Szerintetek a mai generációnak van értelme, ha házasságot köt vagy nem igazán?

Ha természetes úton nem jön össze a baba, akkor számít, hogy házasok vagytok-e. Minden más esetben lehet külön-külön írni egy-egy papírt, amivel végül ugyanolyan lesz a kapcsolat, mintha házasok lennétek.

Vagyis a házasság olyan mindent vagy semmit, az élettársi kapcsolatban meg ki lehet válogatni, hogy miben akartok házasok lenni.

Ha nem akartok teljesen minden létező szempontból egymáshoz tartozni valamiért, akkor hivatalos élettársi kapcsolat tökéletes.

Az akar házasodni, aki tartozni akar a másikhoz minden lehetséges módon. Attól kezdve, hogy közeli hozzátartozó lesz, azon át, hogy minden forintot Igazából megosztanak egymással nem csak képletesen, egészen az öröklésig.

Ja amúgy elhiszem h nem tetszik mindenkinek a házasság, mivel ezáltal komoly kötelezettségei lesznek pl. ha lerokkan a házastársa, akkor törvényileg kötelező gondoskodnia róla. Nyilván nem tetszik mindenkinek ha komolyra fordul a jóban-rosszban rész

Megpróbálok úgy fogalmazni, hogy ne vegye kioktatásnak senki.

A házasság és a család minden életképes társadalom alapja.

Ma is az és a múltban is az volt - ezer évekre visszamenően.

Ezek a mostani (50-100 évre visszatekintő) "modern" dolgok, csak pipafüst, majd elmúlik - vagy ha nem, hát kihalunk.

A házasság végső és igazi célja a fajfenntartás biológiai értelemben.

Társadalmi fontosságát meg az adja, hogy a család az, amelyre építeni, tervezni lehet. Nem az én és ő, hanem a mi!

De az egyénnek is jobb. Stabilitást, biztonságot ad. Lelki és anyagi értelemben is. Mi lesz azzal a saját magát istenként tekintő emberkével, ha egyedül marad, és elfogy a lendület, az erő? Kiből, miből merít? A mostani haverok szétspriccelnek azonnal, mihelyt baj van. Marad(na) a család. De ha nincs?

Fontos a házasság. Nem maga a tény (hiszen ma már pár hét alatt felbontható), hanem a házasságkötést megelőző döntési folyamat. Az a folyamat, ami során gyerekből (néha túlkoros, 35 éves) felnőtt lesz. Felnőtt abban az értelemben, hogy a számára fontos értékek és személy mellett DÖNT. És azt mondja: igen, ezt akarom az életem hátralévő részében. (persze tudom, nem mindig így alakul, de így akarják). És vállalja mindazt, ami ezzel jár. Előre, a pontos részletek ismerete nélkül.

Épp ez a baj a mostani együttélős technikával: nincs meg a döntés, el van halasztva - sokszor örökre.

Majd lesz valami. Most jól elvagyunk együtt, meglátjuk.

Nem építünk (vagy veszünk) közösen saját otthont, mert átmeneti az egész. Ki tudja, hogy holnap is őt akarom-e? És akkor jön a cirkusz - enyém-tiéd, stb. Brrrr. Akkor inkább albérlet, aztán majd lesz valami.

Gyerek? Most még nem, előbb a kocsi (stb.).

Csakhogy az idő ketyeg, a fiúknak kicsit lassabban (látszólag), de a lányoknak kegyetlenül. Mire rájön, hogy nem élet a "majd meglátjuk", sokszor már késő. Nincs baba, már nem lehet. Vagy lesz, de sérült, beteg. Mert 35 évesen már nem ugyanazok az esélyek. Na ez az igazi horror!

Itt is olvastam olyan hozzászólást, hogy szeretne gyereket, de az anyját már nem.. És a gyerek? Az ő jogai az élethez, az anyához-apához? Az nem fontos, mert még el se tudja mondani?

Neki talán tényleg nem való a házasság. De a többség azért felnő - és nem csak idősebb lesz - szerencsére.

Nem irigyellek titeket fiatalokat, annyi szemetet öntenek rátok, hogy emberke legyen a talpán, aki észreveszi, hogy kamu az egész. Tudjátok: valósítsd meg önmagad, mert megérdemled, stb..

Kérdezzétek meg édesanyátokat, nagynénit, apát, hogy mit gondolnak erről, hogy volt az ő idejükben. Csak van olyan, akinek hisztek.

Aztán DÖNTSETEK, hogy szembenézhessetek a tükörrel 10-20 év múlva is.

Aki a házasságot egy letűnt dolognak tartja,az mit sem tud az emberiség legősibb intézményéről.A házasság szövetség,és egy szövetség szövetségkötés nélkül nem jön létre.Életre,halálra

.Nem ám úgy,hogy ha megunom kiszállok.Az a gerinctelenek hozzáálása legtöbbször.(t.k.)A házasság intézménye Isteni eredetű,és annak mellőzése a biztos kudarcot eredményezi.