Miért baj ha valakinek van szeretője? És ha az segít?

A hozzászólók egy részével az a probléma, hogy gondolkodás nélkül mint már korábban mondtam, és mondta valaki a szokások eklektikus módszerrel ítélkezik a férfi fölött aki máshova megy. És egyáltalán meg sem gondolják, hogy mi oka lehet erre. Ez a probléma szerintem.

Nyilvánvaló, hogy azért vesz el valakit az ember mert vele akar élni, mert szereti azonban kevés, hogy a másik fél viszonozza. Azt ki is kell mutatni. És ha erre többszöri unszolásra sem hajlandó, megfelelő módon akkor akaratlanul is többet tesz a kapcsolat romlásáért. Eleve azt feltételezik a válaszok, hogy a családfő az első perctől az utolsóig unta és elégtelennek érezte az életüket és, hogy elkövette ezt a hibát ergo Ő a bűnös.

A valós helyzet az, hogy szeretett a kapcsolatában élni, és szerette volna ha nem úgy alakul ahogy alakult. Ráadásul nagyon sok mindent megtett a nejéért - de hála nem volt benne. Náluk szinte kizárólag az volt amit a felesége akart. Nem akart tőle semmit amit egy férjtől, nem csak a szexuális életükkel nem foglalkozott, egyáltalán nem ápolta a kapcsolatot, se az évfordulón, se születésnapokon és ezen nem óhajtott változtatni, csak folytatni a maga követelős érzéketlen okoskodó és nagyzoló stílusát. Ez a házasság nem magától hűlt ki, és volt, hogy válással fenyegette. Akkor megváltozott egy kicsit a dolog, de nem eléggé. Csak megtanultak egymás mellett élni. Társas magányt, és értelmetlenséget okozva - és éppen lehetett ő is hűtlen. Pont arról szól a kérdés, hogy kontraproduktív szerintem az ha úgy teszünk mintha csak a szexről szólna a félrelépés.

Talált valakit aki kimutatja felé az érzéseit, akit érdekelne az érzései, aki szívesen meghallgatja, aki szívesen őrzi a titkait, és tölt vele időt. És meg lehet hogy megszereti a harmadik felet - ez még nem jelenti azt, hogy el akar válni feladni az eddigi életét, de egyedül rendbe hozni sem tudja. Ez itt a probléma.

Pontosan arról van szó, hogy valaki akit szeretett, akivel összekötötte az életét ezért nem tett semmit önmagától, a szerelmet ami egykor összetartotta őket azt fokozatosan megvonta hagyta kihűlni, lényegtelen, hogy akarattal vagy nem de nem viszonozta ezzel. Nem kedves sem megértő.

Az, hogy egy másik nőnél megtalálta azt amit hiányol, hogy érdemes legyen az együttlét nem jelenti azt, sőt hogy elzárkózik attól, hogy rendbe hozzák de olyankor lép félre valaki ha ez nem megy vagy nem eléggé vagy nem lát rá esélyt. Azt sem jelenti, hogy el akarja hagyni a nőt akivel összekötötte az életét és nem akarja többet, hogy a "terhére legyen" de szüksége van valakire, aki gyengéd, megértő. Ez általában nem gyengeség ahogy azt fel akarják egyesek vázolni, hanem elhagyatottság.

Először is kit? Másodszor senki nem játssza a mártírt, és én még csak azt sem mondtam hogy áldozat. Csak nem értem az ítélkezést. Mire fel?

És azt sem aki az azonnali vagy bármilyen válasban látja a megoldást. Persze a megcsalás sem az, de azt gondolom egy érthető lépés. Ezt nem lehet megérteni azt látom, hogy aki félrelép az sajnos nem minden esetben válni akar. Akinek rossz a házassága az nem minden esetben akar elválni. Sőt a válás egyáltalán nem olyan egyszerű és nem is következetes lépés az adott házasságban.