Mit érez egy szingli az iránt az ember iránt, aki a szeretőjének a házastársa? Leszarja? Dühíti a létezése? Esetleg kaján örömet érez, mikor vele van, és nem a házastárssal?

Egykor: sosem éreztem ilyet, amit te itt írsz. Gondolom erre voltál kíváncsi.

Ez amit te írsz, csak a primitív véglények érzik ezt. Intelligens ember ilyet soha.

Azon túl, hogy sajnáltam, azt éreztem, hogy ahhoz a szenvedélyhez, ami köztünk van, neki semmi köze, ahogyan senki másnak a világon. Az csak kettőnkre tartozott és nem szűnt volna meg létezni attól, hogy megpróbálunk úgy tenni, mintha nem éreznénk azt, amit érzünk.

Volt amikor haragudtam rá, mert arra gondoltam, milyen jogon akar birtokolni bárkit is és milyen alapon lehet ő az egyetlen nő a földön, aki szerelmes ebbe a férfibe és miben különbözik az én szerelmem vajon az övétől? És ha ő lenne a helyemben, vajon mennyivel tudna jobban ellenállni ennek az egésznek? Volt amikor vele szimpatizáltam, mert láttam, hogyan veri át a háta mögött élete nagy szerelme...De nem akartam neki rosszat soha. Nem pályáztam a helyére. Ennek a férfinek ő se tudott volna ellenállni a helyemben.

Azt mindjárt gondoltam #4-es. 🙂 Ha lennének érzéseid, vagy vmi tartasod, nem lennél szerető.

#5. Ő sem tudott ellenállni, azért lett a felesége. 🙂

Kedves szeretők. Ne gondolkodjatok, az ösztön vigyen bennetek. Amíg jó élvezzétek, utána majd ráértek lamentálni, meg szidni mindenkit, hogy ugyan miért bánt el veletek az élet. Mindenért fizetni kell. A számla már ki van állítva...

Nem indokolt a többesszám. Egy emberről beszéltem. Köztünk szerelem volt. Én nagyon fiatal voltam, és évek után elhagytam végül. A feleségét viszont nem szerette. Ő tudott róla, a többiek, meg az alkoholizmus már utánam jöttek. A nő mindig visszafogadta. Én szóltam 🤷 Ha valaki ennyire ragaszkodik valakihez, akit nem érdekel, az meg is érdemli. Én az ő helyében magam után se fogadtam volna vissza.

#7