Mit szoltok emberek azokhoz, akik több évtizedes vagy kicsit kevesebb idejü házasságot rugnak fel egy uj szerelem vagy futo kaland kedveért?

Hülyeségnek tartom, mert ugyan olyan büdös a lába az új szerelemnek is, csak van annyi vorja, hogy őt még nem ismerik. Elpocsékolt idő, ha engem kérdezel.

30/f

Két oldala van az éremnek.

Egyrészt igaz az, hogy egy évtizedes házasságot felrúgni valóban nem tűnik egy jellemes, erkölcsös dolognak, DE;

Másrészt igaz az, hogy ha végiggondoljuk, hogy milyen racionális indokot tudunk említeni amellett, hogy életünk végéig benne maradjunk egy házasságban.. hát, egyetlen racionális indokot sem találunk.

Az indokok, amiket találunk, azok morális, erkölcsi indokok, amik meg a kultúrából fakadnak, a kultúra viszont nem egy öröktől való, változatlan képződmény, hanem egy folyamatosan változó valami.

2-3 generációval ezelőtt még egy keresztény vallás és értékrend által igen erősen befolyásolt kultúrában éltek az emberek. Ezekkel a generációkkal még mi magunk is találkoztunk, beszéltünk, az értékrendjük, a nevelési elveik még ránk is hatással voltak.

Viszont, azt be kell látni, hogy ez a "hagyományos" kultúra már leáldozott, az utolsókat rúgja.

(Azért raktam idézőjelbe ezt a hagyományos szót, mert mihez képest hagyományos, nekünk a keresztény kultúra számít hagyományosnak, de 2000 éve meg pont a keresztény kultúra volt a forradalmi, az újszerű, és a pogány kultúra volt a "hagyományos".)

Nem működőképes egy ennyire nyitott és szabad világban, és ez nem biztos, hogy baj, mert nagyobb teret ad az egyénnek, hogy megtalálja a boldogságát.

Nekünk, a mi generációnknak azért vannak félelmei és ambivalens érzései ezzel a jelenséggel kapcsolatban, mert egy átmeneti korszakba születtünk bele. Az ősöktől kaptunk egy értékrendet, hogy ez jó, ez erkölcsös, az meg rossz, erkölcstelen, de nem tudjuk már követni ezt az értékrendet, mert a világ megváltozott körülöttünk.

Ez egy soktényezős dolog.

Láttam a környezetemben olyan esetet, amikor valaki közel egy évtizedes házasságot rúgott fel az új szerelem kedvéért és nem bánta meg. A házassága már nem igazán működött, az új szerelem meg olyan volt, mint amikor megtalálja zsák a foltját. (Azóta már házasok, három közös gyermekük van.)

Van, amikor még a futó kalandért is megéri, ha úgy vesszük, mert az segít ki a nem működő és menthetetlen házasságból. Ilyenkor nyilván nem maga a kaland a lényeg, hanem az, hogy segít lezárni a régit.

Szerintem minden helyzet teljesen egyedi, felesleges kívülről ítélkezni. Amúgy is csak sok év távlatából visszatekintve derül ki, hogy minek volt értelme és minek nem.

A tények közlésében igazad van #5-ös. Viszont azt is vedd figyelembe, hogy egy pár/család/nemzetség egy elég erős érdek és dac szövetség, és lényegesen nagyobb érdekérvényesítő erőt képvisel mint az egyén. Persze a nemzetség már rég nem működik a gyakorlatban már-már a nagyobb család sem (gondolok itt arra amikor nagyszülő, szülő, gyerek együtt él) meg vannak ennek az előnyei, hátrányai. Az előnyöket gondolom nem kell magyaráznom. Ha pl 10 család egy falu vagy 100 család egy város akkor jóval nehezebb ezeket fenyegetni, bizonytalanságban ezáltal függő pozícióban tartani, mintha a várost vagy falut egyének laknák. Erre van kitalálva az egó túltolása, a valósítsd meg önmagad és az, hogy csak te számítasz. Nem azért mennek szét a családok, mert összeférhetetlenek egymással, hanem azért mert ezt diktálja a korszellem, de arról biztosíthatok mindenkit, hogy ez nem az egyén szolgálatában történik. Nyilván nem kell egy működésképtelen házasságban senyvedni, de ha van egy kapcsolat amelyben a két fél együtt képes megoldani a felmerülő problémákat, szerintem nem érdemes ezt felrúgni egy futó kalandért, nyerni legalábbis nem lehet rajta. Ha hosszú távon nézed akkor cseberből-vederbe kerülsz, konfliktus helyzet, és megoldandó problémák mindenhol adódik. A gondtalan élet azok kiváltsága akik a korszellemet diktálják ez pedig addig fenntartható míg ez a rendszer működik a mi kárunkra és az ő hasznukra. Nekik ezek a problémáik, nekünk egyszerű embereknek pedig a rezsi a munka a bürokrácia és az ellehetetlenített emberi kapcsolataink. Természetesen be lehet állni a sorba, de az nem a mi életünk. Legalábbis én így látom.

30/f