Milyen tapasztalataitok vannak arról, hogyha negyvenen felüli, házasságban élő emberekként kiléptetek a házasságotokból és új életet kezdtetek mással, megbántátok?

13-as, azt azért hozzátenném, hogy azt nem tudom megítélni, tényleg akkora bűn-e szerelmes lenni egy kihűlt, unalmas kapcsolati háttérrel, de ha hiba volt is, amit tettél, nem tartom fairnek, hogy egy férfinek ilyen esetben a gyerekei elvesztésével kell bűnhődnie. Miért csak 2 hetente láthatod a gyerekeidet??? Nyilván téged mardos a bűntudat és jogosnak érzed az egészet.

Én meg azt látom, hogy a feleségek sokszor visszaélnek a helyzetükkel és kegyetlenségig bosszút állnak a gyerekeken keresztül a férjükön, aki szerelmes mert lenni másba.

Hacsak nem arról van szó, hogy magadtól kisétáltál a gyerekek életéből és eszed ágában sem volt továbbra is részt venni a nevelésükben, akkor nem tartom jogosnak azt, hogy azért, mert szerelmes lettél, el kellett szakítani tőled őket! Én azt tartom, hogy a legtöbb férfi nem magától és nem jókedvéből válik hétvégi (még rosszabb esetben 2 hétvégi) apává és valójában ez az egész csak generálja a titkos szeretői kapcsolatokat, mert ha egy férfi végiggondolja, hogy garantáltan elveszti a gyerekeit, ha szerelmes mer lenni és a szerelmét meri választani, akkor nyilván mindent megtesz azért, hogy a gyerekei is megmaradjanak és a szerelmét is megtarthassa. Vagy elmenekül a szerelem elől. A háremépítőket most hagyjuk, az más kategória.

Ha az ember szerelmes lesz, annak oka van. Akkor otthon már rég nem oké minden. Ha csak annyi nem oké, hogy már nem nő számomra a feleségem, akkor az is elég nagy baj.

Mindezt nőként írom.

13-as válaszoló megjegyzéséhez fűzném hozzá: nem biztos,hogy akarat kérdése (csak) az,hogy jobbá tegyem az egyébként kihűlt kapcsolatot.Az,hogy nem veszekedtetek nem biztos hogy azért volt mert mindenben egyetértettetek.Én is ilyen kapcsolatban éltem.Mondhatnám,hogy mi se veszekedtünk, bár voltak történések amik miatt nézeteltérés/vita volt közöttünk. Vagyis csak lett volna ha a párom megbeszélésre "alkalmas" lett volna.Ő ugyanis sosem konfrontálódott. Ami kellemetlen arról nem beszélünk, majd a sors lerendezi. Én nem ilyen vagyok, jó darabig szerettem volna megbeszélni a nehézségeinket. Aztán mivel ez sosem sikerült ezért egy idő után már nem is beszéltem ezekről. Igy akár mondható lett volna,hogy békés kapcsolatban éltünk ahol nem volt vita, de ez nem így volt. Valóban nem volt vita, de belül gyűltek az átbeszéletlen/megoldatlan problémák.

Nem feltételezem,hogy Nálatok is ilyen volt, csak példaként említem,hogy a békés családi élet mögött ilyen is állhat. Ami bizony a mi esetünkben is az elhidegüléshez vezetett.

Azt kell/ene ilyen helyzetekben tisztán látni, ami nem könnyű,hogy maga a kapcsolat vakvágányra került volna-e az új szerelem megjelenése nélkül? Mert lehet,hogy csak idő kérdése,hogy mikor jutottatok volna ide harmadik fél megjelenése nélkül is.