Ti mit gondoltok arról, ha valaki negyven felett még mindig az igazira vár?

Egy férfi ihlette a kérdésemet, aki a negyvenes évei közepén jár. Nem állítanám azt, hogy nem képes komoly kapcsolatra, elköteleződésre, mert voltak pár éves kapcsolatai. De egy ideje, alkalmik nem tudom becsúsznak-e neki, de jópár éve már csak pár hónapos kapcsolatai vannak, bármennyire vágyik már a megállapodásra, ha 1-3 hónap után nem érzi, hogy az adott nő lenne az igazi, inkább szakít, hogy ne húzzák egymás idejét. Persze ezt becsülöm is benne, hogy nincs valakivel, csak azért, hogy ne legyen egyedül, nem veri át a nőt, és így az a helyzet sem áll elő, hogy egy hosszabb kapcsolat után megcsalja, vagy hirtelen elhagyja a párját, aki már többen reménykedett, tervezett vele, csak azért, mert jobbat talált. Más részről meg egy kicsit szomorú, vagy nem is tudom mi a jó szó rá. Bár igaz, ő jómódú, sok lány és nő ezért kezd ki vele, és szerintem igaza van abban, hogy olyat keres, aki önmagáért szereti. De egy kicsit elkeserítő is, hogy ennyi év alatt még nem talált rá. Pedig szerintem nem egy kiállhatatlan emer, jó humorú, hatalmas szíve van, sokoldalú... Az igényeiről nem számolt be nekem, de szerintem ha az adott nő legalább átlagosan szép és csinos (persze biztos preferál egy adott típust), ápolt, hasonló az érdeklődése, nyitott, és el tudja fogadni őt olyannak amilyen, és nem a pénzére hajt, megáll a saját lábán, már esélyt ad neki. Nem hiszem, hogy bárki mellett elsétálna, akiben potenciált lát. És mégsem...