Mi a jó a házasságban és miért társadalmi elvárás a rabság azaz a házasság?

De erre írtam azt hogy mások vagyunk. Én nem érezném teljesnek az életem ha nem lenne benne tartós párkapcsolat ha 60 évesen majd nem láthatnám az unokáimat és nem lenne egy férjem. Ez nekem kell ahhoz hogy úgy érezzem mindenem meg van. Más a gyerek gondolatától is rosszul van és hat ökörrel se lehetne odavontatni az oltárhoz (nőből és férfiből is van ilyen.) Azt neked kell tudnod te mit szeretsz mire vágysz hol kikkel ki akarsz lenni évek múlva. Ha téged taszít a párkapcsolat akkor maradsz egyedül vagy keresel olyan lányt aki nyitott kapcsolatra vágyik. Az hogy ez miért társadalmi elvárás sokrétű kérdés.

Egyrészt "mindig is így volt tehát így a helyes" vagyis sokan ragaszkodnak ahhoz amibe bele születtek amit tanultak.

Másrészt gazdaságilag jobban megéri az országnak ha monogám kapcsolatok vannak és abból minél több gyerek jön létre. Ezért is támogatják és propagálják.

Harmadrészt vannak akik őszintén erre vágynak és annyira szemellenzősek hogy képtelenek elfogadni hogy mások meg másra vágynak.

Aztán van az a csoport is aki azért erőlteti ezt mert neki ez vált be. Boldog abban a kapcsolatban amiben van és szeretné ha más is boldog lenne csak az előzőekhez hasonlóan valamiért abból indul ki hogy tudja mi tehetné boldoggá a másikat.

Sokan nehezen helyezkednek bele másik nézőpontba és elképzelhetetlennek tartják hogy ami nekik jó az másnak rossz és fordítva.

Senki nem kötelezhet téged se kapcsolatra se gyerekre se hitelre se másra. Minden rajtad múlik.

Számomra elképzelhetetlen hogy röpke kalandokkal pár hónapos cicázással boldog legyek de teljes mértékben elfogadom hogy másnak meg ez a nirvána.

Tanuld meg leszarni vagy meggyőzni a környezetedet. Ha meg tudod értetni velük hogy nem azért vagy egyedül mert senkinek nem kellesz hanem azért mert neked ez tényleg így jó békén hagynak az idegenek véleménye meg úgyse oszt vagy szoroz. Ha ez nem megy egyszerűen csak "tanítsd meg" őket arra hogy ezzel hagyjanak békén és mindenki tartsa meg magának a jókívánságait és véleményét a témával kapcsolatban. A szűk ismerősi és családi köröd nagy része szerintem idővel felfogja a nővérem is sokáig hallgatta hogy majd x évesen rá jön hogy kellett volna neki gyerek de akkor már késő lesz. Mostanra leszálltak róla 36 éves és mindenki felfogta hogy nem lesz gyereke. A többi emberről, reklámról, propagandáról meg ne vegyél tudomást.

Jó házasságban a vagyon azért közös, mert mind a kettőjük pénze benne van. Ha elválnak, elosszák és viheti mindenki a sajátját. A gyerekről is lehet normálisan gondoskodni, ha mindenki úgy áll a dolgokhoz.

Ha te mindenben csak a rosszat látod, akkor ne kezdj bele semmibe. Aki házasodik, elköteleződik az hisz ebben. Semmire sincs garancia, nem tudhatjuk, hogy az az élet, amit választunk jó lesz- e. Tök mindegy, hogy az örök szingliséget vagy a házasságot akarod, mind a kettőt megbànhatod. Úgy élj, ahogy szerinted jó.

Nem társadalmi elvárás, hisz nem kötelező, teljes életed, jó munkád, diplomád, lakásod és mindened lehet akkor is, ha nem vagy házas.

Régen pl. akinek a szülei nem voltak párttagok, az nem tanulhatott tovább, ha ő nem volt párttag, nem kapott szolgálati lakást, stb. AZ társadalmi nyomás és elvárás volt.

Most milyen hátrány ér? Nem kapsz CSOK-ot? Hát biztos xar neked, hogy nem lőcsölnek a nyakadba több tízmillás hitelt, és nem kényszerülsz bele egy bizonytalan kimenetelű építkezésbe. 🤔

Te tudod, hogy úgy neked nem lenne jó, neked se gyerek, se házasság nem való, hát ne csináld!

Csak arra is figyelj oda, hogy akkor tényleg ne legyen gyerek egy összefekvésből. A gyerektartás egy 2 perces dugás és 5 év házasság után is ugyanannyi lesz.

#12 Ha elválnak, elosszák és viheti mindenki a sajátját.

Ha ez ilyen egyszerű lenne...szerinted a házat hogy osztják el, félbevágják?

Neked nem való, van ilyen. De kit érdekel?

Szerintem meg a sóskának nincs semmi értelme, mások szerint meg nagyon egészséges. Most mit csináljak?

Miből gondolod,hogy rabság?

Nem is értem.

Vannak még olyan emberek,akik őszinte szerelemből kötik össze az életüket,normál esetben még a gyerek csak erősít a kapcsolaton,házasságon,élettársi kapcsolaton.

Én ezt 18 évesen gondolom így,te meg úgy elhidegülsz tőle.De mindenki más ettől vagyunk egyediek.

Kérdező, akkor te főleg a gyerekvállalás ellen beszélsz? Nem gond, nem kötelező, de azért felhívom a figyelmed, hogy ha mindenki így gondolkodna, mint te, már rég kihalt volna az emberiség.

De nem kell mindenkinek házasodni, én nem érzem azt nyomást amiről te beszélsz. Mindenki úgy él, ahogy jónak látja, csak ne csapja be a másikat, ez a lényeg.

Kissé elfogult vagy amúgy.Idézlek: "Igen szerintem a házasság az rabság onnantól egy férfinak vége az önálló életnek nem csinálhatsz azt amit akarsz nem csajozhatsz, hanem monogám kapcsolatban kell élned egy nővel, gyereket kell vállalnod a gyerekért felelősséged van, a család iránt felelősséged van.

Nos, talán meglepetésként ér téged, de a házasság a nő számára is ugyanazt jelenti. Hogy onnantól vége az önálló életnek, nem pasizhat, monogám kapcsolatban él élete végégi és felelősséget vállal a gyermekeiért, családjáért. Azért, mert a nők többsége szeretne esküvőt, családot, hidd el, hogy egy idő után ők is úgy élik meg, hogy bizony a szabadságuk csorbult. Főleg a gyerekvállalást. Ami egyébként egy nőnek nagyobb szívás, mint neked. Azzal együtt, hogy persze végtelen öröm is stb.

A helyzet a következő: az, hogy nem akarsz gyereket, magánügy. Ne legyen. Az, hogy a monogám kapcsolat sem jön be, szintén az, bár ez már mutat egyfajta éretlenséget és félelmet az elköteleződéstől. De nem a házassággal van baj, hanem neked nem való az egész. Nem látsz sok boldog házaspárt, akik már 20 éve házasok? Igaz. De én nem látok sok boldog egyedülálló negyvenest, aki ne párkapcsolatot keresne. Úgyhogy nem biztos, hogy a boldogtalanság oka a házasság, inkább az, hogy nem becsüljük meg azt amink van.

Szerintem mindenkinek joga van eldönteni, mit gondol. Te ezt gondolod, más meg azt. Ez nem baj, de ne fikázz azért másokat, mert más a véleményük. Én is házasodni fogok, nekem ez a véleményem és nem igazán tűröm, ha valaki ez miatt elítél, ugyanis én sem ítélek el senkit, aki másképp gondolja.

Ugyanakkor nem csak rossz házasságban élnek emberek, hanem rossz kapcsolatban is, amiből képtelenek kilépni... és gyerek is van. Ez nem házasság függő.

Amúgy meg remélem érted, mire akarok célozni, de a házasságok nem azért mennek tönkre, mert maga a házasság megköttetett, hanem mert olyan emberek között köttetett meg, akik képtelenek normális felnőtt módjára élni. Nem a házasság intézményét kellene szidni, hanem az olyan embereket, akik alaptalanul házasodnak, nem bírják kezelni a gondokat, esetleg érdekből házasodnak, nem képesek hűséget tartani, stb.

A kérdezőnek igaza van. Semmi jó nincs benne. A kapcsolatok (legyen az sima kapcsolat vagy házasság) jó része tele van problémákkal. A "szerelem" meg minden amit mondanak róla az ordas nagy bullshit. Ugyanazt a kémiát csinálja az agyban mint a drogok, az ember lerészegedik tőle és függővé lesz. (amúgy le lehet szokni a szerelemről is... nehéz de lehetséges.) És nem én vagyok az extrém, komoly tudósok írták le: [link]

A felelősségvállalás és elköteleződés?! Én felelősséget vállalok a saját életemért, de mi közöm a másik ember életéhez? Nem fogom kifizetni élete vágyait a saját káromra, ha csak végtelen adag drámát kapok cserébe.

Ja mégegy, nem kell ahhoz házasnak leni, hogy pár hónap után az egész kapcsolat elinduljon a lejtőn.

Nekem fontos a saját életem, munkám, hobbik, meg a nyugalom. Nem kell valaki, akinél egy félreértett félmondat miatt állandóan eltörik a mécses, aki hülyeségeken sír ok nélkül, és arra is féltékeny amire nem is gondolok. Hogy rosszul választok? Akkor vagy következetesen rosszul választottam egész életemben én is és sokan mások, vagy egyszerűen bele mesélt a társadalom egy nagy rakás bullshit hazugságot az emberek fejébe a "boldog szerelemről", és az egész élet nem így működik. Elméletileg, a "barát"-"barátnő" szóban már a kapcsolat elejétől benne volna hogy barátságosak egymással, hogy nem mennek egymás idegeire, stb.