Miért ennyire magabiztosak a komoly kapcsolat párti embereka hűséget illetően?

A megcsalàs az elvek hiànya, és egy döntés, semmi több.

Soha életemben nem csaltam meg senkit, még a legszarabb kapcsolatomból is inkàbb kiléptem, mint ilyen gerinctelen patkàny dolgot csinàljak. Az én értékrendembe ez egyszerűen nem fér bele és kész. Neked esélyesen nincsenek ilyen elveid, ezért nem tudod elképzelni hogy léteznek emberek akiknek vannak.

Az elveim mellett pedig ott van az is, hogy a pàrommal boldog hàzassàgban élünk egy 10 éves kapcsolatban. Szeretjük és tiszteljük egymàst, bízunk egymàsban, testileg lelkileg összetartozunk. Ebbe 3. nem tud beférkőzni. Sokmindent àtéltünk màr együtt. Nem volt és nem is lesz megcsalàs. Egyikünk értékrendjébe sem fér bele, és az érzelmeink se engednék.

Sajnálom, hogy te még nem talàltad meg életed pàrjàt. Egy olyan kapcsolatban nem kérdés, hogy megcsalod- e a tàrsadat. Természetes lesz, hogy eszedbe sem jut. Soha. Semmilyen körülmények között.

Ide mindig azok az emberek írnak akik soha nem csaltak meg senkit és soha nem lennének rá képesek. De aztán mind 2. kapcsolat azért megy tönrke mert kiderül a megcsalás.. :D

Én bevallom csaltam már meg exeimet. Úgy tiniként 22 éves koromig én is vicsorogva mondtam,hogy hűséges vagyok és hogy uhhh patkányság ,gerinctelenség a hűtlenség. Emlékszem én is valamiféle felsőbbrendűséget éreztem és ha valaki bevallotta,hogy ő már volt hűtlen kb egy patkánynak láttam én is,mint itt írják páran. De aztán kaptam jó nagy pofonokat az élettől meg aztán arra is rájöttem,hogy ember vagyok ,nem vagyok senkinl felsőbbrendű,pont olyan vagyok mint mindenki más! Onnantól fogva lettem elfogadó ,senkit nem ítélek el már semmiért,megnézem a történetét és simán elfogadom,nem ítélkezem,megértem őt,beszélgetek vele,semmivel nem tartom többre,kevesebbre azt aki hűséges azt sem aki még szűz és azt sem aki prosti.

Alakult már nekem is úgy,hogy kapcsolatban voltam aztán jött valaki aki úgy elcsábított,hogy félreléptem. Én általában,ha félrelépek akkor átértékelem a jelenlegi kapcsoaltom és szinte biztos,hogy szakítok is,mert hát oka van a félrelépsének. De nem szoktam elmnodani,hogy jaj én most félreléptem ezért szakítok veled. Ezért nem is értem sok kapcsoaltban akik zengik,hogy ők milyen hűségesek együtt honnan a fenéből veszik,hogy a másik is az? Amikor félrelépséhez elég 5 perc is!!! na mindegy.

És már én sem kedvelem annyira azokat akik mindig ilyen elvekkel jönnek és zengik ,hogy ők a hűség mintaképei mert általában ezzel az is práosul,hogy mindenki mást lenéznek és megvetően beszélnek arról aki nem osztozkodik velük.

"Én ilyen nőkkel egy idő után le sem állnék komolyan ismerkedni, mert alapból gyanúsak."

Abszolút értem, milyen típusú nőkre gondolsz, meg is értem az ellenérzésed. Amitől óva intenélek az az, hogy magad is az általánosítás csapdájába ess, miszerint minden nő, aki ezt állítja, ebbe a nem hízelgő kategóriába esne, mert nem.

A kérdésedre, miszerint miért ilyen magabiztosak a válaszom:

Egyrészt szerintem sokan úgy gondolják, hogy a megcsalás annyi, hogy sz*ok mindenkire, kielégítem a vágyaimat és kész. Erre pedig simán joggal mondhatja a nők többsége, hogy márpedig én ilyen nem vagyok és nem is leszek. Ezzel szerintem nem is állítanak valótlant.

A másik rész viszont az, hogy hiányzik az az élettapasztalat és önismeret, ami azt mutatja, hogy ez a témakör nem mindig ilyen egyszerű. Van olyan, hogy az ember lánya annyira össze van zavarodva, hogy azt sem tudja mit csinál, csak sodródik, utólag meg úgy szégyelli magát, hogy tükörbe sem tud nézni.

Amíg nem kerül valaki ilyen lelkiállapotba, addig könnyű azt hinni, hogy ura minden helyzetnek, és ennél fogva könnyű leszólni másokat, mondván ők csak nem akarják.

Persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy a megcsalás egy tolerálandó, vagy korrekt dolog lenne, csak azt, hogy bizony gyarlóbbak vagyunk, mint sokszor hisszük magunkról. Nem egy lány haverom van, aki ugyanilyen magabiztosan állította magaáról, hogy ő aztán sosem, aztán legalább plátói szinten belekeveredett ilyen helyzetbe.

Nem kell messzire mennem: a saját feleségem is kiválóm példa, aki az erény szobra volt mindig, ha fizikailag nem is, érzelmi szinten mégis jó mélyen belebonyolódott ilyesmibe huszonéves korunkban. Megmondom őszintén - bár rossz volt nekem is nagyon - egyetlen pillanatig sem tudtam rá haragudni, de ő nem tudott tükörbe nézni sokáig. Ő mondogatta mindig, hogy ő aztán masszívan biztos volt benne, hogy ő soha, sehogy, semmikor.

Sok embernek a hűség természetes és akiknek nem, azok ezt fel sem bírják fogni. Ez pont olyan, mintha azt nem bírná felfogni valaki, hogy a rendszeres sportot hogy élvezi a másik, miközben neki kínszenvedés minden edzés. Sokakat egy monogám kapcsolat és a vele járó hűség nem terhel meg, mitöbb, felszabadít, örömmel tartja és vállalja és nem érti, hogy másnak ebben mi olyan szörnyű. Én nem hiszem attól magam felsőbbrendűnek, hogy hűséges vagyok, attól viszont igen, hogy korrekt.

Nekem alapvetően nem azzal van bajom, ha valaki egy ember mellett nem tud elköteleződni, hanem azzal, hogy ezalatt hazudik. Eleve úgy belemenni egy kapcsolatba, hogy nem ígéri azt az ember, hogy csak veled (mert mondjuk van ennyi önismerete, hogy neki ez nem megy), szerintem tök korrekt dolog. És szerintem van ennek is kultúrája... De amit egy átlagos hűtlen ember csinál, az gyomorforgató a szememben... És nagyon is elkerülhető.

Fel kéne tudni fogni azt, hogy vannak akiknek a hűség természetes, és nem teher. Aki valóban szereti a pàrjàt az nem csal, az érzelmei nem engedik. Ezen túl akinek van értékrendje az pedig akkor sem csal, ha màr az érzelmek kihültek. Mert tartja magàt valamire és ilyen aljassàgba nem megy bele. Inkàbb véget vet a kapcsolatnak ilyen esetben.

Az a szomorú, hogy ez lenne a normàlis hozzààllàs, a vilàg pedig annyira elkorcsosult, hogy vannak akiknek ez furcsa , hihetetlen, és egyből hazugsàggal vàdoljàk azt aki azt àllítja magàról, hogy hűséges. Én pl nem bizonygatom a pàromnak a hűségemet, egyszerűen tudja, hogy soha nem lennék rà képes, mert nem vagyok az a fajta és ő sem.... És ez valóban így van.

Soha senkinek nem bizonygattam semmit, most is csak a feltett kérdésre vàlaszoltam.

Hitetlenkedhetsz nyugodtan, ettől még nem lesz kevésbé igaz, a hűség létező dolog. Attól se fog ez megvàltozni, ha a megcsalós, értékek nélküli emberkék lepontozzàk a hasonló jellegű vàlaszokat. Akinek nincsenek elvei, legalàbb viselné méltósàggal azt akinek vannak...de nem, még ennyi se telik ki😂

"Aki valóban szereti a pàrjàt az nem csal"

Általában pontosan erről van szó: nagyon sokszor éppen ebben bizonytalanodik el az illető. Az egyik nagyon gyakori eset, főleg női oldalról, amikor a kapcsolat nem működik, valami akadozik. Az embernek kielégítetlen szükségletei támadnak (nem szexre értem!). Ha ilyenkor akad egy harmadik ember, aki kielégíti ezt a szükségletet (még minding nem szexre gondolok, hanem pl pozitív visszajelzésre, figyelemre, megértésre), akkor az ember elkezd oda vágyódni, ahol megkapja, ami hiányzik. Nem akar ő félrelépni, csak jól esik vele tölteni az időt, ez beindít egy spriált, aztán lépést lépés követ.

Persze, igazatok van: itt mindenki meghozza a maga döntését, nem kötelező félrelépni. Én is ültem már így külföldi hotelszobában a nálam 10 évvel fiatalabb kolléganővel, aki olyat mozdított meg bennem, amiről nem is tudtam, hogy létezi, pedig már bőven túl voltam harmincon, mégsem merült fel bennem, hogy bármit is tegyek. Ezzel együtt nem tudom őszintén elítélni azt, aki ilyen pillanatban elgyengül, mert bizony nehéz pillanatok voltak nekem is.

Szeretnék tisztázni valamit: az én értelmezésemben ez az egész nem arról szól, hogy aki azt állítja nem lenne képes megcsalni a párját, az hazudik, mint mondtam, én magam is kutyahűséges ember vagyok. Abszolút nem gondolom, hogy ne létezne hűség, mert igenis létezik. Abszolút nem gondolom, hogy a félrelépés ne lenne elkerülhető, nem bagetellizálom a dolgot. Én személy szerint hazugságot, vagy képmutatást senki esetében nem feltételezek. Én csak arra szeretnék rámutatni, hogy ez a kérdéskör árnyaltabb, mint amilyennek sokan beállítják.

Az én véleményem annyi, hogy sok embert érhet meglepetés élete során, mert kerül olyan helyzetbe, ami olyan reakciót vált ki belőle, amire álmában sem számított. Utána van, aki átértékeli, amit korábban a világról gondolt, van aki bizonygatja, hogy az ő esete teljesen más.

Mint mondtam, van jónéhány olyan hölgy ismerősöm, barátom, akik szintén azt állították volna, hogy "sohadebizonysoha", aztán mégis. Ők sem hazudtak, csak éppen más volt a világ, mint gondolták. Van, aki rendbe tette a párkapcsolatát utána, van, aki konkrétan a harmadik félhez ment hozzá és szült neki 3 gyereket. Példa van mindenre.

"Persze, hogy megbízhatóbbak a nők,hiszen másképp vannak felépítve, más a biológiájuk, nekik nem annyira fontos a szex - nagyon soknak"

Fuh, ki sem tudom fejteni, mennyire nem értek egyet.

1: tehát a megcsalás csak szexről szólna?

2: tehát a férfiak annyira primitívek lennének, hogy a x mennyiségű nemi aktusra van szükségük, és azt mindegy lenne honnan "fogyasztják el"?

3: tehát a nők annyira primitívek lennének, hogy a kisebb libidó az egyetlen oka a hűségüknek?

4: tehát a nőknek kevésbé fontos lenne a szex?

5: tehát a nők sokkal ritkábban lépnek félre, mint a férfiak?

Hát... nem.