Jogosan érzem magam megalázva a férjem mellett?

Én csak ezt a feladatot akartam volna megoldani. Hogy hogyan alakítsam tovább a dolgokat. Nem “gubbasztok” ahogy valaki írta, és nem is kifogást keresek hogy miért nem lépek ki ebből a kapcsolatból. Én itt el akartam gondolkodni egy kicsit. Jóvolt látni leírva magam, meg kaptam nagyon sok elgondolkodtató választ vagy valami irányt a megoldáshoz amit köszönök is. Jóvolt hogy másokon keresztül kívülről látnom az egészet. Továbbra is azt az utat választom amelyiken keresztül többet tanulhatok még ha másoknak meg van a véleménye róla. Nem a “nem lépés” kényelméről van szó és kifogásokról, csupán csak annyiról, hogy meg vagyok győződve arról, hogy csak ismétlődni fog az egész, mert nem ez az első eset az életemben, hanem volt sok, de egyiket sem szerettem annyira, hogy úgy gondoljam nem lépek le... Eddig mindig leléptem ezen a ponton. Gond nélkül.

Mostmár szeretnék fejlődni is.

Közben rájöttem, hogy ez a probléma ismétlődik a családtagjaimmal való kapcsolataimban is. Szóval amúgy sem lehetne ebből a szituációból csak úgy kiszállni. Meg lezárni az összes ilyen kapcsolatomat.

Jó meglátásokra volt szükségem nem sajnálatra. Most mindenki direkt sajnál, aki úgy érzi nem lehetne kiegyensúlyozott és boldog egy ilyen helyzetben. Én elfogadom aki köröket fut a világban, én már nem akarok. Én úgy leszek szabad, ahogy ti azt most nem értitek.