Ti mit gondoltok arról, ha valaki negyven felett még mindig az igazira vár?

Ismerkedési szempontból én is félénk vagyok,de ebben az a szörnyű,hogy csak megindítani nem tudok egy kapcsolatot,működtetni már tudnám.De el sem jutok abba a fázisba a kishitűségem miatt.Pedig férfiként hiába várom,hogy a nők kezdeményezzenek,nekem kellene felbátorodnom.

Ismerős szitu, én is ilyen voltam. Ez kötődési zavar. Nem a többiekben volt a hiba, hanem bennem. Két év terápia után képes lettem tartós és harmonikus kapcsolatra.

Akkor várjon még 20 évet, mire talán világos lesz neki, hogy az igaziról szóló mese az egy mese.

Én 36 évesen lettem először úgy szerelemes, hogy totál elkattant valami a fejemben, mint valami erős drog. Van ilyen. De előtt én sem hittem. Azt is gondolom, hogy ez elég ritka dolog lehet. Tök hálás vagyok, hogy én.

Pedig nem nehez beleesni ebbe a kategoriaba, eleg egy vagy tobb kisiklott kapcsolat, esetleg ido pocsekolas hogy hatha jobb lesz ami ugye evekig tarthat, aztan egyedullet mert az ember a sok csalodas utan nehezen kezd bele megint valamibe, aztan mar csak azt veszi eszre hogy puff mar benne is van az igazira varo 40-esek kozott.

Én 40 évesen találtam meg életem szerelmét. Voltak előtte kapcsolataim, hosszú is, ami nagyon nagy csalódással ért véget. Ezek mind arra voltak jók, hogy tudjam, mit NEM akarok. Igaz, én nem vágtam bele egy idő után rövid kapcsolatokba, hogy "hátha", addigra elég önismeretem lett ahhoz, hogy egy-két randi után (a kapcsolat elkezdése előtt) el tudjam dönteni, ő az én emberem, vagy sem. Aztán egyszer csak jött valaki, akivel megvolt a nagy bumm, akivel úgy éreztem, hogy vele érdemes belevágni. Na ebből lett hatalmas szerelem (ami még tart).

13 ast lenulláztátok pedig teljesen igaza van!