Szerelem nélkül működhet egy házasság? Ha nem is volt sosem szerelem a két ember között?

Működhet az együtt élés, de ezt ne nevezzük már párkapcsolatnak, mert nem az. Ez egy lakótársi viszony.

Gyereket pedig NEM vállalunk szerelem nélküli kapcsolatba. Semmivel nem lehet jobban megsebezni egy gyereket mint azzal, ha nincs előtte megfelelő párkapcsolati példa. Ez az egész életét tönkre fogja tenni. Senkinek nem kívánom, hogy olyan szülőkkel nőjön fel, akik nem szeretik egymást és egy intim, szerelmes pillanatot nem lát egész gyerekkorában.

És ha családot is alapítunk azt sem az első jöttmenttel. Most azt gondolod róla, hogy jó ember, nem baj, hogy nem szereted legalább emberileg jó. Csinálsz neki gyereket majd rájössz 1-2 év múlva, hogy abszolút nem jó ember. A problémákat nem tudjátok megoldani, mivel semmilyen érzelem nem motivál arra, hogy rendbehozzátok a dolgokat, vagy energiát fektessetek a "kapcsolat"-ba.

Ez az egész ötlet nagyon nagyon önző, és tipikus lelkisérült gyereket fogsz így felnevelni. Nagyon utálom amikor valaki már jajj de nagyon gyereket akar mert mennyire fogja szeretni, erre PONT az neki az utolsó szempont, hogy a gyereknek mi a jó.

Ezt neked kell eldönteni, hogy mit hagysz el miért cserébe.

Én erre nem tudom hogy képes lennék-e, de lehet h van az a körülmény.

Egyébként a mai világban, már nem muszáj lemondani mindenről. Vannak nyitott kapcsolatok, érdekházasságok, ugyan úgy mint régen. Nyilván ez is egy diszkréciót követel, főleg ha a ygerekeket is akarjátok majd védeni, hogy mindebből a legkevesebbet érzékeljék. De ehhez is kell egy partner, aki a barátod, aki a társad és lojális feléd. Gondold meg!

Hány éves vagy?

Én azt mondanám, hogy inkább ne. Hogy mit érez a másik, abban sosem lehetsz biztos, de én soha nem voltam igazán boldog, amikor nem voltam szerelmes. Az se volt jó, amikor rájöttem, hogy valószínű én szeretek jobban, de ha bennem nincs érzelem, akkor nagyon nehéz működtetni a kapcsolatot és még boldognak is lenni.

Jönnek majd a gyerekek és ha akkor leszel viszonzottan szerelmes, az lesz életed egyik legborzasztóbb döntése.

Ha nagyon benne vagy már a korban, akkor talán azt javasolnám, hogy vágj bele szerelem nélkül, mert azt aláírom, hogy a gyerekednél nagyobb szerelem nem lesz az életedben, de ha huszonéves vagy, akkor eszedbe ne jusson! A saját lányomnak is ezt mondanám. Nem leszel boldog, kislányom. A szerelemnek van funkciója, kialakít egy olyan kötődést, ami segít túlélni később a nehéz időket. Szükség van rá.

"Most azt gondolod róla, hogy jó ember, nem baj, hogy nem szereted legalább emberileg jó. Csinálsz neki gyereket majd rájössz 1-2 év múlva, hogy abszolút nem jó ember."

Abszolút igazolom, én pontosan ezt éltem át, azzal a kivétellel, hogy szerencsére nem szültem neki gyereket.

Nem voltam szerelmes, ő se belém, de nagyon udvarolt, kedves volt, figyelmes, aranyos, vicces. Évek múlva persze kiderült, hogy a vicces fiú mélységesen mély bipoláris depresszióban szenved, azon kívül hozta a szüleitől a mintát és a konfliktusokat agresszióval akarta megoldani, az életem többször is veszélyben volt mellette. És két percet nem voltam igazán boldog a közelében, elejétől fogva undorodtam vele a szextől. De hát úgy voltam vele, hogy nekem ennél jobb úgyse jut, akit akartam, az úgyse lehet soha az enyém, most akkor éljem le az életemet egyedül? Jobb lett volna egyedül. Később lettem szerelmes és nagyon örülök, hogy nem kötöttem le magam gyerekkel és ki tudtam lépni. Annak se lett jó vége, de a mai napig tart, szerelem nélkül nem bírtam volna ki mellette. És voltam boldog is legalább, meg átéltem vele, milyen az igazi szex.

Szerintem ,,érdemi" választ ilyen kérdésre nem lehet adni úgy, hogy nem tudjuk a korod.

Mondjuk ha 30 környéki vagy akkor erősen lebeszélnélek róla, mert pár év alatt simán lehet találni valakit aki minden szempontból rendben van és még szerelmes is vagy.

40 év környéki nőnél viszont már ketyeg a biológiai óra és ott azért már azt mondom, ha fel tudod gond esetén nevelni akár magad is a gyereket akkor vágj bele.Főleg, hogy olvasom 3 éve már működtök együtt.Ha a szex is rendben akkor sokat nem veszthetsz.

Hülyeség ez a "jajj soha nem tudnék mást szeretni, senki nem lesz olyan ember mint ő".

MINDEN egyes ember ugyan így áll hozzá ahhoz az emberhez akihez plátói szerelem fűzi, sokszor a semmirevaló exeihez is. Minden kapcsolatom után ezt gondoltam. Aztán megismersz valakit akibe beleszeretsz és röhögsz magadon, hogy hogy gondolhattad, hogy az előző pasi volt az igazi. Nagyon nagy butaság így gondolkozni, és esélyt sem adni magadnak arra, hogy normális párkapcsolatod legyen. Abban biztos lehetsz, hogy amint bármelyikőtök talál valakit, akihez minimális érzelem fűzi azonnal dobbantani fog. Igen, a párod is. Igen, gyerek mellől is. Halálra ítéltek ezek a kapcsolatok.