Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jogosan érzem magam megalázva a férjem mellett?
Az együtt töltött időnk az kábé a nullával egyenlő... a számomra. Hazajön -már ha időben hazajön- a munkahelyéről és azt tárgyaljuk ki. Vagyis elmond mindent, én meghallgatom, segítek neki. Már évek óta az ő karrierjét építjük. De nem is ez a lényeg hanem az, hogy utána ledobja magát a kanapéra és a telefonját fogja egész késő estig. Én pedig, ilyen kis csacsogós vagyok, meg szeretek mindenféléről beszélgetni, de egyáltalán nem hallgat meg, meg sem tisztel csak látom az ujjait hogy görget lefele a képernyőn, vagy ír. Aztán észreveszem magam hogy totál egyedül vagyok. Ott vagyok mint egy béna szerencsétlenség. Meg se vagyok tisztelve. Ami bánt hogy sokszor fontos dolgok is csak így ennyire kapnak tőle figyelmet. Nagyon unalmas. Ő is meg már a helyzet is. Úgy érzem már hogy lehet én vagyok unalmas a számára. Pedig ő tesz engem ilyen szürkévé.
Igazából talán az bánt a legjobban, hogy egyáltalán nem élhetem ki azt aki vagyok mert nem kapok még annyi figyelmet sem hogy egyáltalán a személyiségemet/ karakteremet megtartsam illetve el ne veszítsem.
Tanácstalan vagyok. Szeretnék önmagam lenni, de van egy unalmas torz tükröm és egy száraz kórónak látom magam benne...
Gyakorlatilag az van, hogy ér téged egy inger, amire számodra konstruktív módon nem tudsz még reagálni.Ez a feladat.
Valahol ott lehet a tanulság, hogy mi volt az a pont, amikor feladtad a valós igényeidet(kommunikáció) és perifériára szorultál a saját életedben.És természetesen az, hogy miképpen tudsz ezen változtatni.
Azt élvezi, ha koslatsz utána, folyton lesed minden mozzanatát. Az ő karrierjét építgetitek, miközben neki nem tetszik, ha magaddal is foglalkozol. Típikus nárci pasi, változni sajnos nem fog.
Akkor érzi jól magát, ha bizonytalan vagy. Nagyon alattomos fajta az ilyen ember...
Amikor én ezt elmondtam otthon, azt kaptam meg, hogy akkor alakíthatunk rajtam, olyanra ami jó neki.
Szabadságra figyelemre törödésre vágyom, de nem kaptam meg, másoknál kerestem a törödést, leülni idegenekkel(idős néni a buszon pl beszélgetni...) a szex-en kívül szinte már mindent kint találtam meg a kapcsolaton kívül, amire szükségem van.
Az én szülinapomon is az volt a fontos, hogy olyat vállasszak, ami neki megfelel, és sorolt 3 opciót, amit hajlandó. És hiába mondtam, hogy nem vagyok kielégítve, elsorvadok, mert nap végén ide ebbe jövök haza, és nem nem nem. Rossz és kimerítő, hogy mindenért egyedül vállaljam a felelősséget, olyan mokuskerékbe vagyok kényszerítve ami nem élet, sótlanná teszi az embert. És ha nem teszed még hibás is vagy. Besokalatam, és kiszálltam belőle. Egy nap úgy keltem fel, hogy a nagybüdös semmi nézett rám a tükörből, ott volt egy arc, és annyi. Ami reggel felkelt, kvt reggelit csinál, készíti a gyerekeket, dolgozni megy, munka után pedig folytatja
Kilépni egy ilyen halott kapcsolatból nem elfutás, hanem önmagad tisztelete!
Szomorú, hogy így gondolkozol, pedig a storyt olvasva nagyon együtt éreztem, de ez tényleg a te hibád, hogy még mindig ott gubbasztasz egy ilyen tuskó mellett :( az univerzum is hozná az irányodba azt akivel együtt működhetsz, de te tudatosan lemondasz róla, csak úgy mint a legtöbb ember...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!