Miért ennyire szívtelen?

Na ilyenkor jut eszembe, a sok férjezett nő mire veri büszkén a mellét, hogy nekem férjem van...aztán mire mész vele te is?

Nekem "csak" szeretőm van, évek óta együtt vagyunk, de a feleségével él. De én tőle sokkal több törődést kapok, mint te a házasságodban. Ha beteg vagyok gyógyszert hoz, teát főz, gondoskodik rólam, meg úgy összességében, figyel rám.

Te azon kívül, hogy elmondhatod, van férjed, mi egyebet, jót tudsz még mondani?

Elmúlt a szerelem, és nem maradt se szeretet, se tisztelet. A gyereke is csak van, de nincs hozzà kötődése.

Ilyenkor jön az, hogy éltek egymás mellett, vagy folytatjátok külön utakon.

Tudod, én egy vmit nem értek, miért hagyod, hagytad ezt? Én több évtizedet lehúztam házasságban, de sohasem hagytam, h olyan dolgot mondjon vagy csináljon a férjem, ami súlyosan sértő vagy tiszteletlen irányomban. Volt olyan persze, h kérdezte miért nincs kivasalva vmi, de akkor bizony nem tette zsebre, amit tőlem kapott, h mit képzel magáról. Vagy bármi, h miért megyek anyukámhoz, mert megyek, ennyi volt a válasz. És bizony, a mai napig megvan a tisztelet, mert nem is engedtem, h elbúrjánozzon a helyzet.

Áhh, nem értem sok nő miért engedi ezt, miért jó áldozatként szenvedni, ahelyett, h a sarkára állna...