A negyven körüli gyerekes férjek mennyi időt töltenek barátokkal, a családjuk nélkül?

Fél évente. Előre lebeszéljük. Én is elmentem 2x. Mivel 2 éves a gyerek, ritka.

Ő se szereti, ha megyek. Meg van hogy éjjel kell.

Szerintem ez olyan ha én kibírom, akkor ő se hal bele..

Nekünk közös a baráti kör, gyerekkori barátok vagyunk.

Ha néha nincs kedve egyikünknek menni, akkor a másik megy együl, de ez elég ritka.

Én ez a korosztály vagyok és azt látom, hogy abból vannak a válások, hogy valamelyik félnek ebből nincs elég. Tipikusabban a nőknek. Az igazi gond az szokott lenni, hogy a nőnek nincsenek valódi kapcsolatai, egyéb ingerei.

Én azt mondanám, hogy nem lehet elég kicsi a gyerek, hogy ne menj el te is. Valahogy oldjátok meg, hogy legyen elég külső inger gyerek nélkül, együtt is és külön is. Ha odáig eljuttok, hogy ez probléma, akkor fogtok találni megoldást. NAgyszülő vagy baráti pár kisgyerekekkel vagy bébiszitter.

A férjem 40 lesz, én még csak 33. Gyerekek 2 és 3 évesek. Nekem minden évben olyan 3X igényem van rá, hogy egyedül elmenjek nappal, vagy este, de nem éjjel kikapcsolódni, és akkor a férjem vigyáz a gyerekekre. Ő nem szeret nélkülem elmenni, de azért szoktam küldeni így is, olyan 2 havonta, de ez nem igazi buli, oda nem jár egyikőnk sem, inkább baráti beszélgetések, céges vacsora, de 11-12-re még nem volt olyan, hogy haza ne jött volna. Hobbija van, de azzal meg az a helyzet, hogy én abban jobb vagyok, mint ő, és tökre szereti, ha megyek vele, Néha gyerekeket is visszük, néha mi ketten megyünk hobbizni, bár ott kb csak férfiak vannak, én meg az egyetlen nő, ezért furin érzem magam, hogy a többiek mind elváltak már, és egyedül mennek, engem meg visz magával a férjem. Mondjuk értem, hogy miért, mert oda való vagyok, kell a szakértelmem nekI.-):-)

hát nekem ilyen ragaszkodó a férjem, de nagyon örülök, hogy nem azon kell rágjam a körmöm, hogy hol fűzi a csajokat éppen:-) Ennek viszont van egy titka talán: nem szoktam baszogatni, nem követelőzöm, nem degradálom, nagyon-nagyon ritkán, ha a gyerekek szétszedtek aznap, van, hogy felemelem a hangom, de nem haragból, hanem mert nem hallom magamat, de ALAPVETŐEN tisztelettel beszélek vele itthon, a gyerekeket is erre tanítom, emelem az apjuk személyiségének értékét előttük, ezért gondolom, hogy a férjem azért nem akar elmászkálni, mert itthon jó neki. Nem rosszat kap, hanem jó dolgokat. Feltételezem.

De igen, nagyon fontos, hogy az anyuka is havonta, esetleg kéthavonta el tudjon menni, nekünk volt, hogy ez anyagi áldozattal járt, (férjem nem ment akkor dolgozni, kiesett bevétel) de mégis fontosnak tartjuk, és bevállaljuk.

És otthon pedig ne a hárpia várja a pasit, hanem TISZTELET. Ez annyit jelent, hogy aminek te sem örülnél, hogy veled tegyék, te se tedd vele: ne kérd számon folyton, ne piszkáld rend dolgokkal, készíts neki néha kedvenc vacsit. Ja, és én nem szolgálom ki őt mindig, mindennap, de néha, ha jön szívből, akkor meg igen, és akkor örömmel, és nagyon is, kb heti 2-3 vacsi ilyen, a többit meg kell oldja magának: nekem is gyerekek, meló, stb.

Visszaolvasva ez a tisztelet dolog ez lehet, hogy ilyen odaviszem a papucsát szagúnak tűnik. Nem erre gondolok. Lelki dolog ez. Nem alázom. Nyilván szeretetet is írhattam volna, de ez más, ebben az is benne van, hogy érezze, hogy ő férfi, nem pedig egy lyukas zokni, és nem is a gyerekek egyike. Illetve ami miatt még sokszor akarhat elmenni egy pasi, ha otthon nagyon fagyos a levegő. Ha a nejének nincs humorérzéke, ha nincs barátságos légkör...

Aztán vannak az örök gyerekek, akik meg azért mennek el, mert sosem nő be a fejük lágya.