Feleségek, hogy bírjátok elviselni a nagyon anyás férjeteket?

Én nem bírnám elviselni, épp ezért nem is kezdenék ilyen emberrel, pláne nem mennék hozzá.

Itt sajnos tényleg előbb kellett volna ezt mérlegelni, őt megváltoztatni nem tudod, amíg anyuka életben van, addig marad a "megszoksz vagy megszöksz".

Na, az együttélés nekem sem ment, folyton beleszóltak mindenbe és bejártak a lakásba, ha nem voltunk otthon. Pedig külön bejáratunk volt, de mindig okoskodtak valamit. Én akkor a párommal együtt hagytam ott az anyósékat, nem is bántam meg, nem volt jó ötlet összecuccolni velük, rá is ment a kapcsolatunk is.

Nekem is hasonló a gondom, nagyon szoros a kötelék a párom és az anyja közt, túlságosan is. Nem kéne felnőtt embereknek ennyire függni a szülői véleménytől.

Megint én vagyok.

Nos, nekem sem túl jó a kapcsolatom az ő szüleivel, mert nemrég bevallotta otthon, hogy fel szeretne költözni hozzám Budapestre, most én vagyok a közellenség, hogy elveszem a kisfiukat... jelen pillanatban úgy néz ki, erre megy rá a kapcsolatunk.

Az nem lenne baj, hogy szeretik egymást és ragaszkodnak egymáshoz. De az már igen, hogy téged érintő kérdésekben ők ketten hoznak döntéseket. Sajnos te választottad, tudtad hogy ilyen.

Nem tudom pontosan milyen horderejű dolgokról van szó, de ha rendszeresen kihagy téged a férjed, és az anyósé mindig az utolsó szó, az probléma. Ha a beszélgetés nem hat, akkor nehéz ügy lesz.

Egy enyhébb példa:

Idén velem is történt hasonló eset, eddig ilyen nem volt az elmúlt több mint 6 évben. Megmondtam a férjemnek, hogy bocsi, a későbbiekben nem érdekel ha sértődés lesz belőle, ezt magyarázza ki ő, ha így intézkedik. Többet ne beszéljen meg úgy engem erősen érintő dolgot az anyjával, hogy velem már csak a tényeket közli.

Akkor egyszer vállaltam be, és csak azért, mert alapvetően nem egy nagy és komoly dologról volt szó, és ennyi. Közöltem vele, hogy ha megint beígér egy programot az anyjának úgy, hogy engem érint, és nem kérdez meg, nem fogok elmenni, nem veszek részt benne. Megígérte, hogy előbb velem fog egyeztetni. És ezzel le is zártuk a dolgot.

Mert amúgy konkrétan az én szülinapom volt, amit nem ünneplek társaságban, és ezt tudta is mindig. Mégsem utasította vissza az anyját amikor felajánlotta, hogy menjünk át és készül. Nincs bajom az édesanyjával, nem szól bele az életünkbe, nem az a fajta aki szerint "elraboltam a fiát" hála istennek, teljesen normális, de én nem szeretem az ilyesmit a saját szülinapomon, nem szeretem a felhajtást, kényelmetlenül érzem magam ilyenkor, és ez nem is titok.

Ezért nem is tudtam mire vélni a dolgot. Ők az a család akik a legkissebb akármit is megünneplik, én nem így nőttem fel, és ezen nem szeretnék változtatni. Megértette és bocsánatot kért amiért nélkülem döntött.

Ha ennél durvább dolgok vannak...nem lennék a helyedben. De jó lenne tudni milyen horderejű dolgokról van szó nálatok.