Milyen tapasztalataitok vannak arról, hogyha negyvenen felüli, házasságban élő emberekként kiléptetek a házasságotokból és új életet kezdtetek mással, megbántátok?

Gondold át alaposan az egészet, de gondolom már 100X megtetted. Kövesd végig,hogy mi lesz ha kilépsz és új életet kezdesz, és mi, ha benne maradsz a régi, megszokottban. Hülye kérdés: beszéltél a nagy szerelemmel arról,hogy Ő mit szeretne?Tudom, nem ez a legfontosabb, de ez is, én pl. mérlegelném: anyagilag tudjátok külön otthonban kezdeni az életeteket a szerelmeddel? Vannak-e gyerekeitek, mekkorák?A korodból ítélve Neked már nagyobb lehet.

Tudom, ezt se kellene szem előtt tartani, de szerintem ez is fontos: békében le tudod zárni a házasságod, a gyerek/ek elfogadják az új életedet?

Ha vita-vita hátán, nem tudod békében lezárni a múltadat az rányomhatja a jövődre is a bélyeget.

Ennyi idősen még adni kellene egy esélyt a boldogságnak de csak akkor, ha tényleg van rá esély,hogy az lenne...

Állj meg a kísértésben amíg nem lesz késő,vagy széthullik körülötted minden,mert mindent el fogsz veszteni ami fontos számodra-és amiben most biztonságban érzed magad. És itt most nem anyagiakra gondolok, mert azt bármikor újra lehet építeni, viszont van amit nem.

A döntés a te kezedben van-én nem tenném a helyedben.

Hát nem sok részletet árultál el, mi az, hogy eltűnt a férfi-nő kapcsolat? A kezdeti lángoló szerelmet kb. mindig felváltja a szeretet, a szexualitás is csökken idővel (legalábbis gyakori) a házasságban.

Lehet a mostani nagy szerelemből is ez lesz pár év múlva, ezt nem tudhatod előre. Mindenesetre kockázatos eldobni mindent, de te tudod.

40 vagyok, az eddigi élettapasztalatom alapján azt mondom, mindig megbántam, ha az eszemre hallgattam a szívem helyett, legyen szó párkapcsolatról vagy egy kiskutya kiválasztásáról...Ha a szívemre hallgattam, azt sose bántam meg.

30 körül egyszerűbb volt a képlet, kiléptem egy nem sok boldogságot adó kapcsolatból a szerelemért és nem bántam meg és soha nem is fogom megbánni, pedig eljutottunk odáig, hogy lassan ennek is vége.

Én kilépnék a szerelemért, de ebben a korban ez már annyi áldozattal jár, ha van gyerek, hogy érthető, hogy sokan nem teszik meg. Nem mindegy, nálatok vannak-e gyerekek és mennyi idősek.

A nagy ő lelépett addigra. Viszont egy kis ő-vel lett még két gyerekem. ♥ Aztán annak is vége lett 12 év után, és jött a még nagyobb ő, de mindegy is, mind az összes gyerekem hozzám kötődik a legjobban.

De nem tanácsolom ezt, nekem most nagyon jó, de hát valami egyszerűbb élet is jó lett volna.

Jaj, 7-es, ébredj már fel végre! Azok a 20-30-40 évig is kitartó házasságok leginkább azon alapulnak, hogy az emberek nem adják fel az anyagi kényelmüket, a nehezen megszerzett otthont, csalási házat, stb.

Más kérdés, hogy közben a hullámvölgyek elmúlhatnak, a harag elcsitulhat és beállhat egy békés együttélés, ahogy a nagyszüleimnél is történt. De az egész mögött ott van keményen az anyagi érdek és nem utolsó sorban, hogy a legtöbb ember a szart is eltűri azért, hogy egy válás miatt ne veszítse el a gyerekeit.

Nekem a borzalmas az, amikor az emberek eldobják a szerelmüket egy házért, egy autóért, mert nincs már erejük újrakezdeni az életüket.