Elhagynátok vagy vele maradnátok?

A gyerekek sosem láttak semmilyen erőszakot, előttük a férjem nem csinált semmit, ami történt azt ők nem látták.

Őket nem bántja soha.

"Csak" pofont kaptam, más nem volt.

Azért írtam, hogy "csak" pofon, mert valaki előzőleg írta, hogy biztosan több is volt pofonnál, és erre reagáltam úgy, hogy "csak" pofon.

Tudom, hogy egy pofon is sok, pont ezért jutottam odáig, hogy másnál kötöttem ki.

Tudom, hogy jobb lenne elvàlni, ez tiszta sor, nem is ez a gond.

Tegyük fel, hogy bevallok neki mindent és elválok tőle.

Éktelen haragra fog gerjedni, jobb esetben tönkre akar majd tenni engem, illetve a férfit akivel együtt vagyok, bárhogy, bármennyibe is kerül neki.... és ez még a jobb forgatókönyv, mert örülök ha majd nem akar kinyiffantani minket.

A gyerekeihez joga van, szóval rettegve kell majd odaadnom neki őket, vagy fogalmam sincs hogyan lesz ez az egész.

Ennek ellenére nincs más megoldás, el kell válnom tőle, csak sajnos kitörölni nem fogom tudni az életemből őt a gyerekek miatt.

Nagyon messzire képes elmenni, ismerem sajnos, és bosszút fog állni

Semmi okom egy ilyen oldalon név nélkül hazudni, miért tenném? Ha lett volna több is pofonnál akkor már leírtam volna... semmi okát nem látom, hogy miért ne tenném.

Amikor féltékeny volt akkor általában kérdéseket szegezett nekem, egyre jobban felidegesítette magát, adott egy vagy több pofont, kiabált, fenyegetőzött, hogy ha ez az kiderül akkor megöl. Azt, hogy megöl azt nem úgy mondta, hogy "hát én kinyírlak ha megcsalsz", szóval amolyan szófordulatként, hanem komolyan elmondta, hogy el fogja vágni a torkom stb stb.

Szóval tudom, illetve az élet más területén láttam is, hogy mire képes,és tényleg pofonnál több nem volt, mondjuk azt a pofont nem úgy kell elképzelni, hogy meglegyintette az arcom, hanem kb összecsuklott alattam a lábam és elestem.

A gyerekeit soha nem bántotta, velük nagyon jól bánik, hisz rájuk nem féltékeny, az egy másmilyen kapcsolat.

Azt hiszem így már elképzelhető, hogy mi fog következni ha bemondom a válást, márpedig bemondom.

Nem kellett volna hozzá mennem? Nos az elején nagyon kedves volt hozzám, illetve most is mindent megad, csak néha bekattan és olyan mintha más ember lenne olyankor. Mindìg bocsánatot kért ha kezet emelt rám, ajándékokkal halmozott el, aztán végül mégis megint újra meg újra eljárt a keze.

Volt, hogy sírva könyörgött, hogy bocsássak meg neki, illetve, hogy az a rémálma, hogy elhagyom és ezért lesz olyan dühös, de most már elegem van... nem akarok attól rettegni, hogy mikor lesz a következő kiborulása.

Szóval ennyi, muszáj elválnom