Mi a jó a házasságban és miért társadalmi elvárás a rabság azaz a házasság?

Szerintem család és gyerek nélkül nem lehet valaki tökéletesen boldog, marad valami űr az életében: én úgy gondolom, hogy ez belénk van programozva, biológiailag. (Hány jól szituált, gyerektelen nőt látok macskát vagy kicsi kutyát babusgatni: vajon rájönnek valaha, hogy mi az a késztetés, amit így próbálnak pótolni?). Egy gyereknek alapvetően az a jó, ha stabil családban nő fel: ugyanaz a két szülő kíséri végig egészen kis baba korától a kamaszkoron át a felnőttkorig, akiknek ő a legfontosabb az életben. A házasság lényegében az erre való elköteleződés a szülők részéről. Az, hogy ezt sokszor nem tudják megtartani, szomorú, de nem változtat a tényen, hogy mi LENNE az ideális: egy ideig-óráig tartó kapcsolatban egy gyerek pusztán kolonc a szülő aktuális partnere számára, aki ráadásul nem is tőle van, szóval nem fog túl sokat megtenni érte: a mostoha(szülő) szó nem véletlenül nem sejtet túl sok jót. Az elvárás szerintem innen ered.

A mai világ, az egész gazdaság arra alapul, hogy a cégeknek mindenféle terméket el kell adni az embereknek: a marketing alapja pedig az, hogy a termék megvétele boldogságot eredményez majd, így mindenhonnan az ömlik, hogy fogyassz, az a menő, az a lényeges. A szex, mivel jó csinálni, szintén fogyasztási cikk már: a partner már nem is annyire lényeges, sőt mivel a változatosság gyönyörködtet, a legjobb, ha minél több van; a család, a gyerek és az elköteleződés pedig csak tőled veszi el a pénzt és lehetőséget, hogy amit egyébként a (hamis) boldogságot jelentő dolgokat elérjed, ezért az nem is kell. Ez a mai világ üzenete, valószínűleg ezt érzed te is...

Ha te így érzed, nyugodtan állj bele ebbe a mentalitásba és ne alapíts családot, ne vállalj gyereket: szabad vagy így tenni. Viszont szerintem valahol hatalmas űr maradna majd benned, még akkor is, ha a házasság-gyerek téma nagyon nem egyszerű...