Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A házassági fogadalom?
hát ezt te sem gondolod komolyan.
Amugy embere valogatja, mennyire veszi komolyan. De nagyonis komolynak van szánva.
Én hiszek Istenben, még nem vagyok férjnél, de igenis komolyan veszem a házassági fogadalmat. Persze, ha fizikailag, lelkileg terrorizálna, függő lenne és nem akarna tenni ellene, veszélyeztetné a gyerekeink épségét, elhagynám. Szerintem a jóban-rosszban-ból a rossz olyan helyzetekre utal, hogy szegénység, betegség, de nem az, hogy el kell tűrnöm hogy megcsal, megaláz, nem becsül. Ilyen esetben ő lenne az első, aki megszegné ezzel az igértetét.
Szüleid házassága is csak egy nagy giccs akkor?
De ne aggódj, van, akiknél nem az, hanem tényleg szeretik egymást, és megfogadják a fogadalmat.
Pont azért kérdezem, mert nem tudok elválni. Tettem egy fogadalmat, amit képtelen vagyok felrúgni. Férfi vagyok, és egy kőkemény lelki terrorban élek. Tudom hogy ezzel szembemegyek az általános felfogással, miszerint egy bántalmazó kapcsolat kizárólag abból állhat, hogy egy férfi veri a feleségét. Engem inkább vernének, mert ez a pszichés terror 100X rosszabb a fizikai bántalmazásnál. Ráadásul ha az ember mentális központját bénítják meg, még kilépni sem tud belőle.
Én sosem hittem a "bénultság" állapotában, abban sem hittem hogy valaha egyszer velem is megtörténhet, de nyakig ülök benne. A gyerekemet imádom, nem akarom elveszíteni, vagy hogy egy idegen mellett kelljen élnie.
Minden fogadalom csak annyira komoly amennyire komolyan veszik a felek. Rajtuk múlik.
Esetedben jó lenne, ha levegőhöz jutnál kicsit, hogy átgondold és mérlegeld a helyzeted és a lépési lehetőségeid. Pár nap haveroknál vagy szülőknél esetleg egy hétvége a kölyökkel távol az asszonytól.
Ha nagyon súlyos a lelki bántalmazás akkor jobb ha van lehetőséged fellélegezni kicsit, hogy végig gondold hogyan tovább. Legrosszabb SOS helyzetben a NANE férfiaknak is segít nemcsak nőknek.
Ha megteheted akkor iktass be egy szabad hétvégét és gondolkodj el rajta, hogy jutottatok ide. Mit lehet menteni és mit kell veszni hagyni.
Ez így nagyon általános tanács, de nagy vonalakba ennyit tudok segíteni. Tudom mennyire nehéz a helyzeted, rajtam a távolság segített.
Érdekes ez a dolog. Nagyon szerettem volna befogadni egy menhelyi kutyát. De abszolút nem volt ideális az élethelyzetem erre. Az egyik kutyám kifejezetten agresszív volt idegen kutyákkal szemben. Volt más akadály is. Azt gondoltam, hogy azért teszek egy próbát, maximum visszaviszem a kutyát, ha nem fogadja el az a kutyám. A menhelyen kiválasztottam egy kölyökkutyát, mert abban bíztam, hogy kölyköt könnyebben elfogad. Aláírtam a befogadó nyilatkozatot. És a kutyám nem akarta elfogadni a kiskutyát. Nagyon agresszíven reagált rá. Akkor szembesültem ezzel az érzéssel, amiről beszélsz, hogy te jó ég, ez nem olyan egyszerű, hogy visszaviszem. Pedig indokom lett volna rá. És még csak utána jött a feketeleves: sorra lebetegedtek a kutyáim, csak a kis menhelyi úszta meg. Picit néha köhécselt, de ennyi. De hazahoztam vele egy kevert vírust, ami rettenetesen beteggé tette a kutyáimat. A köhögésen kívül ők lázasak lettek pokoli hasfájással, hányással. Közel 3 hétig tartott a krízis. A kennelköhögésből 2 hónapig tartott a gyógyulásuk. Akkor sokszor éreztem azt, hogy megbántam, hogy befogadtam és hogy vissza kéne vinni. Nem bírtam sem fizikailag, sem lelkileg. Időm se volt azzal a szegény kiskutyával foglalkozni, mert a többi kutyát ápoltam. Végül rájöttem, hogy abban a pillanatban, ahogy aláírtam a papírt, ő az én kutyám lett. Ugyanolyan felelős lettem érte, mint az otthoniakért. Elképzeltem, hogy visszavisszük és újra bekerül a rácsok közé. Tél közeledett és ő még olyan kiskutya volt. Nagy eséllyel az egész élete rácsok mögött telt volna el. És olyan fájdalmat éreztem a gondolatra, hogy nem tudtam megtenni. Ennyit ért az az aláírt papír. 2 hónap után az agresszív kutyám megszokta és elfogadta őt. Minden kutyám meggyógyult. Azóta eltelt 11 év. És még mindig velem vannak. A menhelyi is. Csak a legidősebb nincs már velem közülük, ő 19 éves korában ment el.
A házassággal is hasonlóan vagyok. Nagyon megromlott nálunk is a helyzet. Minden ízemmel azon vagyok, hogy kilépjek ebből. Már szex sincs évek óta (volt egy próbálkozásunk közben, de nem megy). Meg akarom csalni, már beleszerettem másba, már flörtöltem ezer férfivel. És mégis, mint egy láthatatlan fal, megakadályoz a házasságom abban, hogy túllépjek egy határt. Nem is mindig rajtam múlt talán, de amikor nem rajtam múlt, még akkor is azt kell mondanom, hogy azért nem sikerült, mert bennem volt túl sok akadály.
De én azért azt hiszem, nem is a fogadalom a lényeg nálad se, hanem az a kisgyerek. Nagyon nehéz lehet férfiként, mert jó eséllyel lesz belőled hétvégi apuka. Kivéve, ha értelmes a feleséged és benne lenne a közös gyerekfelügyeletben. Az önbizalmad rombolása is megbéníthat, mert úgy érzed, nem tudsz lépni. Ezen segíthet, ha észreveszed, amikor érzelmileg manipulál. Az én férjem nagyon sokféle módon próbált manipulálni az utóbbi időben. Először pl. eljátszotta a hősszerelmest. Mindent megkaptam tőle, amire 10 éven át hiába vágytam: bókokat, szerelmi vallomást, rózsahegyeket, nyálas youtube videót az életünk képeivel, 40 napon át minden nap küldött egy virágot e-mailben, de aztán leállítottam. Mindennek nagyon örültem volna kapcsolatunk elején, de akkor még nem járt. Most másféle módon manipulál. Pl. azt mondja, mindenképp olyan férfit keressek majd magam mellé, aki tud vezetni, mert ő nem fogja tudni fenntartani az autót. Így akarja elültetni bennem a félelmet. De már átlátok rajta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!