Egyetlen megcsalást képes lennél ilyen előzmények mellett megbocsátani?

Én "simán" - úgy értem simán megpróbálnám. El is mondom miért:

A megjavítások azért nem szoktak működni, mert az emberek nem tanulnak és ugyanazt folytatják, ezért lesz ugyanaz az eredmény is. Veled kezdve nagyon tetszik a hozzá

állásod: nincs felelősséghárítás, hibáztatás, látod a saját hibádat. Abszolút felnőtt mentalitás, meghajlok. Szerintem te nem fogod ugyanezt csinálni újra.

Lássuk őt: beismerte, pedig senki nem kényszerítette rá, először ugyan le akarta tagadni, de önszántából meggondolta magát - ennek komoly jelentősége van: transzparens a jellemfejlődés és mutatja mennyire komolyan gondolja. Őneki is elhiszem, hogy nem ezt fogja csinálni.

Eddig pipa.

A másik gond az szokott lenni, hogy mindenki a saját sérelmét torolja meg a másikon, ami annyi sebet hagy, amit már nem lehet begyógyítani. Ahogy viszont te beszélsz a házasságotokról, abban én komoly szeretet és tisztelet érzek. Számomra jelzésértékű az is, hogy bár a terapeuta előtt talán szégyellte magát, négyszemközt mégis elmondta. Nem hiszem, hogy ezt megtette volna, ha attól tart, hogy ezzel fegyvert ad a kezedbe. Pipa.

Ami még ott van, az igazságtalanság érzése részedről, hogy amikor te otthon küzdesz, addig ő levelezget egy másik csajjal, hogy ezt meg lehet e bocsátani. Szerintem minden további nélkül meg lehet bocsátani, csak ehhez meg kell érteni valamit: el kell felejteni, hogy ki mit érdemelt volna.

Szerintem ez a téma ott szokott félremenni, hogy azon gondolkodunk, kinek a nehezebb. Neked baromi nehéz, mert a két gyerek kiszívja a véred és lerágja a csontod. Neki elvileg ennél könnyebb az élete, ami még nem jelenti, hogy könnyű. Háttérbe szorult a családban, hiányzik neki az érzelmi törődés, a szex, stb. És itt a lényeg: attól, hogy tudja, hogy nem unalmadban hanyagolod, attól még hanyagolva lesz, a kielégítetlen szükséglet ott tátong. Attól, hogy tudom, hogy nem irigységből nem adsz nekem enni, attól még ugyanolyan éhes maradok.

Azt kell megérteni, hogy ő nem veled szemben, vagy ellened csinálta ezt, hanem azért, mert annyira erősek lettek a kielégítetlen érzelmi szükségletei, hogy önző és szar döntéseket hozott, amiket utólag megbánt. Gyenge volt és meggondolatlan, amiért súlyos árat fizet, súlyosabbat, mint az "éhség" volt. Ez az ő önismereti tripjének egy állomása, ami kétségtelenül érint téged is, de nem feltétlenül rólad szól.

Összességében ez alapján, amit tőled hallottam, ez egy olyan kapcsolat, ami gondolkodás nélkül megér egy esélyt. Persze én csak arra támaszkodom amit itt leírtál.

Ami részemről megsüvegelendő, hogy arról beszélsz, hogy te meg tudod e bocsátani, nem arról, hogy megbocsátható e. Ennyire felnőtt, felelősségteljes kérdést nem is tudom olvastam e már ezen a portálon.

Ezzel együtt viszont tökéletesen érthető az is, ha nem tudod elengedni, mert ez nem kis csont, amit meg kell emészteni. Mindenesetre minden szimpátiám és tiszteletem a tiéd (tiétek). Én lengetem a zászlót és verem a dobokat a lelátóról a meccseteken.

"... (illetve eggyel ugye kevesebbet)" - bocs, de ezzel feldobtad a napom :)