Rosszul esne ha a férjed milliomos lenne, de nem venne neked semmit meg amire vágysz?

Én rosszul tudom, hogy a házasság vagyonközösség? Tehát nincs enyém-tied, hanem a két résztvevő (feltételezhetően két értelmes, felnőtt ember), közösen dönt az élet ügyes-bajos dolgairól? Vagy lemaradtam valamiről?

Aki meg azon nyervog, hogy a gonosz feleség csak a pénzre megy, az minek vette el? Pisztolyt tartottak a fejéhez?

Nem olvastam el a válaszokat, de sejtem kb, miket írt mindenki :D

Én bevállalom, nem vagyok szent, ha nem is konkrétan valami drága, zsír új autóról beszélünk, de azért igenis fájna, ha annak ellenére nem venne tudomást egy vágyamról/szükségletemről, hogy egyébként megtehetné (autó esetében pl ha ő egy Tesla modell S-el jár, minden elképzelhető extrával, nekem meg egy francos Mazda mx5-öt sem vesz használtan 1,5M-ért, hanem a város szélén lakva elvárja, hogy napi 2 órákat bkv-zzak a munkahelyemre meg vissza). Nem feltétlenül az anyagiasságról van itt szó, bár nyilván valahol ez is benne van, csak ha már házasok vagyunk, akkor közös a kassza, ha közös a kassza, akkor függetlenül attól, ki mennyit tett bele, közösen költjük el, a közös kívánságainkra. Ugyanezt mondanám akkor is, egyébként, ha én lennék a milliomos és a páromnak lenne egy mezei kis átlagbéres munkahelye, és ő szeretne egy használt Mazda mx5-öt (bár csajos autó, szóval furán néznék rá, hogy mégis miért pont azt akarja, de ha ez minden vágya...). Perpill, bár egyikünk sem milliomos, azért ketten együtt már keresünk 7 számjegyet, és eszerint költjük a közösen megszerzett pénzt. Nem várok el, és ezek után sem várnék el semmiféle drága csodanyakláncot vagy a csini popókám alá egy 80 millás házikót a Rózsa dombon, de azért ha valami- a havi bevételhez viszonyított- jelentéktelen összegű kívánságom, vágyam, szükségletem van, akkor jah, eléggé rosszul esne, ha azt mondaná, hogy bár elvett feleségül, azaz definíció szerint vagyoni közösséget vállalt velem, mégsem hajlandó eszerint élni.

Az rosszul esne, ha soha nem gondolna rám. De pl egy autót el sem fogadnék. Egyrészt nem tudnám használni, mert nem tudok, és nem is akarok soha vezetni, másrészt túl drága, hogy csak úgy odaadja, akár ajándék akár nem. Nekem a tömegközlekedés teljesen megfelel. Egyébként neki is. Neki sincs jogsija.

Más kérdés, hogy a férjem ha milliomos lenne, akkor sem autót venne, (mert ismer, és tudja, hogy egy kocsi, vagy egy drága nyaklánc nem tudna lázba hozni). Hanem olyasmit venne amit én nagyon szeretek, és egyébként is költök rá a jelenlegi szerényebb, de nem nélkülöző életünkben. Illetve, hogy pontos legyek, a rá valót adná oda, mert úgyis én fogom kiválasztani az adott dolgokat, így az ár is attól függ mennyit rendelek adott esetben.

Filléreskedő emberrel össze sem jöttem volna soha. Pl ha azért szerinte én tartozom neki, mert az évfordulónkon az ő pénztárcájából lett fizetve a mozi. (közös kasszán vagyunk, szóval amúgy sincs én pénzem, te pénzed)

Igen, zavarna.

Ha a férjem olyan jól állna anyagilag akkor egyértelmű lenne hogy nekem is biztosítja azt az életszínvonalat amit magának megtud engedni. Szóval ha ő maga megteheti hogy új Mercedessel jár akkor nekem is biztosítson már egy autót és én ne járjak már busszal, villamossal miközben ő a tízmilliós autójával jar. De ez igaz a sajat gyerekeire is nem csak rám. Normalis férfi ha megteheti magától vesz autót, ad hitelkártyat a feleségének. De ez fordított esetben is igy kell hogy legyen: akkor ha a nő keres sokkal többet mint a férj. Picit betegesnek tartom azt hogy az egyik fél mindent megad magának mig a másiknak nem jár semmi csak azért mert nem keres annyit, mindezt egy családban egy házasságban. Ha nem vesz a feleségének, a gyerekei anyjának akkor kinek fog? A szomszéd nőcinek? Nagyon jól hangzik a feminista duma hogy mindent megveszek magamnak, de sokaknak rosszulesne ha a férjük vadiúj SUVal járna miközben ők a téli esőben áznának fáznának a budai megállóban reggel.

25/N

Mi jol allunk anyagilag, kulfoldi viszonylatban is atlagon joval felulinek mondhato es nalunk evidens az, hogy dolgokat megveszunk egymasnak.

Mondjuk igazan egy dolgot kertem csak igy 8 ev alatt azt is azert mert tudtam, hogy csak max evi egyszer fogom hordani, es nem akartam ra penzt kidobni, nezett egyet merthogy en nem is szeretem az ekszereket (tenyleg nem, egyszeruen az osszeset utalom) de egybol megvette nekem. Hozzateszem en is elhalmozom, igy a dolog kolcsonos.

Vegulis megvehettem volna de ugy voltam vele, hogy ez erre egy obszcen osszeg akkor is ha valaki jol all, akkor is ha valaki milliomos es a vilag legnagyobb koltogepe vagyok, de ez meg az en sztendjerhimhez kepest is sok volt.

Szoval igen, bunkosag lenne nem megvenni valamit ha az illeto megengedheti maganak, igy s kerdesre is valaszolva.

Házassági vagyonjogi szerződésetek van?

Mi mindketten nagyon jól keresünk, de időnként van olyan, hogy egyikünk nagyságrendekkel többet. Eszembe nem jutna a férjem különvagyonának nevezni azt, amit ő keres meg. A házasságban minden szerzett jövedelem közös. A felhasználásáról is közösen döntünk. Amikor új kocsit szeretnék, akkor azt elmondom neki, és megkérdezzük néhány szakértő véleményét is és úgy vesszük meg nekem. Meglepetésként azért kicsit túlzásnak tartanám a kocsit, meglepetésként bonbont, ruhákat, színházjegyeket szokott venni.