Megcsalt feleség?

"Őszintén érdekelne, hogy ha egy nőt megcsalnak, neki miért jobb a harmadik felet szídnia és mindenféle ribncnak beállítania, miközben a férjével együtt marad?

Ettől mi lesz jobb?"

Levezeti a feszültséget. Ugyanaz, mint a férfiaknál a káromkodás. Egy kicsit megnyugszik utána. Ha utána olvasol megtudod, hogy a káromkodás és a másik szidása tulajdonképpen egészséges. Nem annak, aki kötőszóként használja a csúnya szvakat, hanem aki idegességében, vagy ha valami nem, vagy félresikerül.

Ami az érzelemmentes "félrejárást" illeti, biztosan hibás a megcsalt fél is. A férfiaknak szükségük van a rendszeres, napi szintű szexre. Ha a feleség mondjuk csak hetente akarja, máris kész a helyzet, amiben a férfi máshoz megy. Érzelem nélkül, neki csak a feszültségtől való megszabadulást jelenti. Mivel az a másik nő is nő, elvárja a bókokat, ajándékokat, és azt, hogy a férfi úgy tegyen, mintha ő lenne az igaz. Amitől a látszat az, mintha komoly érzelmek fűznék hozzá. Mindez elkerülhető lenne azzal, ha a párja naponta, akár többször is "megfejné", megszabadítva a feszültségtől, ami arra készteti, hogy máshoz menjen. Aztán ha otthon a feleségtől állandó szidást, veszekedést kap, előbb utóbb tényleg a szerető lesz a fontosabb, vagy akár egy harmadik nő.

Nekem azért van meg a véleményem a szeretőkről, mert ennyi legyen már bennünk, nőkben, hogy összetartunk, nem a kezére játszunk és odadobjuk magunkat egy olyan pasinak, akiben annyi tisztelet nincs embertarsai felé, hogy korrekt. Semelyik megcsalt fél nem tehet arról, hogy megcsalják. Ha valami nem tetszik, akkor igenis fel kell áldozni a kényelmet és ki kell lépni a kapcsolatból, ha annyira szar. Nem casanovaskodni kell és több vasat tartani a tűzben.

És persze, nem a szerető tehet erről, de arról ő dönt, hogy belemegy egy ilyen undorító helyzetbe, aztán büszke magára a többség, hogy jobb, mint az asszony otthon.

Nem, semmivel nem jobbak. Annyival jobbak, hogy könnyebb prédák. Közben magukat vígasztalják azzal, hogy amit akarnak, az a szex, és nekik ez így jó, ők aztán nincsenek kihasználva. Rengeteg független pasi is keres szexkapcsolatot, igazán lehetne annyi tartásuk, hogy szinglit keresnek, nem a tilosban mászkálnak. A szerető részt vesz abban, hogy az otthon lévő fél át van b.szva és ez akkor is csúnya, ha nem a saját párjáról van szó.

12, nincs ilyen, hogy mi nők összetartunk. Képzeld, a férfiak sem tartanak össze. Akkor a háborúban nem lőnének egymásra, egymás csajait nem csábítgatnák.

Sokat gondolkodtam ezen, mert voltam szerető. Nem vagyok erre büszke, de olyan irtózatos nagy szégyent sem érzek. Hozzám is visszajutott, hogy a lebukás után otthon előadta, hogy én másztam rá, üldöztem a szerelmemmel és megsajnált (!). Asszonyka vagy elhitte vagy nem, mégsem vágta ki mint a rongyot. Az igazság ezzel szemben az volt, hogy a pasi fűzött engem majdnem 3 hónapig, naponta vallott szerelmet, ajándékokkal halmozott el és előadta a szokásos sohasenkivelnemvoltilyenjóaszex mantrát. Az alapján, amit megtudtam, a nő engem nevezett ki fő bűnösnek.

És akkor jöjjenek az okok, hogy miért nem lépett ki a pasi a házasságból (nem miattam, hanem egyébként): az anyagiak miatt. Volt egy közös lakáshitelük, egyik sem tudta volna kivásárolni a másikat. Tipikus alsó-középosztály család, együtt megálltak a lábukon, de külön-külön már nem ment volna. Senki nem szeretnék megbántani, de aki csak a pénz és az anyagiak miatt marad a másikkal, az valahol nem egy prostituált? Vagy utána nem fekszenek le? Mert akkor az meg nem házasság.

Én biztosan alkalmatlan lennék egy ilyen megoldás elviselésére.

Kedves kérdező, most képzeld el, hogy ez a nő milyen helyzetben élt tovább. Be kellett volna vallania magának és az egész világnak, hogy nem áll meg a lábán, ezért marad a szemét férjével? Sokkal egyszerűbb kinevezni bűnbaknak a szeretőt és eljátszani a megbocsátó nejet. Vagy ha nem is egyszerűbb lelkileg, a realitásban más választása nem nagyon van. Meg is alkotta a ki élethazugságát: azért maradok a férjemmel, mert összetartozunk, csak jött egy patásördög n aki picit belezavart ebbe.

Ha tudta volna, hogy a férje hónapokig tervezte a menekülését (nem velem, nem miattam, hanem mert egy 0 volt a kapcsolatuk és a kémiájuk), csak ne tudta megoldani.

Ezek baromi szomorú dolgok.

Pont úgy tudsz megbocsátani,hogy egy tükröt tart eléd. El sem hiszed, hogy ilyet meg tudott tenni veled. Nem hiszed el, hogy nem szeret, mert veled úgy viselkedik, mintha szeretne. Ha nem vagy elég erős, aki az eszével gondolkodik, akkor hajlamos vagy csak a szépet és a jót látni és elhinni, hogy nem tesz többé ilyet.

Én egyébként kiraktam őt egyből, de borzasztó nehéz volt belül. Azóta is az.

Mindkét szerephez volt szerencsém.

Amikor bebukott a férjem, abszolút racionálisan kezeltem a helyzetet, a gyerekek miatt a túlélés került elöbbre.

Persze megtudtam, ki a másik, megnéztem a FBon, de lesz***tam. Azonnal elindítottam a válást, hogy mentsen a menthetőt.Nem akartam kompromisszumot, mert láttam baráti körben, milyen rossz a megcsalás utáni együttmaradás.

Szeretőként...hosszú ideig fűzött, beadtam a derekam. Aztán elkezdett füllenteni nekem is, majd megbukott otthon. Ezt onnan tudtam meg, hogy elkezdett egy ismeretlen szám hívogatni percenként! Majd sms, Viber...nem válaszoltam, az már nem az én életem volt.Gondolom ez a nő rám vetítette ki a haragját, amikor a férje ki tudja hányadik nőjének megtalálta a telefonszámát.