Lehet értelme a házasságnak gyerek nélkül?

Nem nyugodott bele, hogy nem akarsz gyereket, csak azt hiszi, hogy A: meggondolod magad úgy is, és megszereted, ha kézbe veszed, B: házasok lesztek, akkor csak adod be a válást azért, mert becsúszott egy gyerek.

Ezért nincs kompromisszum ebben a kérdésben.

Így semmi értelme együtt lenni se, hogy nem egyezik az elképzelés a jövőről. Nem hogy összeházasodni...

Én nem akarok házasságot. Meleg vagyok, melegrandi oldalakon ismerkedem, van 3-4 rendszeres szexhaverom és olykor szállodába megyek valamelyikkel ha úgy kívánom. Dolgozom, megvagyok, és fiúkat kényeztetek, vagy ők kényeztetnek engem. És nincs vita, mindig ki vagyok elégítve, szoktam sportolni, szóval megvagyok házasság nélkül.

További info priviben.

Na, ez nem kompromisszum.

Egy fel gyerek. Na az, kompromisszum :))

Lehet és van is értelme ha egyik fél sem akar gyereket, vagy az aki akar, tüske nélkül el tudja engedni mert nem olyan fontos neki.

A te pasid nem ilyen. Ő tovàbbra is akar gyereket és azt vàrja, hogy meggondold magad. Ebből NEM lesz boldog hàzassàg. Hamar le fog lépni ha talàl màst akibe elszórhatja a magvait. Ha elfogadta volna a helyzetet, soha többet nem hoznà szóba a dolgot , még csak nem is gondolna gyerekre, csak élnétek az életeteket, szórakoznàtok, együtt lennétek stb...

Mi hàzasok vagyunk 7 éve. 9. éve együtt, és nem vàllalunk gyereket. Így vagyunk boldogok. Én soha nem akartam, a férjem meg úgy van vele, ha lenne akkor örül neki, ha nem akkor meg az se probléma. Nem az a "görcsösen mindenàron gyerek kell mert nélküle sivàr, unalmas és semmit se ér az élet" típus. Sok ilyet ismerek egyébként aki így gondolkodik. Ha pl ennyire gyereket akart volna, nem tartott volna tovàbb pàr hétnél a kapcsolat. Soha nem cseszegetett, nem nyaggatott a gyerek témàval. Mikor jàrni kezdtünk megbeszéltük ki hogy àll hozzà és ennyi. Neki egyértelműen én, mi ketten vagyunk a fontosabbak, nem a gyerek.Ezért köztünk nincs ebből gond, soha nem is volt.

Nàlatok teljesen màs a helyzet. Egy idő utàn az agyadra fog menni, hogy mindig felhozza a dolgot. Felesleges erre hàzassàgot alapozni. Nagy eséllyel vàlàs lesz belőle. Vagy neked lesz eleged a gyerek utàni rinyàlàsból, vagy ő akar majd màssal szaporodni ha bekattan .

Így nem. Meg úgy se, ha csak azért házasodnak össze, hogy gyerekük legyen (hiszen sehol sincs előírva, hogy tényleg lesz is nekik, akkor se, ha mindketten nagyon akarják) - illetve ebben az esetben nagyon benne van a pakliban a válás azután, hogy meglett(ek) a gyerek(ek), vagy akár majd akkor, amikor kirepül(nek).

A házasság akkor működik, ha egymást akarják egy életen át. A többi körülmény ehhez képest mellékes. Tehát még akkor is működhet, ha úgy alakul, hogy saját gyerekük nem lesz.

A kompromisszum egy olyan megállapodás, amin mindkét fél nyer és veszít egyaránt.

Na a gyerekvállalás az pont nem egy kompromisszumképes helyzet, mert nem lehet félig gyereket vállalni, az vagy van, vagy nincs.

Anyu barátnője pl borzasztóan megbánta. Ráadásul beindult nála a korai menopauza, 38 évesen már nem is volt peteérése. A húgának ráadásul akkor születtek gyerekei, depressziós lett, a végén begyógyszerezte magát. Ez a helyzet a házasságát is szétszedte, elváltak.

De végül keserédes happy end lett, a második férje özvegy, három gyerekkel, már unokájuk is van.

"A házasság akkor működik, ha egymást akarják egy életen át. A többi körülmény ehhez képest mellékes. Tehát még akkor is működhet, ha úgy alakul, hogy saját gyerekük nem lesz."

Jó de akkor hogyan akarják egymást? Látja az egyik, aki hőn szerelmes, hogy a másiknak mekkora boldogságot okozna a gyerek és nem vállalja, megfosztja ettől egy életre és boldogtalanná teszi a szeelmét? Látja a szintén hőn szerelmes párja hogy a másikat boldogtalanná tenné a gyerek és mégis akar? Nem jó ez sehogyse. Előre kell ezt megbeszélni.

""A házasság akkor működik, ha egymást akarják egy életen át. A többi körülmény ehhez képest mellékes. Tehát még akkor is működhet, ha úgy alakul, hogy saját gyerekük nem lesz."

Jó de akkor hogyan akarják egymást? Látja az egyik, aki hőn szerelmes, hogy a másiknak mekkora boldogságot okozna a gyerek és nem vállalja, megfosztja ettől egy életre és boldogtalanná teszi a szeelmét? Látja a szintén hőn szerelmes párja hogy a másikat boldogtalanná tenné a gyerek és mégis akar? Nem jó ez sehogyse. Előre kell ezt megbeszélni."

Igen, előre kell megbeszélni. És ha nem kompatibilisek a gyerekkérdésben, akkor ne házasodjanak össze, mert úgy valamelyikük pontenciálisan boldogtalan lesz.

Ha viszont mindketten akarnak gyereket, akkor se biztos, hogy lesz is, tehát ez, hogy mindketten akarnak gyereket még kevés. Végső soron abban kell döntésre jutniuk, hogy valóban ők-e egymásnak a legfontosabbak, vagy a gyerek. Ha legalább az egyiküknek az utóbbi, akkor nem elsősorban egymást akarják, hanem - legalábbis az egyik fél - a gyereket. És akkor jobban járnak, ha nem állnak össze - pont azért, mert nincs rá garancia, hogy lesz-e gyerek vagy nem. Ha viszont elsősorban egymást akarják, és megvan bennük az elhatározás, hogy ez így is marad függetlenül attól, hogy összejön-e a gyerek, akkor ha végül úgy alakul, hogy nem jön össze, akkor is működhet a házasságuk, pl. örökbefogadással - vagy akár gyereknevelés nélkül is.

De ha úgy kompatibilisek a gyerekkérdést illetően, hogy mondjuk huszonévesen úgy gondolják, hogy egyikük sem akar - na akkor azért vigyáznék, mert ez pár évtized múlva valószínűleg változni fog legalább az egyikükben.