akkor a párja miben más, mint bárki más? Akkor mi szüksége párra, ha nem őrzi meg a kapcsolat intimitását, különlegességét? Akkor tulajdonképp ugyanolyan jó lenne egy barátság extrákkal is és amellett nem értelmezhető a megcsalás, így azt visz ágyba akit akar.

"-A vágy, a szexualitás egy elég mélyen gyökerező ösztön, ami tudatosan nem irányítható. Amikor monogámiát vársz el, akkor azt várod el, hogy ezt a vágyat a társad akaraterőből elnyomja magában, amikor megkíván valaki mást. Ez szükségszerűen egy feszültséget fog okozni a pszichéjében. Ez nem feltétlen bírálat, csupán tényközlés."

Én nem várok el többet, mint amit adok. Ha a másik nem monogám, akkor ne keressen monogám kapcsolatot. Én se megyek jobbra balra, nem flörtölgetek, nem csókolózom, vagy fekszek le mással. Nem keresem a romantikát se máshol. Annyit várok el a másiktól, amit önmagamtól is elvárok. Senki nem tart fegyvert egy olyan ember fejéhez se, aki nem akar, vagy nem képes hűséges maradni.

Arról nem is beszélve, hogy a szexuális jellegű megcsalás tisztán döntés kérdése. Lehúzom a sliccem, vagy sem? Nem azzal van a baj, hogy másra is áll a cövek, hanem azzal, hogy ez a fantázia tudatosan át lesz helyezve a realitásba. Az, aki úgy dönt, hogy csal, majd újra és újra megteszi, de gyáva közölni a párjával, az semmi több, mint egy önző, gyáva, sunyi féreg. Mert kell a kényelem és a biztonság amit az asszony nyújt és kell a friss hús is. Ha pedig színt vállalna, valamelyiket el kéne engedni. Ez pedig kényelmetlen lenne a számára, így inkább hazudik, rejteget, taktikázik és ahol lehet átverni az asszonyt.

Nem azzal van a baj, hogy valaki több emberrel éli meg a szexualitást, hanem azzal, amit ez magával hoz, ha mindezt titokban teszi.

Hogy várhatnál el őszinteséget, hogy számíthatnál akár érzelmileg, akár más téren valakire, akinek ennyit ér a szava, aki szemrebbenés nélkül hazudik a szemedbe, hónapokon, éveken keresztül? Ha pedig ennyire nem számíthatsz valakire, akkor mi szükséged rá az életedben? Hogy folyton fél szemedet rajta kelljen tartanod, hol szúr éppen hátba, hol játszik ki? Ha képtelen az ösztöneit elnyomni, vagy lusta hozzá, mert az egész nem ér annyit számára, akkor, hogyan hihetné el a párja, hogy nem lép majd le csak így egyik reggel, vagy nem károsítja meg valamilyen módon, ha épp az érdeke úgy kívánja? Hiszen láthatóan a tény, hogy az, amit tesz a párjának rossz, pont nem izgatja.

Nem a szex a gond, hanem a jellem ami a tett mögött húzódik.

Mindez persze csak abban az esetben igaz, ha a két fél monogám kapcsolatban egyezett meg. A nyitott kapcsolat, swingerezés és miegymás, amiről mindkét fél tud és elfogadja nem tartozik ide. Ha valaki "szabadelvű" keressen hasonló társat és fogadja el, hogy akkor a másik se lesz hűséges, de legalább senki nem vezeti meg a másikat.

28, Ha a logikádat követem, akkor az emberek nagy részének nyitott kapcsolatban lenne a helye az alapján amit írsz.

"Nem azzal van a baj, hogy valaki több emberrel éli meg a szexualitást, hanem azzal, amit ez magával hoz, ha mindezt titokban teszi."

Mégsem így van ez, hanem részben saját megfontolásból, részben társadalmi konvencióknak engedve úgy gondolják a legtöbben, hogy működni fog 20-25 évig a kapcsolatuk úgy, hogy előtte hosszabb-rövidebb kapcsolatok tömegén vannak túl.

"kevesebb megcsalás történne, illetve akkor is, ha időben kilépnének az emberek a haldokló kapcsolataikból."

Mire szolgálna egy komoly kapcsolat? Mi a célja? Az, hogy abban egy új családot kezdjünk el, gyerekeket neveljünk benne fel. Ehhez legalább 2-3 évtized kell. Pár éves kapcsolatokba ki-be ugrálni időtöltésének jó és megcsalás is kevesebb eséllyel lesz, hiszen rövidebb idő alatt nehezebb ráunni egymásra, de a funkcióját ezzel elveszti.

"Kevés olyan házasságot láttam, aminél nem látszott már a mennyegző előtt is, hogy veszett fejsze nyele."

Ezt vitatom. Kétlem, hogy bárki is a válás gondolatával házasodna.

"Én az a típusú ember vagyok, aki nem kérdezi meg, merre járt a másik"

Én sem.

"A párkapcsolat két olyan eleme van a számomra, amit csak a pároddal élsz át." Nem csak a pároddal éled át. Nem volt még talán senkid? Vagy neki nem volt senkije előtte? Egy mai átlag ember átlag házassága úgy néz ki, hogy előtte egy tucat másikkal volt, házasok, aztán válnak, és utána is egy tucat másikkal lesz.

"Én nem várok el többet, mint amit adok. Ha a másik nem monogám, akkor ne keressen monogám kapcsolatot. Én se megyek jobbra balra, nem flörtölgetek, nem csókolózom, vagy fekszek le mással. Nem keresem a romantikát se máshol. Annyit várok el a másiktól, amit önmagamtól is elvárok...

....... Az, aki úgy dönt, hogy csal, majd újra és újra megteszi, de gyáva közölni a párjával, az semmi több, mint egy önző, gyáva, sunyi féreg. Mert kell a kényelem és a biztonság amit az asszony nyújt és kell a friss hús is. Ha pedig színt vállalna, valamelyiket el kéne engedni. Ez pedig kényelmetlen lenne a számára, így inkább hazudik, rejteget, taktikázik és ahol lehet átverni az asszonyt."

A romantikus filmekben és Ideáliában, ahol élsz valószínűleg így is néz ki minden kapcsolat. Persze a megcsalás mellett nem nagyon lehet érvelni, de nézzünk egy kicsit más helyzetet. Egy elméleti kérdés: együtt vagytok a pároddal 15 éve, 9 éve házasok vagytok. Van egy 6 és egy 4 éves gyönyörű gyermeketek. Filmbe illően boldogok vagytok egymással, de egynap a férjed előáll azzal, hogy kapott egy ajánlatot egy nőtől, ami nem hagyta bizony hidegen. Nem csalt meg, nem árult el és teljesen őszinte veled! Szóval azt mondja, hogy imádja a gyerekeit és nagyon fontos neki, hogy lássa őket felnőni közelről és ebben részt akar venni és téged is imád és szeret(ezt itt biztos vitatod, viszont példa kedvéért fogadjuk el), de.. hát szeretné ha most az egyszer félrenéznél. 15 éve hűséges hozzád, illetve az összes érved ami az árulással kapcsolatos itt nem játszhat szerepet. Milyen érvet mondasz neki, hogy ne tegye a saját önzéseden kívül?