Miért gáz, ha nem akarunk gyereket?

Ha b_sztatnak ezzel akkor mond meg erről nem akartok beszèlni màsok a cèlok ès ennyi,ha el tudjàk fogadni oké,ha tovàbb b_szogatnak momd azt,hogy semmi baj,addig amìg nem hagytok ezzel bèkèn minket nem làttok,lehet soha többé,telefonàlni sem kell innentől.

Főleg ha rokonsàg nyomatja akkor meg ignoràlni ès akàr letiltani kell.

Èn is ugyanígy vagyok hàlistennek a szüleim èrtelmes intelligens emberek akik elfogadtàk,hogy nekem a büdös èletbe nem lesz gyerekem,nekünk a párommal màs cèljaink vannak.

Hedonista mòdra èlni èlvezni az èletet,amibe egy bőgő masina soha nem fèr bele.

Kommunikàld,hogy nektek a céljaitokkal nem összeegyeztethető egy gyerek,de ha annyira akarjàk akkor megcsinàljàtok de neveljèk ők,hiszen ők akarjàk,akkor nekik csinàltok gyereket aztàn èvente egyszer majd rànèztek.

Itt tuti lefagy majd az arcuk,ez működőkèpes,sajàt fegyverüket forditsd ellenük.

Èn vagyok a fèrfi,párom a nő :))

De mondom ezt lökd nekik oda amit írtam neked a vègèn.

Üdv a klubban. Mi sem akarunk gyereket, szintén csesztetnek. Mond meg nekik, hogy semmi közük a magánéletetekhez, foglalkozzanak a sajátjukkal és ennyi. Ne állj bele semmilyen beszélgetésbe ezzel kapcsolatosan. Idővel majd megunják, ha már idősebbek lesztek.

Amúgy meg semmi gáz nincs benne. Mindenki úgy éli az életét ahogy akarja. Le kell szarni azt aki annyira ostoba, hogy nem képes ezt felfogni, elfogadni. Akivel teheted, szakítsd meg a kapcsolatot, ha nem hagy békén. (Nekem már volt ilyen).

Az ilyen cseszegetők szimplán csak szánalmasak. Elég unalmas, szar élete van annak, akinek nincs jobb dolga és így belemászik a másik magánéletébe/ nem képes tiszteletben tartani a másik döntését.

Mert a "rokonok, barátok" régi gondolkodásúak, hiába is követi a modern kor vívmányait.

Én sem szeretnék, totál megértem a dolgot.

Megértem a helyzeted. Én (nő) 28 éves vagyok, párom 33, és 9 éve vagyunk együtt.

Ennyi idő alatt már megszámolni sem tudnám, hányszor jöttek nekünk a gyerek kérdéssel. A legtöbben szinte felháborodnak, amikor mondjuk hogy nem, nem hiányzik hogy nincs, és a közeli jövőben nem is tervezzük. Oké, hogy ez lenne a társadalmilag elfogadott, a "normális", de akkor mi nem vagyunk normálisak, köszönjük szépen.

Én nő létemre sosem voltam annyira oda a kisgyerekekért mint sokan, nem olvadozok egy cuki baba látványától.

A párommal elég aktív életet élünk, sok barátunk van, a munka mellett a szabadidőnket szórakozással, utazással töltjük, az otthon ülés nem nekünk való. Egy gyerek teljesen felforgatná az életünket, amit pedig így, ebben a formában jelenleg nagyon élvezünk. Egy gyerek számomra most még csak a lemondást, nyűgöt jelenti, és amíg ez nem változik, addig minek kéne szülnöm? Mert elvárják? A kedvencem az, amikor azzal jönnek, hogy "biológiai óra", meg figyelmeztetnek a késői terhesség veszélyeire, valamint hogy a saját gyerekem nagymamájának fognak majd nézni. Ez majd az én problémám lesz, nem másé.

Egyszerűen abban az életszakaszban vagyunk mindketten, hogy most tanultuk meg igazán élvezni az életünket, és ezt nem adnánk fel egy gyerekért.

Ja és arról már nem is beszélve, amikor barátnőim panaszkodnak a terhességről, hogy milyen rosszul voltak, a szülés milyen fájdalmas volt, horrorsztorinak beillő rémtörténetek a kórházi napokról stb.... ezek talán meghozzák a kedvem? Hát nem....

Szóval ne törődjetek a csesztetéssel, ez a ti döntésetek. Aki el tudja fogadni az elfogadja, aki meg nem, nos az legyen az ő baja.

Én csak arra gondolok,amikor azt hallom,hogy ha visszacsinálná nem lenne gyereke,és ezt nagyon sok esetben hallom,szétvágja a párkapcsolatot.

Nem lehet nélküle megmozdulni,totál felborít mindent,tetejébe költheted rá a pénzt amit magatokra is lehet,nem szexelhettek reggeltől estig,kitágul a punci,megereszkedik a bőr,nem fogjuk kívánni már párunkat,tetejébe még pihenni se lehet tőle.

Gyerekvállalás szerintem is egy teher egy nyűg amit csak akkor szabad vállalni ha ténylég tényleg tényleg akarod de 1.000.000%-ba és maximálisan kész vagy rá és de tényleg.

Mélyen magába kell nézni az embernek,egy egyszerű kérdés sorozatot tegyen fel magának:

- Tényleg akarom ezt?

- Biztos akarom a gyereket?

- Tutira akarom,biztosan én AKAROM?Nem csak a társadalmi nyomásnak akarok megfelelni?

- Meg van rá a tőkém is most?

- Tuti le tudok mondani a saját dolgaimról?

- Mi lesz ha nem lesz olyan intenzív szex?Mi lesz ha már nem lesz a párom vagy én olyan szűk?

- Mi lesz ha behízok?A párom mikor fog elhagyni?

De lehet bármi, a lényeg,hogy bombázd a tudatalattit kérdésekkel,és ha tényleg 1.000.000%-ban kész vagy rá na akkor igen azok a párok szülőknek valók ésők tényleg legyenek szülők.

De ha bármelyik fél megviszgálja magát és rájön mégsem akar,akkor azonnal válni,szakítani kell,hogy engedje a másikat,hogy olyat találjon aki akar gyereket.

Na ez a korrekt szerintem.