Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Maradni a régivel vagy új életet kezdeni? Aki volt már hasonló helyzetben, ossza meg a tapasztalatait!
6 és fél éve vagyok együtt a párommal, 13 éve ismerjük egymást. Soha nem tudtam mással elképzelni az életem, soha nem volt "B terv", annyira biztos voltam az érzéseimben. 3 évvel ezelőtt elköltöztünk egy másik városba munkahelyváltás miatt. Párom rengeteget dolgozott/dolgozik, sok esetben elmegy reggel fél 8-kor és este 10-re ér haza. Napközben semmi kommunikáció, hacsak nem valami extra fontos. Semmi életünk nincs, nem tudunk előre tervezni, mert mindent a munkától teszünk függővé, a beszélgetéseink is már csak a munkáról szólnak, mert más nem is történik velünk. Egyedül vagyok, sokszor könyörögtem, sírtam, veszekedtem, hogy változtasson, mert ez nem jó irány. 2 évvel ezelőtt el akart hagyni, mondván, neki ez nem jó. Akkor nekem köszönhetően sikerült helyrehozni a dolgokat, de a folyamatos túlórák megmaradtak. Ha elmegyünk nyaralni egy hétre, annak a fele a munkáról szól. Kezdek beleőrülni, hogy fiatalon ilyen életet kell élni.
Tavaly októberben bekerültem egy céghez dolgozni, ott ismerkedtem meg az egyik kollégámmal. Az elején csak a munkáról beszélgettünk, bár feltűnt, hogy egyre többször akad valami megbeszélnivalója. Az év végi bulin közelebb kerültünk egymáshoz, bár nem történt még csak egy csók sem, de éreztük mindketten, hogy valami elindult közöttünk. A buli után egy héttel találkoztuk munka után és akkor csattant el egy csók. Jól éreztük magunkat együtt és az első találkozást követte a többi. A dolog január második felében kezdett komolyabbra fordulni, mostanra pedig már érzelmileg nyakig benne vagyunk mindketten. A páromnak azóta is többször jeleztem, hogy baj van a kapcsolatunkkal, ne csináljuk ezt, mert nem fog működni. Változás semmi. Amikor elmondtam neki, hogy szeretnék elköltözni pár napra az érzéseimet rendezni, kiborult, hisztizett, teljesen megrémített. Hetekig nem is mertem felhozni a témát előtte, aztán a napokban megint beszéltünk és mondtam, hogy engedjen el egy kis időre, mert megzavarodok. Az utóbbi napokban folyamatos gyomorgörcsöm van, nem bírok enni, csak fogyok. Mázsás súlyként nehezedik rám minden. Beleszerettem a kollégámba, ez nem kérdés. Inkább az a kérdés, hogy hogyan tovább? Rúgjak fel mindent és válasszam a bizonytalant, vagy próbáljam a régivel rendezni az életem? Az a baj, hogy megfeszülve küzdöttem ezért a kapcsolatért, de sosem hozott változást. Most meg nem érzem, hogy rendbe akarom tenni. Elfáradtam, kiégtem.
Várom a véleményeket, tapasztalatokat. A negatív kommentektől kérem, kíméljetek, azokra most nincs szükségem! Köszönöm!
te nő vagy?
csak mert nem derül ki egyértelműen a szövegedből, csak sejtem.
nincs ezen mit kukoricázni, és nem is értem, miért nem tök egyértelmű neked, hogy szakítanod kéne.
amúgy nem tartalak korrektnek, hogy megcsaltad a párodat, és ez alól az sem ment fel, h. ő nem ért rá dumálni veled.
tulajdonképpen mit akarsz annyira megbeszélni vele?
te kiszerttél belőle, másba viszont belezúgtál.
nem hiszem el, hogy nem 5 perced, hogy ezt közöld vele.
mivel elég nagy horderejű dolog, végig hallgtott volna.
de ez nem okés tőled, h. a párod háta mögött kavarsz mással, úgy lett volna korrekt, ha szakítasz, és aztán smároltok meg minden.
és mit kell ezen ennyi nyünnyögni?
összepakolsz, mikor ő dolgozik, és eljössz.
Szerintem nem figyeltél a jelekre és azért toltad túl a kapcsolatodat.
Te az a tutujgatós féle nő vagy, akinek paskolgatni kell a popsiját, hogy boldog legyen. Csak ezt éled meg törődésnek. A többi nem jó. Nekem pl. nem gond ha csak reggel, este talizunk mert az élet áldozatokkal jár. Amíg fiatal az ember addig könnyebben vállal be túlórát vagy törtet és inkább tegye most mint amikor gyereke lesz.
Ettől függetlenül ha te most már tisztán látod, hogy tutújgatós havernő vagy, akkor neked olyan pasi kell akivel ez megvan.
Szóval nem illetek össze a pároddal.
Az új kollégáról meg kár nyilatkozni, mert a hormonoktól tök vak vagy. Lehet ha megun akkor ő is inkább túlórázik. De ez még a jövő zenéje.
Szerintem lépj tovább. Te vergődtél a kapcsolatért mert egyedül rossz (ugye tutújgatás hiány lép fel, ami rosszat tesz a lelkednek).
Ha hosszútávon keresel megoldást akkor rá köll jönnöd, miért nem tudsz meglenni magadtól, miért kell ragaszkodni a rosszhoz foggal körömmel és miért csak akkor lépsz előre amikor már van biztos?
Ez tutújgás függés meg fogja keseríteni az életed asszony. Az ösztön szintről feljebb kell lépni, mert így csak kinyírod magad
lehet valami abban, hogy kapcsolatfüggő vagy.
rossz a kapcsolatod évek óta, és mégsem léptél ki, csak most fontolgatod, hogy van vki a láthatáron, de még most is félsz feladni a rossz biztosat a bizonytalanért.
illetve nem tudtad feltalálni magad, amíg a párod melózott.
ez a szeretet egyik formája ám, hogy kidolgozta a belét, gondolom, a közös boldogulásotokért.
miért nem kezdtél te is magaddal vmi értelmeset?
sport, nyelvtanulás, diplomaszerzés, vagy újabb diploma?
én pasiban ismerek ilyet, akinek szar a kapcsolata, de velem kavart, és nem mert kilépni, pedig köztünk szépen alakultak a dolgok.
sztem te is kapcs.függő vagy, nem vagy érzelmileg-lelkileg önálló.
leginkább egyedül kéne élned kb. 1 évig, és a határaidat tologatni, a komfortzónából kilépni, nem pedig egyik kapcsolatból zuhanni másikba.
Egyszerűen nem értem, miért nem tudsz tisztességesen kilépni a kapcsolatodból. Neked se jó, neki se jó. Az viszont gáz, h elhiteted vele, h ennek még van jövője, ha változtat.
Legyél már egy kicsit tisztességes és lépj ki!
Egyetértek #5-sel!
Kapcsolatfüggőségről találsz okos dolgokat a neten, olvass utána.
Az ilyenben érintettek egy fő vonása, hogy már azalatt megcsalják a párjukat, amíg még együtt vannak.
Te nem szereted, nem tiszteled a jelenlegi partneredet, hogy ezt megtetted vele, hogy megcsaltad.
És ez nem kettőtökről szól, csakis rólad!
Hogy ne maradj egyedül, ha a szeretőddel mégsem alakulna ki tartós viszony.
magyarán használod és kihasználod a párodat, és rendkívül egocentrikus vagy.
Az önsajnáltatás is gyakori kapcsolatfüggőknél, mindenki hibás, csak ők nem.
A párod ki akart lépni, te erőltetted, hogy maradjatok együtt, mert egyedül maradtál volna.
Arra lenne szükséged pedig, hogy megtanulj magaddal békében lenni.
Köszönöm az eddigi hozzászólásokat!
Igen, nő vagyok, ezt jól látjátok. :) Nagyon megvisel ez a helyzet, higgyétek el. Nem mondanám magam kapcsolatfüggőnek, de nyilván kívülről lehet más a megítélés. Két évvel ezelőtt, amikor ki akart lépni, azt mondta, hogy ha sikerül dolgokon változtatni és működőképes is lesz, akkor részéről ok a folytatás. Sok mindenen változtattam, meg is lett az eredménye. Ez nem csak ideig óráig tartó változtatás volt. Most ő ígér mindent, de nem tudok neki hinni, mert annyi lehetőséget kapott már és mégsem történt semmi. Ezért is rettegek, mert erre nem szeretném és nem is tudom a jövőmet alapozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!