Megbocsátanátok a párotoknak ha a távollétetek alatt felcsinálná a legjobb barátnőtöket?

Gondolkodj el a "megbocsátás"-szón. Ha szereted, meg még a barátnődet is szeretted, akkor valóban ne akarj velük életre szóló haragban élni. De a kapcsolat attól még halott. Képes volnál tényleg tisztelni a párodat, ha téged választana a gyermeke, és annak anyja helyett? Vagy esetleg az abortuszra is rá akarnád őket szorítani? Ha nem, engedd el őket útjukra!

A megbocsátás jelenthet valami búcsúajándékot. Pl. a cuccait három hétig tarthatja nálad, ha olyan szarul áll. Vagy más efféle keresztény izé, ami most hülyén hangzik, de amire hosszabb távon büszke leszel. De arra nem leszel büszke, ha tovább folytatod vele, miközben más gyerekét neveli valahogy.

Már az a kérés is gáz, hogy szakítsa meg a kapcsolatot a nővel, akinek gyereket csinált.

Ha ezt megteszi, akkor egy akkora szar ember, akivel végképp nem érdemes együtt maradni.

Szeresd magad jobban, mint ezt a majmot vagy fogadd el, hogy családja van és szenvedj még hosszú évekeg...

Én megbocsátanék neki. De előtte kirúgnám, mint macskát szarni őt is és a barátnőmet is. Legyenek boldogok, de semmilyen viszonyban nem akarnék lenni vele. Viszont a megbocsátás ennek ellenére fontos, mert a harag csak téged mérgez. Túl kell lépni az eseten, de ez nem azt jelenti, hogy elfelejted, és pláne nem azt, hogy újra megbízol benne. Bizalom nélkül meg ugye nem lehet párkapcsolat, szóval már csak ezért is felejtős.

Az a kérdés, hogy válasszon a gyerek vagy közted, hát elég durva. Takonynak tartanám azt a férfit, aki a porontyát megtagadja. Igenis, vannak törvényi kötelezettségei, pl. gyerektartás, és a gyereknek is vannak jogai az apát illetően, és nem csak anyagiakra gondolok. Neked nincs jogod megfosztani ettől a jogtól egy ártatlan gyereket. Bűnös a barátnőd és a pasid, de a gyerek pont nem.

Ha még magadtól nem egyértelmű, hogy dobni kell a pasidat, akkor bizony valóban lábtörlő vagy, mondhat akármit.

Semmilyen anyagi támogatást, felelősséget, KITARTÁST (a szó nemes és a szó alantas értelmében sem) stb. nem vállalnék azután, hogy elárult, megcsalt engem. Menjen az ex barátnőmhöz lakni, éljenek együtt, ha akarnak, tudnak, vagy ha ő nem fogadja be, akkor menjen vissza az anyucihoz, apucihoz, vagy akárhová. Nekem nincs vele több dolgom.

Nem bosszúból, nem haragból, hanem azért, mert valami végleg lezárult, és ez segít engem továbblépni, márpedig én csak magamért vagyok a felelős.

Az egyik alapprobléma, hogy iszonyatosan gyenge az önbecsülésed. Azért nem lépsz ki ebből a kapcsolatból, mert parázol, hogy nem találsz új normális pasit. Jelentem, a mostani nem normális pasi.

Az duma, hogy megváltozik, nem fog. Jó neki az, hogy van egy ingyen kégli egy csajjal, akit hülyére lehet venni. És ha te is terhes leszel tőle, és ismét megcsal, akkor milyen feltételt találsz ki, hogy megbocsáss, csak mert egy gyerekkel nehéz új normális kapcsolatba menni... A bejáratott szöveged, logikád meg lesz hozzá, és csak neked lesz rosszabb, a pasid meg csak adta önmagát, nem változik. Akkor kellett volna változnia, amikor összejöttetek, ha addig más is volt.

Na mindegy, úgyis azt csinálsz, amit akarsz, és azt is érdemled, amit csinálsz.

Ha úgy döntesz, hogy kidobod, mint macskát szarni, hogy te továbbléphess, és lezárod ezt a kapcsolatot és megbocsátasz neki (értem ez alatt, hogy nem kattog még ezután is az agyad azon, hogy de hát hogy tehette ezt veled, nem mérgezed magad haraggal), akkor van esélyed egy új kapcsolatra is, csak az önbizalmadat kéne egy kicsit erősíteni, de ez egy másik kérdés is. Akkor megtapasztalod, hogy sokkal jobbat és többet érdemelsz, és többet is kaphatsz az élettől.

Ha úgy döntesz, hogy kitartod továbbra is ezt a pasit, hát akkor jó féltékenykedést, parázást, időelszámoltatást, hogy hol volt délután négy és hat között, tuti, hogy nem csajjal volt? Na és persze ez is remekül tudja mérgezni a kapcsolatot. Hossztávon nem működik.

Te döntesz, hogy milyen életet akarsz élni, milyen jövőt választasz.