Cikinek számít-e ha valaki a házasságban egyedül megy valahová?

elsőkörben elválnék, mint a huzat.

Közel egykorúak vagyunk, jómagam is kétgyerekes . Nem, nem fér bele. Mi az hogy figyeltet? Mi az, hogy nem mehetsz el soha sehova, ha meg mégis, paláver a vége? Az életed javát a családodnak szentelted, alkalmanként egy kis kikapcsolódás egyedül, vagy másokkal, de férj nélkül simán belefér. A fizetésedet is ő akarja kiporciózni Neked? Nonszensz. Az a baja, hogy kicsúszik a kezéből a kontroll. Amíg otthon ültél a gyerekekkel és vitted a háztartást minden szempontból ki voltál neki szolgáltatva, anyagilag nopláne és társas életet is gondolom erősen lekorlátozva éltél, javarészt a család (pár közeli barát?) volt az össz kapcsolatod a külvilággal és kalap-kabát. most kinyílt a világ, a munkahelyeden sok féle benyomás ér, újra visszakerültél a körforgásba, mindezért fizetést is kapsz, ami az anyagi függést megszüntette és felmerült az igény egy kis énidőre is, amit a családon kívűl szeretnél eltölteni, hosszáteszem teljesen jogosan. Semmiképpen nem normális és sok jóra nem vezet hosszútávon. Egy normális házasságban a partnerek támogatják, nem hátráltatják és számonkérik a másikat, együttműködnek és semmiképp sem bizlmatlanok. Nyilván ezek csak a mostani helyzet lecsapódásai, hiszen az előjelei már megvoltak sok-sok éve. Üljetek le és beszéljétek át. 43 éves vagy, nem 80. Rengeteg évet kizárólag rájuk áldoztál, nyilván szívesen tetted és most is ők az elsők, de nem zárhat kalitkába a kedves urad, csak azért mert bizalmatlan, avagy nem fűlik a foga hozzá, hogy bizony sok-sok év kizárólagos családi élet után (mondjuk normál esetben alatta is), kell egy kis privát szféra. Nem vagy sem a tulajdona, sem az alárendeltje, hogy beossza akár az idődet, akár bármi mást. Házasságban éltek, első a kommunkiáció. Ő meg dolgozzon magán és az önbizalomhiányán, mert az, hoyg ennyire nehezen viseli, hogy kicsúszott a kezéből a gyeplő, mind-mind ebből fakad. Ez még a lépcsősor eleje, ahol jártok, de semmi jóra nem vezet a vége, ha végigmentek rajta. Az a jó, ha folyamatosan egyeztet az ember, korrigál, tolerál, nem szabadna elszaladnia ennyire a dolgoknak, hisz házasságban muszáj összeegyeztetni igényeket, elvárást,célokat, mindent. Valamiért azt gyanítom, ennek mélyebb és régebbi a gyökere, de lehet tévedek. Mindenesetre ne hagyd magad ennyire irányítani, mert idővel megfojt és sokkalta súlyosabb következményei lehetnek, mint most újrahúzni a határokat.

En azonnal elvalnek, bar mar akkor elvaltam volna, amikor rajovok, hogy a parom szerint en csak egy hazvezetono dadus vagyok. Kicsi gyerek mellett is abnormalis, ha a no sehova nem megy es csak a kolyokkel van. Apjat egyaltalan megismeri a gyerek? Meg szerencse, hogy az en parom nem csak "statusz szimbolumnak" akar gyereket, hanem mar elore megbeszeltuk, hogy ugyanannyit maradunk otthon vele mind a ketten.

Dehogynem tennenk meg. Miert akarnek egy olyan emberrel elni, aki alsorendubbnek tart es csak az otthoni dolgokra tart eleg jonak, es nem engedne el szive szerint sehova?? :D Plane egy 40 koruli embert nem fogok tudni megvaltoztatni, ha a 20 eves baratomnal tapasztalnam ezeket, vele esetleg meg erdemes lenne foglalkozni, de egy felnott, hazas ferfi aki ezzel az ertekrenddel nott fel, hogy a no helye a hazban van, az nem fog valtozni.

Egy kapcsolatba simán belefér, de ez nem kapcsolat, még ha házasságnak is hívják.

Nálunk ez alap. Én is járok egyedül meg a feleségem is. Féltékenyek nem vagyunk a család azért fontosabb egy kufircnál.Ha meg nem csinálsz semmi olyat akkor meg kit érdekel hogy figyeltet? Bár ez igazából a férjednek gáz. Lehet hogy magából indul ki...