Miért baj ha valakinek van szeretője? És ha az segít?

A tény, hogy ennek értelme van a fejedben (és egyéb itteni selejtek fejében) ijesztő. Ne fogadj örök hűséget, ha nem tudod megtartani. Ha nem tetszik az életed, kezdj újat. Vagy kecske, vagy káposzta; a kettőt egyszerre nem kapod meg.

Szerintem egy kiscsoportos óvodásnak sem kell megmagyarázni, hogy miért orbitálisan gonosz dolog minden egyes nap hátba szúrni a társadat, de úgy látszik az álló farok még a legalapvetőbb emberi értékeket is kiöli a hozzád hasonlóakból.

Ha meg tényleg egy olyan nő férje vagy, aki nem akar annyit szexelni veled, mint amennyire neked igényed lenne, és nem pedig csak egy örökszűz vagy, aki túl sok férfifórumot olvasott, ezért kikér magának olyanokat is, amikben nincs is része; ne kényszerítsd magad a feleségedre. A szex nem jog, és nem is kötelesség.

„És ha ez a helyzet kialakul, akkor a feleségnél is kell kopogni, mert nem csak úgy felkel valaki, hogy halálra unom magam, az unalmat, a jelentéktelenséget valami okozza. Például ha nem értékelik, vagy nem érdeklik kellően otthon. Mintha nélküle is el lennének. Például a feleség nem olyan mint egy feleség, csak elvárásai vannak, de hozzáállása nincs. Legalább is ha van akkor azt ki kell csikarni belőle és mint egy púp a hátán fejezi azt ki. Félrelöki a szerelmet.

És nem tud vele a férje igazán nyílt lenni, beszélni vele, és egyre kevésbé érzi benne a hibáját. Szüksége van valakire aki közvetlenebb, nyitottabb, melegebb hozzá, vagy egy helyre ahol mindebből több van mint otthon. Ha ez bűn akkor bűn, csak a boszorkányüldözést és az azonnali verdikt kiáltást tartom álszentségnek. Megértés és kegyelem is van világon elvileg.”

Azt írod, a feleségnél is kell kopogni. De ha nem is teszed, hanem helyette máshoz fordulsz, nem a probléma megoldására, megbeszélésére törekszel, akkor miért várnál változást a feleségedtől? Ha nem értékelnek szerinted kellő mértékben otthon, akkor meg kell beszélni, hogy te hogyan érzed magadat, mit sérelmezel, milyen változtatásokra kellene közösen(!!!) törekednetek a feleségeddel. Nem azért házasodtál vele valamikor össze, mert úgy gondoltad, hogy ő a társad? Hogy ő az, akivel tudsz értelmesen, érdemben kommunikálni? Ha gondjaid vannak, akár a kapcsolatotokkal, az ő viselkedésével, vagy valami személyes válságot élsz meg, akkor hozzá fordulhatsz, megértő, elfogadó lesz, aki igyekszik támogatni, segíteni téged?

Miért ítélnéd magadat egy olyan kapcsolatra továbbra is, ahol nem érzed, hogy bízhatsz annyira a másikban, hogy hozzá fordulj, hogy támogatna, hogy van annyira értelmes ember, hogy felismerje, ha ő is felelős a kapcsolatotok romlásáért? Miért lenne neked jó továbbra is egy rossz kapcsolatban élni, aminek te, a feleséged, a gyerekeitek is ugyanúgy a hatása alatt vannak, ők is kárát látják (még ha ezt nem is realizálod most valamilyen okból)?

„egy helyre ahol mindebből több van mint otthon”

Akkor miért fosztanád meg magadat attól, hogy egy olyan társad legyen, ahol megkaphatod azokat, amikről az imént írtam? Miért nem váltok el békességben, mint két értelmes, felnőtt ember, akik belátják, hogy együtt a továbbiakban már nem tudnának anélkül élni, hogy ne bántanák egymást a cselekedeteikkel, ahogyan például te teszed a megcsalás, a folyamatos hazudozás, a tisztelet teljes hiánya során? Ha tartottad annyira érdemesnek azt a nőt, hogy a feleséged legyen, gyerekeket vállalj vele, akkor tartsd most is annyira, hogy meg lehet vele beszélni, hogy nem vagy már vele boldog, nem ad semmi pozitív élményt, érzést a vele való kapcsolat, és ezért nem szeretnél már, mint férj vele élni. Ettől még lehet köztetek normális, baráti jellegű kapcsolat, hiszen a közös gyerekek összekötnek. Lehetsz jó apja a gyermekeidnek, jó szülőtársa a feleségednek.

És akkor lehet, hogy nem lennél ennyire frusztrált, ellenséges, mint amilyennek a kérdésed, válaszaid alapján tűnsz.

Min segít?

Két alapvető probléma van.

1. Elkúrtad a házasságod. Akkor is aktívan tetted tönkre, ha most a feleségedre mutogatsz. Be se ismered, hol hibáztál: így sose fogod tudni kijavítani.

Tudod, a házasságod, az életed, az nem csak úgy tőled függetlenül zajlik. Te mégis úgy teszel, mintha közöd nem lenne hozzá, hogy mi történik.

Egy szeretővel annyi a változás, hogy két jól elcseszett kapcsolatod lesz, és nem érted miért.

Kb. olyan, mint amikor valaki nem tud vezetni, összetöri a kocsiját, és azt hiszi, hogy az a megoldás, hogy vesz egy szép, új, csillogó autót. Aztán beül és csukott szemmel, 120-al megy bele az első kereszteződésbe.

2. A javításhoz munkát, energiát, és időt kell tenni egy kapcsolatba.

Egy szerető ezt vonja el: időt és energiát, (és jó sok pénzt). Amint ezt a forrást átcsoportosítód az új kapcsolatba, a házasságod és a gyerekeiddel a kapcsolat rohamosan romlani kezd.

Miért? Mert ha heti X óra kevés volt a jó kapcsolathoz, akkor X-Y idő meg még úgyse elég. Nem logikus?

Miért nem válsz el?

Amint lebuksz, ennek úgyis válás lesz a vége, csak be is mocskoltad magad a gyerekeid előtt. Így legalàbb velük átadna a jó viszony. Egyszer megértik, hogy jobb volt mindenkinek a válàs, mint a háború.

[link]

Ajánlom ezt a könyvet, kérdező!

"Szóval ha tulajdonképpen így, egy titkos élettel leereszti a negatív energiát, a negatív gőzt, a fáradt olajat, és frissíti magát, akkor még jót is tehet a kapcsolatuknak nem?"

őőő....NEM. Ha a családjával, ha a saját párjával nem tud problémát megoldani, "frissülgetni", és ezért szerető kell, hát ezer örömmel megmutatnám hol az a kva ajtón, amin mehet, és soha többet vissza se jöjjön.