Miért társadalmi elvárás az, hogy 35-38 éves kor felett már legyen mindenkinek komoly kapcsolata és gyereke is?

Akkor most kicsit rendezd a gondolataidat, mert te is kevered a szezont a fazonnal.

1. A családalapításra és gyerekvállalásra ideális kor igenis 35 alatt van, akár férfi vagy, akár nő.

2. A legtöbb embernek sikerül 30 alatt megtalálni azt, aki erre alkalmas, és szépen megházasodtak és gyereket vállaltak. Akinek ez nehézséget okoz, azzal valóban lehet valami gond, már csak statisztikai alapon is.

3. 25 fölött visszafelé mutogatni nevetséges. Nem te vagy az egyetlen, aki vidéken él, szegény családba születik, és nem lett belőle öltönyös gazdag fószer. Ennek ellenére a többség mégis képes elérni valamit az életben, és párt találni.

Ha még mindig ott tartasz, hogy a gyerekkorodra kened az egészet, akkor simán csak életképtelen vagy.

Leszögezem, én is 35 és 40 között vagyok, tehát pontosan tudom, hogy mit lehet elérni ennyi idős korodra, ha nem csak a sebeidet nyalogatod meg mutogatsz másokra.

A gimi után arra se volt lehetőségem, hogy fősulira menjek, mert egyszerűen nem volt rá pénzünk. Ennek ellenére, idővel, meg tudtam szerezni a diplomát, önerőből, szülői támogatás nélkül, a GYED alatt elkezdve a továbbtanulást.

Befejeztem a gimit, csináltam egy OKJ képzést, nyelvvizsgáztam, és még kiélveztem az utolsó nyarat. Októberben már kezdtem az első munkahelyemen, novemberben kézhez kaptam az első fizetést. Ebből adtam le haza, mert nem várhattam el, hogy a szüleim tartsanak el.

A maradékból elkezdtem jogiszni (akkor se volt olcsó), és nyitottam egy lakás előtakarékossági számlát.

Nem sokkal később megismertem a páromat, ketten költöztünk össze előbb az ő szüleinél, hogy tudjunk kicsit félretenni, és onnan közelebb volt a munkahelyünk. Utána egy darabig albérlet, oda született az első gyerek. Mikor a lakáselőtakarékosságit kézhez kaptuk, akkor vettük meg a házunkat. Hitelből persze.

Eltelt jó pár év, még van egy kicsi a hitelből (5 év egész pontosan) és nincsenek anyagi gondjaink. Mindketten elértük annyit a munkahelyünkön is az elmúlt 15-20 évben, amire bizony már nem a minimálbér jár.

Most meg ülök és csodálkozok, hogy van, aki annyi idős, mint mi, és a körülményeket meg a szomszéd kutyáját is okolja, hogy semmit se tett le az asztalra, pedig 20 éve hivatalosan felnőtt (nagykorú).

Teljesen jogos, ha lenéznek és megvetnek az emberek, már ne is haragudj, főleg ha vannak olyanok, akik 25 évesen már többet elértek az életben, mint te mostanra.

Márpedig ahogy elnézem, nincs olyan magasra helyezve a léc.

Tőlünk nyugatabbra az első nagy szingli generáció a 80-as éve végén, 90-es években volt 20-30 éves. Ők most kb 50-60 évesek és rengetegnek nem lett családja, gyerekei.

Készítettek felmérést arról, hogy ezek az emberek megbánták-e, hogy huszas éveikben, harmincas éveik elején nem vállaltak gyerekeket. Olyanokat, akik akkoriban azt gondolták, hogy ők aztán soha az életben nem akarnak majd gyereket, ezért nem is vállalnak. Több mint 80%-uk mondta azt, hogy megbánta nem lett gyereke még akkor, fiatal termékeny korában (és utána se).

Hát vannak szerencsétlen fordulatok az életben én pont ilyenbe estem bele, rossz döntések sorozata,aztán néhány csapás az univerzumtól és bumm, ha volt is elveszítesz mindent.

Azt hogy ki mit gondol nem érdekel az én életem, leesek felállok és újra kezdem milliószor.

És nem engedem meg a környezetemben élőknek, szánalommal tekintsenek rám, amúgy nem is jellemző.

"2. A legtöbb embernek sikerül 30 alatt megtalálni azt, aki erre alkalmas, és szépen megházasodtak és gyereket vállaltak. Akinek ez nehézséget okoz, azzal valóban lehet valami gond, már csak statisztikai alapon is."

Olyan is van, hogy meghal a párja vagy szakítanak, millió oka van annak, hogy nincs párja, de semmiképp nem az mert valami probléma van vele, netán agybajos, vagy korlátozott elméjű, akik statisztikákat olvassák inkább azokra jellemző az általam leírt állítás.

Egyes vagyok.

Azért van ez, mert rengeteg 30-50 közötti pasi a felesége mellé keres szeretőt.

A barátnőm tavaly vált el, bőven van lehetőségem végighallgatni, milyen pasikkal hozza össze a sors. A többségén egyáltalán nem tudok csodálkozni, hogy egyedül maradt, a maradék meg nem is akar semmi komolyat, csak szexpartnerekre vadászik.

Tudod, azért azon el kéne gondolkodni, hogy vajon neked min kéne változtatni, ha vinni akarod valamire. Mert így annyi fog történni, hogy tíz évente kiírhatod ezt a kérdést, elég lesz a számokat megváltoztatni, és úgy éled le az egész életed, hogy magányosan nyomorogsz.

Mivel az egész világot nem tudod megváltoztatni, így kénytelen vagy saját magad megváltoztatni, ha változást akarsz.

De aki csak sír, de nem változtat, annak nem fáj még eléggé.

Nem egy embert ismerek a baráti körömben, családban, aki 40 hez közelít és legfeljebb lakása meg kocsija van. Feleség, család, nincsen még. Semmiről nem vagy lemaradva.

29f

1-eske, hú de tökös gyerek vagy, és akkor már gondolod elértél valamit, mert ezekért le tudsz nézni valakit?

Egy felszínes semmi alak vagy, aki itt veri a mellét, hogy valaki.

Ezek nagyon alap dolgok, tipikus magyar mentalitás, ilyenekre büszkének lenni.

Majd alólad is kicsúszik a talaj, mint rengeteg hasonszőrű egyénnél, és talán kissé visszafogod magad.

Tudod, egyszer fenn, egyszer lenn, majd megtapasztalod...azt kétlem, hogy 35-40 között lennél, ha ilyen jól emlékszel a jogsi szerzésedre, meg ez volt a fő motívum az életedben...komoly dolog. :D

"azt kétlem, hogy 35-40 között lennél, ha ilyen jól emlékszel a jogsi szerzésedre, meg ez volt a fő motívum az életedben"

Neked mi bajod? :D Anyám 50 múlt, és emlékszik, hogy mi volt a forgalmi vizsgáján, miken poénkodtak az oktatójával, stb. "Anyósom" szintén kb mindenre emlékszik a jogsiszerzéséből.

Kérdező, most akkor neked az a bajod, hogy nincs családod, vagy az, hogy nincs autó, lakás, anyámkínja?