Ha elmondom neki az indokot, miért nem akarok hozzá feleségül menni, akkor vége lesz a kapcsolatunknak?

Úgy látom nálad is nagy problémák vannak. Minek vagy egyáltalán ilyen emberrel, aki így viselkedik?

Minek vagy vele, ha nem tudsz vele őszintén és nyíltan bármiről beszélgetni?

Minek hitegeted a kapcsolatoddal, ha egy bizonyos dolgot, ami számára nagyon fontos, nem akarsz vele osztozni?

Ha nem akarsz a családjához tartozni, akkor hozzá miért is akarsz? Hisz ő is ahhoz a családhoz tartozik. Szakíts a pasival és kész.

Minden családban vannak fekete bárányok, ezt fogadd el.

Mond el neki őszintén, hogy mit érzel.

Az viszont eléggé szánalmas részedről, hogy a testvérét így belekevered.

Most kihez mész hozzá? A pasidhoz, vagy a testvéréhez? Döntsd már el!

"még mindig ugyanazt érzem iránta, amit a kapcsolat elején, tehát minden szuper," - birom az ilyen kerdeseket, ahol felvazol a kerdezo egy elhetetlen szarkupac kapcsolatot, amibol alapveto dolgok hianyoznak, aztan a vegere odairja, hogy amugy minden szuper :D.

Nem, nem az. Nem a hazassag elharitasan kene gondolkoznod, hanem hogy mennyi ertelme van egy olyan faszival lenni, aki minimalisan se kepes erted kiallni...

Nem lesz vége. Már vége van. Mert ez így nem kapcsolat.

Te csak bizonyos csipetkéit szeretnéd megtartani ennek a "kapcsolatnak", csakhogy az élet nem így működik, hogy na, ezt szeretem benned, akkor ezt a részedet megtartom, de a többit nem kérem. Kb mint ha ma reggel a boltban azt mondtam volna, hogy nem veszem meg azt a kilós kenyeret, de a belét elvinném, mert az finom. Ugye, hogy milyen abszurd? Na, a te hozzáállásod is hasonlóan abszurd.

Persze, nem akarok itt mindent rádkenni. Egy kapcsolat két emberen múlik, és az, hogy ennyire nincs meg a harmónia, abban minden bizonnyal ő is nyakig benne van. És nem, nem feltétlenül kell bűnbakot keresni, lehet, hogy egyszerűen csak így alakult, nem passzoltok össze.

Tudod, nehézségek mindenhol vannak. De a nehézségek 99%-a megoldható. Nem feltétlen könnyen, de orvosolható.

Őszintén: hányszir ültetek le beszélgetni erről? Mert az a probléma, ami miatt egy teljes esküvőt, egy teljes közös életet passzolni akarsz, az azért nem apróság. Az apróság az, hogy focimeccset vagy Szulejmánt nézzünk ma este... de nem az, ami miatt hozzá se akarsz menni.

Ő egyébként mit mondott erről? Már ha egyáltalán beszéltetek róla... mert feltételezem, hogy a kommunikáció nagyon elemi szintet sem ér el nálatok.

Értelmes emberek ezt meg tudják beszélni. És itt nem eltiltásról van szó, az amúgy is dedós hülyeség... de el lehet mondani, hogy téged bizony zavar, hogy ő egyet füttyent, és máris le van fújva minden közös program. Mert amúgy ez egy teljesen jogos panasz lenne. Ha valaki szerelmes, ha párkapcsolatban él, természetesen akkor se hanyagoljon el mindenki mást (az legalább ekkora hiba lenne), de a fontossági sornak ne a legvégén kullogjon már a barátnő...

Az, hogy hajlamos a züllésre, szintén nem túl jó ómen egy hosszú távúnak tervezett kapcsolatban. Milyen romantikus lesz, amikor majd a közös gyerkődötök érkezését úgy ünnepli meg, hogy négykézláb mászik haza a kocsmából...

Aztán ott van az, hogy semmibe vesz. Igen, persze, gondolom, jól nézel ki, gondolom tök jókat lehet veled d*gni, meg hát bármilyen tahó lehet, te mindig nyalod a talpát, de amúgy ne legyenek illúzióid: egy darab játékbabának néz, semmi másnak. Hogy enged meg valaki magának ilyen hangnemet és stílust? Mi az, hogy eszébe nem jut kiállni melletted? Tudod, én, ha valakit szeretek - még csak nem is kell, hogy évek óta járjunk, elég, ha a szerelem érzése megvan - akkor ha kell, megvédem. Nem, ez alatt nem azt kell érteni, hogy kigyúrt állatként mindenkit pofánverek, aki csak rá mer nézni... hanem hogy nem hagyom magára, amikor konfliktusba kerül. Hogy sem a szemében, sem a háta mögött nem mondok rosszat róla. Még akkor sem, ha mondjuk nem minden tulajdonsága főnyeremény. És szeretem és tisztelem, amihez hozzá tartozik az is, hogy kedves vagyok vele. Ha valami problémája van, akkor meg nem tudom le valami bunkó beszólással, hanem megkérdezem, hogy mi az, és próbálunk konszenzusra jutni.

Itt az igazi baj nem a család, és nem is a testvére. Tökéletes család talán nincs is, kisebb-nagyobb nézeteltérések mindig vannak, de ezt egy ép és érett kapcsolatban helyén lehet kezelni. Itt a baj inkább a barátoddal van. Aki igazából egy önző, tiszteletlen tahó.

Értem én, hogy szereted... de ha látnád, hogy milyen egy igazi, jól működő kapcsolat, sírva fakadnál, hogy te milyen emberre pazaroltál éveket. Valószínűleg azért ragaszkodsz ennyire hozzá, mert ő az első komoly kapcsolatod, és nincs rálátásod a rajta kívüli világra.

Persze, a tisztán látás kedvéért jó lenne az ő szemszögéből is hallani a történetet, mert alapszabály, hogy mindenki kicsit a saját irányába szépít, de még így is azt mondom, hogy ezt vagy nagyon gyorsan meg kell oldanotok, vagy jobb lenne, ha nem egy ilyen torz kapcsolatban pazarolnátok egymás drága idejét.

"mindig ugyanazt érzem iránta, amit a kapcsolat elején, tehát minden szuper"

Ha most ezt szó szerint értelmezem, az pont azt jelenti, hogy ez soha nem volt egy igazi, jó kapcsolat... és a "szuper" számomra rohadtul nem azt jelenti, hogy irtózom a gondolatától is, hogy bármi hivatalos kötelék legyen kettőnk között.

Ja, és egy párkapcsolatban nem normális, ha mindig szomorú vagy. Ez nem erről szól. Ha így érzel, akkor ott bizony óriási bajok vannak.

Erőszakmentes kommunikáció című könyvet olvasd el, nézz a szemébe, szeresd, mond neki, hogy figyeljen, mert számodra nagyon komoly dolgot szeretnél vele megbeszélni, mond el, mit és hogyan látsz, mit tapasztalsz, kérdezd meg, ő hogyan látja s mit tudnátok tenni, hogy ez működőképes legyen.

Mellékes válasz, ha ezt így bejátszanád, nem vetne véget, viszont nagyon rossz lenne neki.

Nem azért, de megbeszélhetsz te mindent a pároddal. Semmi nem változik. Ki akarna, merne érted állni, már megtette volna. Én nő lennék ilyen szituban, egyetlen esetben gondolkodnék házasságban, ha házasság után költözünk úgy 300 kilométerrel arrébb. Különben nem gy család lesztek, hanem neki a családja és pluszba lesz egy felesége.

Ebbe jól tönkremész és mikor romokba heversz, a nagy szerelem elmúlt, talán 1-2 gyerekkel elválsz, mert végkép eleged lesz, nem a második, de kitudja hányadik vagy neki.

Az, ahogy a tesója beszél veled és ő ezt elsunnyogja, nekem ezt mutatja.