A pénz miatt tönkrement a házasságunk. Mit lehet ilyenkor tenni? Hogy változhat meg valaki ennyire?

Férjemnek bejött a vállakozása, komoly pénzeket keres vele, milliós összegeket.

Mióta ennyire megszaladt neki mindenkit lenéz, nagyképű, mindenkivel úgy beszél, mintha a kutyája lenne, lekezelő, mindenkin áttapos, mert ő megteheti mert vitte valamire és mindent sajnál tőlünk.

A lányom és én sajnos kevés pénzt keresünk, ketten sem tudnánk megélni egy albérletben, folyamatosan keressük a jobb lehetőségeket, de egyszerűen semmi.

Férjem úgy osztja be az idejét ahogy akarja, minden nap étteremben ebédel, 3 autóval jár, magára nem sajnálja a pénzt, bármit megvesz, az ár nem számít, mert ő megdolgozott érte, míg tőlünk még az ételt is sajnálja.

Ha hazaér a lányom a munkából az az apja első kérdése, hogy mit vitt enni és mennyit, reggelente ha akarna kivenni vizet, hogy visz otthonról, odaáll a hűtő elé direkt, mert még a vizet is sajánlja, folyton mondogatja, hogy mennyi víz elfogy. Folyamatosan bámulja a lányunkat evés közben, ha kimegy a konyhába követi, tőlem is állandóan azt kérdezgeti, hogy mit ettem. A lányunk egyébként egy szendvicset visz munkába,annyit eszik 8 óra alatt, de még ez se tetszik a férejmnek. Itthon egyszer eszik amikor hazajön, de a férjem azonnal ott terem, és mondja, hogy már megint zabálsz? Lassan a hűtőt nem meri kinyitni, rengeteget fogyott, minden ruhája leesik róla, egy nadrágja van, abban jár minden nap. Múltkor megkérdezte tőlem valaki, hogy azért van így lefogyva, mert beteg?

Egyébként a lányom 70ezret keres, én 60-at. (Errefelé rémesek a fizetések.) Majdnem az összes pénzét le kell adnia, különben mehet a háztól, én napi szinten megyek a boltba, veszek kenyeret, szalámit, kis ezt azt, alig marad a pénzből. Papíron a ház fele az enyém, mégis nekem nincs beleszólásom semmibe, a férjem azt mondja, hogy csak vendég vagyok itt.

Az internetet is ki akarja köttetni, mert ő tud a telefonján is, a lányom meg oldja meg ahogy akarja. Az internetet csak arra használja, hogy a barátaival beszélgessen, még ezt is sajnálja tőle.

Én is napi 8 órát dolgozom, lányom is, ha hazajövök főzök, takarítok, lányom is segít takarítani, mert a férjem egy szalmaszálat nem tesz keresztbe itthon. Elvárja, hogy legyen főtt étel, meg tisztaság, de azt is elvárná, hogy keressünk a lányommal másodállást, éjjel járjunk gyárba, nappal meg a rendes munkahelyünkre.

Ha vásárolni megyünk magának 40ezer Ft-os kabátot vesz, a lányomnak a 800 Ft-os használt tornacipőt nem vette meg, mert drága(!), nem ér annyit, pedig tök új volt, egy 1500 Ft-os új felső árát is sokallta.

Nemrég a lányom fodrásznál volt mert már nagyon törött volt a haja, mikor hazajött természetesen az első kérdés az volt, hogy mennyibe került. 1500 Ft volt, a férjem majdnem elájult, hogy hogy megkérték az árát stb.

Napokig mesélhetnék hasonló sztorikat. Hogy lehet ennyire megváltozni a pénz miatt? Előtte egy intelligens, kedves ember volt, most rá sem ismerni. Nincs mit ezen szépíteni, meggyűlöltem. A házat nem tudjuk eladni, ő nem akar elmenni, mi meg nem tudunk, mert nincs hova.