Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Vannak olyan nők, akiknek nem feltétlenül fontos a házasság?
Manapság egyre többen válnak el, mint házasodnak, valamiért a házasság elkezd idővel megromlani és válás a vége.
Szerintem a házassági papír nélkül is lehet boldogan élni.
Nem, nem vagyok szabad szellemű, aki ha úgy tartja kedve gyorsan megszabadul a másiktól, mert nincs hozzákötve formálisan, csak sokkal fiatalosabb, tartósabb egy kötetlen párkapcsolat többnyire, mint egy házasság.
Nem tartom kizártnak, hogy valaha férjhez menjek, de inkább leszek egy papírok nélküli kapcsolatban boldogan, mint X év múlva egy megsavanyodott házasságban...
Kinek mi a véleménye a házasságról?
Nem arról van szó, hogy fikázzuk a házasságot, csupán feleslegesnek tartjuk és enélkül is teljes az életünk. Ennyi.
Ha már évek óta együtt vagytok, szeretitek egymást, akkor az a darab papír ezen nem fog semmit változtatni.. És akarva-akaratlanul is eszébe jut az embernek, hogy manapság már több a válás, mint a házasság. Napi szinten hallani/látni a megcsalást, hogy ez megcsalta azt, az megcsalta azt. Én valahogy nem akarok 10-20 év házasság után arra döbbeni, hogy már csak a megszokás miatt vagyunk együtt, de a "tűz" már rég kialudt, monoton, egyhangú a szex és jó eséllyel vagy a férj vagy a feleség, vagy épp mind2 szeretőt tart. Mert hát otthon már nem jó, amit kapok, meg is untam ugyanazt az embert, így hát inkább félredugok, hisz a válás annyira macerás. Papírmunka, bíróságra járkálás, aztán jön a vagyonmegosztás, mert már közös kb minden, ki költözzön el a házból, hogy legyen, hogy jó legyen stb... Nekem ez valahogy nem hiányzik egy icipicit sem az életemből.
Nem mondom, hogy minden házasság ilyen, de két kezem nem lenne elég, hogy megszámoljam hány ilyen jellegű házasságról tudok a baráti körünkben. Félrelépések, viták, csak a megszokás, szerető stb.
Ha egy kapcsolat besavanyodik, az nem függ attól, házasok e vagy sem. Az élettársi kapcsolatod is tönkremehet ugyanúgy csak szólok.
Én azt gondolom a házasságról, hogy én abban szerettem volna élni életem szerelmével, hogy hivatalosan is egymás családtagjaivá váljunk, hogy viselhessem a nevét, karikagyűrűt, férj és feleségként élni, nem összebútorozott barát / barátnőként. Nekem ez kevés lett volna és kész.
Igen, sok a válás, ez tény. Nem nagy cucc. De nem őrültem meg, hogy mások rossz párválasztása miatt lemondjak arról amit szeretnék, amire vágyom. Én amondó vagyok, hogy a saját tapasztalatom a mérvadó, nem mások, idegen emberek élete. Nem attól teszem függővé a saját életemet, a házasságomat, hogy hány ember vált el. Ki nem szarja le? Az az ő dolguk, nem az enyém. Ilyen alapon egy nő se vállaljon gyereket, mert sok pasi lelép utána egy másik nővel. Kb ugyanolyan értelmetlen ez is, minthogy azért ne házasodj, mert sok pár elválik.
Mellesleg sokkal több élettársi kapcsolat szakad meg, mint házasság, csak arról nincs adat, mert követhetetlen kik költözgetnek össze és mennek szét, a házasságnak meg nyoma van, ezért kapnak akkora hangot a válások. Ennyi.
Akik elválnak, azok élettársakként is szétmentek volna ugyanúgy. Ahol a férj megcsalja a feleségét, vagy a feleség a férjét, ott ez ugyanúgy bekövetkezett volna akkor is, ha csak együtt élnek. Az emberek nem azért válnak mert összeházasodtak, hanem azért mert eleve rosszul választottak párt, nem illettek össze, rossz volt már a kapcsolat is stb. Én is egyből tudok olyan párt mondani az ismerőseim között akiknek össze sem kellett volna házasodniuk, mert már a kapcsolatuk is egy kalap szar volt... azóta meg a házasságuk az, orrba szájba megcsalják egymást, veszekednek stb. Szóval az ilyesmi (mások élete, választásai, döntései) az én életemben nem mérvadók semmilyen szinten.
Amúgy mit értesz az alatt, hogy kötetlen párkapcsolat? Nyitott kapcsolatot? Ha igen, egészségedre. Nekem nem lenne gyomrom hozzá. Ha nem akkor kifejtenéd?
Vagy az a baj a házassággal, hogy valami odaköt a másikhoz, és nem tudnál akár szó nélkül lelépni adott esetben, hanem legkésőbb a tárgyaláson szembe kellene nézni a pároddal? Mert a kötetlen szóból kb ez jön le.
Amúgy abban, hogy valaki házas, semmi öreges nincs.
hat engem tiszteljen meg a parom azzal hogy elvesz odabiggyeszti a nevet a papirra
a mi eskuvonk kis zart koru volt nem kerult tobbe mint egy vasarnapi csaladi ebed DE feleseg vagyok nem elettars Hivatalos hozzatartozo vagyok a ferjem orokose es jogi kepviseloje
Szerintem két ember 100%-ig szeretheti és tisztelheti egymást anélkül is, hogy összeházasodnának...
Nem tudom mitől olyan nagy szó, hogy én most feleség vagyok, de mindenkinek más a fontos. Nekem ez pont nem.
Egy élettársi kapcsolatban mindig ott van az a kiskapu, hogy bármikor leléphet. Bármelyik fél.
Sokan szokták mondani, akik nem házasságpártiak, hogy mert ki tudja, mi lesz 5-10-20 év múlva, sokat változunk, nem biztos, hogy ugyanolyan jó marad a kapcsolat.
Ez igaz, és jó érv. :) Viszont a házasság pont arra ad garanciát, hogy akkor is megküzdünk együtt a dolgokkal, ha 5-10-20 év múlva más emberek leszünk.
(Nem meggyőzni akarok senkit, ez mindenkinek a maga döntése, hogy mit gondol, csak egy szempontot villantok fel a házasságpártiak részéről.)
Nem értem miért kell lepontozni a másikat, csak azért mert nem úgy vélekedik a dolgokról, mint mi. Én is nyomogathatnám akkor mindenkire a pirosat, aki házasságpárti, de nem süllyedek le egy bizonyos szintre.. Na mindegy.
Visszatérve a témára.. Nyilván senki nem tudja mi lesz 5-10-20 év múlva, mennyit változik a másik stb, de az hogy a házasság pont erre ad garanciát... Hát ez azért szerintem ebben a formában nem teljesen igaz. Már miért adna bármire is garanciát? Nagyon fel van fújva ez az egész házasság dolog, ha "sima" kapcsolatban vagy évekig és beüt a krach, akkor is meg akarja az ember menteni jobb esetben a kapcsolatát, nem csak házasságban. Ha meg gáz van, akkor úgyis szakítás lesz a vége, házasságnál pedig válás, ami ugye csak nehezíti a dolgokat minden téren.
És rengeteg a válás manapság, több is mint a házasság, szóval kétlem, hogy bármi garanciát adna. Ha valami nem működik, akkor nyilván először megpróbáljuk megjavítani, ha pedig nem sikerül, akkor így is, úgy is vége, tök mindegy, hogy most házasságról vagy kapcsolatról van szó.
Ja vagy persze van a 3. opció, hogy bár már sz*ar a házasságom, ellaposodott, nem jó se ez, se az, csak élünk egymás mellett, mint 2 lakótárs és közben mind2nek szeretője van és folyamat félredug. Na hát az ilyen "házasság" nem tudom mennyivel jobb. Rengeteg ilyen házasság van a baráti körünkben is, ahol már csak megszokásból vannak együtt a felek és szeretőket tartanak, van aki próbálja titkolni, van aki meg kevésbé. És persze mi az első ok: hát elválni túl macerás lenne, közös a ház, mindent felezzünk, megy a huzavona, hogy ez az enyém, ez a tied..
Élettársaknál is ugyanúgy dughatnak félre.
Mellesleg szakítás-szétköltözés sokkal több van mint válás, csak követhetetlen, mert nincs nyoma kik bútoroznak össze és kik mennek szét, a házasságokról meg van adat. Ezért tűnik a válások száma soknak.
Miért kell úgy nekiindulni, hogy nem házasodok meg, mert sok a válás, és ha tönkremegy a kapcsolat akkor jaj macerás válni? Már eleve arra apellálni, hogy válás lesz belőle, nem jó alap. Jól tükrözi egyes emberek hozzáállását a saját kapcsolatukhoz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!