Megcsalás ha van férjem, de szerelmes lettem valaki másba és gyereket sem szeretnék már?

Nálam nem így működik. Az elején nálunk sem volt földindulás. Persze bizseregtem, ha egymás közelében voltunk, de ennél éltem már meg sokkal nagyobb lángot is, ami a végén kudarcba fuladt. Az esküvőnk előtt pánikoltam, mert nem tudtam, hogy ennyi érzés elég-e egy ilyen döntéshez, az első gyerkőc előtt szintén. Aztán az élet eddig mindig igazolta, hogy jó döntést hoztam.

Hazudnék, ha azt mondanám sosem csapott meg a kísértés szele, de valahogy mindig egyértelmű volt, hogy "hol a helyem". Nem hiszek abban, hogy enélkül le lehet élni valaki mellett egy életet. A gond az, ha nem egyértelmű, hogy az embernek hol a helye, vagyis őszintén képes elgondolkozni a váláson.

Én azt látom, hogy az évek és a megélt élmények/élethelyzetek a mi kapcsolatunkat sokkal erősebbé kovácsolták. Ezt sosem cserélném le egy fellángolásra legyen az bármekkora is. Főleg úgy, hogy pontosan tudom, hogy olyanok iránt is lángoltam már, akikkel eleve halálra volt ítélve a kapcsolatunk, annyira mások voltunk.

Szóval ez a helyzet nehéz. Dönteni nehéz, hogy az ember félreteszi és megpróbálja mihamarabb eloltani a lángot, vagy kilép a "megszokásból" és megy a szenvedéllyel. (Ne adj isten megéli a lángot a megszokás mellett.) Válaszúthoz érkeztél és hányszor el fog ez még jönni...

A nagymamám mindig azt mondta, hogy a házasság az ember életének legnagyobb döntése. Ez nem elég, ha szerelemből jön. El kell dönteni, hogy te leteszed a voksod valaki mellett, akivel tűzön-vizen át keresztül mentek, mert biza a most lángoló szerelem nem fog minden nehéz élethelyzeten átsegíteni. Sosem mondta, hogy leányálom lesz, sőt... őszintén elmondta, hogy a papámmal töltött 60 évben nem egyszer volt olyan időszak, hogy olykor akár hetekig egymásra sem néztek, annyira nem hiányzott a másik a hátuk közepére sem. Papa ment a kertbe, mama a konyhába, össze sem futottak, ha nem akartak. És még 40+ év után is én úgy nőttem fel, hogy láttam köztük gyengéd érintéseket, puszikat, őszinte aggódást, mély gyászt.

Persze a mai világ elvei szerint megkérdezhetnénk, hogy minek erőltessük azt, ami nem megy!? :)

Nyilván vannak helyzetek, amikor nincs más megoldás, mint hátat fordítani, de én a kérdezőt nem ebben a helyzetben érzem még azért.