Nektek a gyerek (ek) érkezése mennyire/miben változtatta meg a kapcsolatotokat? Megváltoztatta-e egyáltalán?

Igazából nem a kapcsolatunk változott. Számítottunk rá, hogy lesznek nehéz idők, lettek is, de mindig emlékeztünk rá, hogy mi akartuk a babát. Összehasonlíthatatlanul jobb az életünk, mióta ő megszületett, és így utólag nem is értjük, addig hogy tudtunk olyan boldogok lenni.

A programok, időbeosztás változik. Ezek igazodnak a babához. Kettesben sokkal keesebbet vagyunk, de annyit igen, amennyi elég is. Vannak nagyszülők, segítenek ebben, és nem hanyagoljuk el egymást sem. Mindent összevetve sokkal jobb minden, mióta van gyerekünk.

Bizonyos szempontból más lett, de egyáltalán nem rosszabb vagy jobb, csak más. A funkcióink megváltoztak: ő elsősorban nem a férjem, hanem a gyerekeink apukája lett. Így viszont a kettesben töltött idő, bár kevésbé hangos és ritkább, sokkal meghittebb és értékesebb is lett. Bizonyos szempontból közelebb kerültünk. Férjem, amióta tudomást szereztünk a kicsi érkezéséről, le volt nyűgözve. Leste minden lépésem, állandóan beszélt a hasamhoz. Mikor a gyerekeink megszülettek, kelt velem ő is, úgy szoptattam, hogy én öleltem a babát, ő pedig engem, tökéletes pillanatok voltak.

Mi két szabályt vezettünk be, annak érdekében, hogy pár is maradjunk: minden nyáron elmegyünk egy hétre kettesben, a gyerekek nélkül. A nagyik nagyon boldogok, hogy agyon kényeztethetik az unokáikat, nekünk pedig lehetőségünk nyílik városnézni. Illetve havonta legalább egyszer elmegyünk valahova: mozi, színház, múzeum, vagy csak táncolni, vacsorázni. Mindegy, hova, de csak ketten.

Ha nagyon aggódsz, érdemes felkeresni egy párterapeutát, csak megelőzési céllal. Nekünk is volt csomó olyan kérdésünk, hogy hogyan lehet megmaradni párnak a pici mellett, hiszen legalább az első fél év csak a babáról szól.

Sok sikert :)

Egy 5 éves fiú és egy 3 éves lány boldog anyukája :)