Szerelem nélkül működhet egy házasság? Ha nem is volt sosem szerelem a két ember között?

És?

Veszteni vesztesz vele?

Szerintem egy olyan kapcsolatnál (barátinak nevezném) ahol egyik félnél sincs szerelem, minimum egy viszonzatlan szerelmet találsz, ami a jelenleginál is több.

Ha ezzel beéred, és nem változtatsz, így fogod leélni az életed, mert ahogy egyre jobban csak idősebb leszel, annál nehezebben mert otthagyni egy "biztos" pontot, minhogy lépj a bizonytalanba.

De kockázat nélkül nincs nyeremény.

Azt azert gondold vegig, hogy elvalt anyakent hogyan tudnal ervenyesulni, mert eleg nagy sansz lesz ra, hogy nem egyutt fogjatok felnevelni a gyereket. Komoly kapcsolatok sem szoktak kitartani, a gyerek megszuletese futoszalagon hordja nektek a problemakat, es bizony ott kell az osszetartozas erzese, amire ez a langyos elvagyunk egyutt nem lesz eleg.

43F

Én 20 év után éreztem ugyanazt a szerelmet, mint 20 éves koromban. Voltam szerelmes 29 évesen is, de az meg se közelítette. Mondjuk butaság lett volna a 40 éves kori nagy Ő-mre várni, mivel egyrészt kicsúsztam volna a gyerekvállalásból is, plusz ilyenkor már egy normális férfi, főleg ha jó pasi, foglalt. Így hát a nagy szerelemből, ami 20 évente egyszer van az ember életében, nem lehetett semmi. De én 29 évesen is szerelmes voltam, akkor is közel 10 év után tudtam újra szeretni.

Nagyjából megmondom a forgatókönyvet:

szülsz a párodnak egy, max. 2 gyereket. Jönnek majd a gyerekvállalással járó kritikus időszakok. Mivel ő nem túl jó pasi, nagy valószínűséggel nem fog ezalatt becsajozni, és biztosan nagyon jó apa lesz. Aztán olyan 40 körül te beleszeretsz valakibe, de már nem tudsz szabadulni. Itt belemész a szeretősdibe vagy nem, ez rajtad is múlik, de senki nem fogja összetörni magát egy 40 éves 2 gyerekes foglalt nőért, szóval nagy eséllyel még a szeretősdi se fog összejönni. Akkor belemész laszülés után még úgy yeza szexkapcsolatokba, amikor megtanulod, hogy csak tárgy vagy és csak addig kellesz, amíg nem jön az illetőnek a nagy Ő. Vagyis nem, erre nem lesz időd és lehetőséged 2 gyerek mellett, szóval kb. olyan 37 éves korodtól fogva életed végéig nulla szexben lesz részed, mert a szülés után még úgy se fogod kívánni, mint most.

De lesz 2 gyereked, ami mindenért kárpótol. Sérülni fognak a ratyi házasságodban, amiben agonizálni fogtok életetek végéig. Persze válás is lehet a vége, amikor két gyerekeit imádó szülő megy szét és az sokkal borzasztóbb, mint elválni valakitől, aki nem funkcionál szülőként.

Másik verzió, hogy szétmentek és nekiállsz keresgélni. Az, hogy ülsz a szobában, nem fog eredménnyel járni. Viszont erre biztos hajlamos vagy, ezért sem tudtál 15 éve túllépni, mert nem mész új emberek közé. Mivel introvertált vagy, nyilván ez nem fog menni, ezért marad a netes társkeresés. Itt én azt gondolom, lehetne esélyed szerelmet találni. Ha nem is akkorát, mint 15 éve, azért vannak a szerelemnek fokozatai. Persze lehet, hogy azzal szembesülsz, mint sok huszonéves is, hogy csak szexe kellesz és emiatt feladod.

Amúgy meg ha van vonzalom, akkor azért nagyon gyorsan lehet abból több is, de nyilván várnod kellene utána 2-3 évet a gyerekvállalással, mert a szerelmet jó kiélvezni, gyerek mellett már semmi nem olyan. De ha 1 éven belül találsz társat, még ez is beleférhet. De tény, hogy a gyerekem 35 éves koromban született és 1,5 éven át próbálkoztunk már ekkor is, mire megfogant.

Összességében nézve valóban nagyon határon vagy.

Simán lehet, hogy ha szerelmes is leszel, nem lesz viszonzott, max. valaki érdekből elvesz.

Ebben a sztoriban csak egy valami biztos, hogy leszel még ugyanolyan szerelmes, mint 20 éves korodban, de már késő lesz, mert vagy mindketten foglaltak lesztek vagy csak a férfi.

Amúgy ezt sokan átéljük, én szerelemből mentem férjhez, mégis ott tartok 40 évesen, hogy mást szeretek, de már nem tudok váltani.

Az egészből nem érte meg semmi más, csak a gyerekem.

Én is lebeszélnének róla.

Saját példa alapján. Nem voltunk hűde szerelmesek, egyikünk se, viszont nagyon jó volt együtt, körzővel-vonalzóval terveztem a továbbiakat: jaj, de jó, hogy nincs rózsaszín köd, így legalább reálisan látom a másikat, biztos, hogy szuper apa lesz, mert az a típus, a személyiségünk totál összeillik, és tutira hűséges is lesz, mert nem az a csajozós típus.

Hat év után megszületett a gyerekünk, és azóta (illetve már a teherbeesésem óta) egyik rossz tulajdonsága bukkan fel a másik után. Amíg nem volt gyerek, és arról szólt minden napom, hogy szervezzem az életünket és szórakoztassam, minden remekül működött, hiszen ő hagyta és élvezte. Amióta nem ő a világ közepe, azóta minden vagyok, csak jó feleség és jó anya nem. Empátiája nulla, ha segít bármiben, állati hálásnak kellene lennem. Az én minden erőfeszítésem természetes, az övé hatalmas nagy kegy. Az ő élete minimális mértékben változott, az enyém a feje tetejére állt, de ha épp kidőlök a sorból, és át kéne vállalnia a feladatokat, büntet (pofavágással, csenddel, csapkodással.)

Semmiképp se vállalj gyereket olyan pasival, aki nincs megveszve érted, mert az első problémánál fog ellened fordulni.

Részemről az a válaszom, hogy nem működhet egy házasság szerelem nélkül. Az valóban csak lakótársi viszony, gyereknevelési kft., nem házasság. Én ráadásul nagyon nehezen alkalmazkodom, ezért nem is tudnék együtt élni valakivel, akibe nem vagyok szerelmes. Fiatal koromban néhány napig nálam lakott egyik másik barátnőm, barátom, de rövid idő múltán megőrjített, hogy ott téblábol körülöttem, hogy folyton, kerülgetni kell, hogy nem tudok egyedül lenni. Alig vártam, hogy elmenjenek. Azt hittem, senkivel senkivel se leszek képes együtt élni. Na és akkor beütött a szerelem! Az már egészen más volt! Nem csak hogy nem idegesített, hogy folyton velem van, de létezni se bírtam nélküle!

Nekem egy teljesen más forgatókönyvem van, mint a 15-ösnek. Az enyém a következő:

20 éves korod körül halálosan szerelmes leszel, és már egy hét ismeretség után tudod, hogy neked csakis ő kell, és azonnal össze is költöztök. Egyik boldog év jön a másik után, amit még a másfél év katonaság se tud tönkretenni, sőt, inkább megszilárdítja köztetek a ragaszkodást. Aztán jönnek a közös célok, együtt elvégzett főiskola, azonos munkahely, szuper nyaralások, bulizás a közös barátokkal, koncertek, éjszakai séták a kutyáinkkal, nagy biciklizések. Együtt is, egyénileg is önmegvalósítás, sportban, művészkedésben, irodalomban, kinek mi tetszik. És 15 boldog év együtt, ami alatt rengeteg élmény csiszol össze benneteket teljesen eggyé. Aztán megbeszélitek, hogy bármilyen jó együtt, azért a gyerekprojektet is jó lenne még kipróbálni.

És jön két gyönyörű baba sorban, egy fiú, egy lány. Fantasztikus egymást egy teljesen új szerepben is megismerni, apa és anyaként. Onnantól kezdve a fókusz a gyerekekre kerül, de élvezzük ezt az új, közös elfoglaltságot! És jó csapat vagyunk mi négyen. Az új célok mellé új tervek jönnek, kertes ház, autó, miegymás. Nem egyszerű, de együtt mindent elérünk, amit csak eltervezünk.

A párod nem csak nagyszerű férj és apa, de családfenntartóként is helytáll. Megteremti, hogy otthon maradhass a gyerekekkel, hiszen most az ő felnevelésük a fő cél. És jó látni, ahogy vidám, kiegyensúlyozott gyerekekké cseperednek egy boldog házasságban. Jó tanulók, és a segítségünkkel ők is elérik, amit csak elterveznek maguknak. A fiú már egyetemre jár a lány képzőművészetire. És mi újra élvezzük, hogy ismét jut időnk egymásra. Mint a régi szép időkben, a gyerekek előtt. Jó felidézni a közös emlékeket, és újra átélni a meghitt pillanatokat. Igaz, öregszünk, de még mindig azt a 20 éves vonzó fiút és lányt látjuk egymásban, akik egykor voltunk. Csak éppen most már hozzájön a sok közös élmény is, a sok együtt megharcolt cél, a megbecsülés és a hála, amit egymás iránt érzünk a másik szerelméért és hűségéért. Ez egy elmélyült, tudatos, kikristályosodott szerelem. Olyan, mint a gyémánt! Törhetetlen! És nagyon nagyon jó!

Igen, ez is egy létező forgatókönyv. Így is lehet!