Rendbe hozzám vagy törődjek bele?

Én átéltem ilyet. Utólag bevallotta, hogy sohasem szeretett. Közben nekem azt mondta, hogy szeret, ragaszkodik. Ha sosem szeretett, akkor viszont becsapott engem, és az időmet vitte. Én azt látom, hogy akik őszintén szeretik egymást, azok később sem a másikra verik hogy unatkoznak,illetve nyugodtak a másik mellett, mert valahogy szeretnek egymással lenni.

Valahol indultatok. Akkor kellett lennie valamilyen szeretetnek. Most derül ki, hogy ez akkor mi volt - csak szenvedély, fellángolás, vagy igazi mély ragaszkodás. Én azt látom, akik a másikat unalmasnak tartják, azok egy izgalmas embert is megunnak. Ilyenkor meg felmerül, hogy nem a másik a hibás a saját boldogtalanság miatt. Lehet érdekessé tenni a mindennapokat új dolgokkal akár egyénileg is, de szerintem itt az izgalom megléte csak még ingerültebbé tenné a kérdezőt. Nálunk ez volt. Belementem az izgalmakba, de egyre jobban útba lettem, kiderült hogy úgy kell az izgalom, hogy nem tőlem... én húztak el, mert mástól kell.

Amikor ilyet olvasok, akkor ez köszön vissza. A volt párom rosszabbul járt. Szerinte jól, mert érdekesebb az élete. Valójában stresszesebb, beteg lett, és retteghet hogy az új párját hogyan láncolja magához. Ehhez képest nekem jobban megy a sorom, minden meglehetett volna azóta amit akkor szeretett volna, stressz és betegségek nélkül. Idióta volt, hogy ezt választotta, a környezete is hülyének nézte, de azóta is ez látszik. Döbbenetes, hogy pillanatnyi izgalmak miatt emberek milyen vakok tudnak lenni. Én annyiból jártam “jól”, hogy nem olyannal vagyok, aki megvet. Ha a másik megvet, akkor mire gondol, hogy én szeressem? Ha ő lenéz, attól én még izgalmakat hozzak neki?!

Ha volt egy jó kezdetetek, akkor érdemes lenne ahhoz visszatérni, és abból új élményeket szerezni. Valami oka van, ha egy férfi zárkózott. Elvesztette a motívációját, vagy nem kap őszinte szeretetet otthon, ezért tojik mindenbe.

Akkor újra leírom. Ha egy férfi zárkózott, annak oka van. Ezzel most nem azt mondom, hogy te vagy a hibás ezért. Azt mondom, hogy oka van. Lehet, hogy ilyen karakter, vagy lehet, hogy nem boldog, nem találja a helyét, stb.

Feltettél egy kérdést, amit nem teljesen értek. Azt írod, hogy rendbe hozzad-e? Utána írod, hogy ő az, aki semmire sem hajlandó, és unalmas, de te megtennél mindent. Így viszont nem teljesen értem, hogy te mit tennél... mit szeretnél rendbe hozni...

Én az eddig leírtak alapján annyit látok, hogy mindkettőtöknek át kéne gondolni a saját hozzáállását, és azt, hogy az egymás iránti szeretet meg van-e.

Ez az öngyilkossággal való fenyegetés megint csak vegyes dolog, benne van a boldogtalanság, de a hárítás, a menekülés, a manipuláció is. Van benne egy áldozatszerep is.

Én is rendes embernek lettem mondva, de ettől még jobban gyűlölt a volt párom, mert nem tudott kriminalizálni... nem tudott mire hivatkozni, csak az unalomra, és az elhidegülésre. Emiatt nagyobb ciki volt neki ellökni, mert ő jól akart kijönni ebből, de a környezete őt ezért megvetette. És mondom, ezért csak jobban próbált áztatni, mert a lelkiismeretével sem tudott elszámolni, de a környezetével sem. Rendkívül indulatossá vált emiatt. Az ok ez volt, hogy nem tud győztesen kiszállni, csak úgy, hogy ő a gonosz. De aztán csak kiszállt, és be kellett vállalja amit tett, hogy alig várta, hogy “éljen”... Egyébként mindenki ezt mondja, hogy “még élni akar”. Ez is tipikus szöveg.

Szerintem menthető a kapcsolatod. De ezt akarni kell megmenteni. Nem tudom elképzelni, hogy egy férfi ha megkapja az őszinte szeretetet, elfogadást, tiszteletet egy ilyen kapcsolatban, akkor ne kezdené el idővel viszont szeretni, tisztelni a nőt. Ha érzi, hogy a nő milyen támogatással áll mellé, akkor ő sem vak... látja hogy ilyen értékes, jó párja nem lesz. Fiatalabb, szebb igen... de az bizonytalan, és lelép. De aki ragaszkodik hozzá, annak meg fog nyílni, és fontossá válik neki. Én ezt láttam és tapasztaltam több esetben, akár újrakezdőknél is. Még akár úgy is, hogy csak az egyik akarja, a másikat meg ez átformálja.