22 évesen korai férjhez menni?

Én pedig most vagyok 22 és jövőre tervezzük az esküvőt.

Úgy érzem, hogy minden megtörtént az életemben, ami teljesen biztossá tesz a döntésemben.

Volt egy 5 éves párkapcsolatom, éltem albérletben egyedül a családomtól több száz kilométerre, 19 éves korom óta önellátó vagyok, suliba járok, jó állásom van és egy olyan vőlegényem, akinek a támogatása nélkül nem lett volna erőm ezt végig csinálni.

Válás: ha 40 évesen megyek férjhez, akkor is elválhatok. Nem kor függvénye, sokkal többön múlik ennél.

Nyáron leszek 22,novemberben volt az esküvőnk. Nem érzem /éreztem korainak pedig eleve soha nem volt tervben hogy "na majd egyszer.." egyszerűen így alakult pedig alapvetően az általad leírt feltételek sem voltak meg, javarészt most sincsenek, mégis boldogok vagyunk mert így viszont értékeljük az apróságokat.

Ha válunk akkor válunk, lehet valaki 40 évesen is boldogtalan és léphet valaki 50 évesen is félre. Ez inkább a páron múlik és hogy mennyit dolgoznak a kapcsolatukon, nem pedig a koron. :)

Nehéz kérdés.. 19éves voltam amikor össze házasodtunk a férjemmel (ő 23éves volt) most lesz az első házassági évfordulonk. 1év után költöztünk össze és 4év együtt éles után házasodtunk össze. Mi úgy gondoltuk, hogy így a helyes, hogy a kapcsolatunk feljebb lépjen a lépcső fokon. Gyereket nem mostanában akarunk (kb 5év múlva) . mind a kettőnknek biztos állása van (most lesz meg a 2éves munka viszonyom) Igaz nehéz gyerek korom volt a férjem pedig problémás "gyerek" volt. De egymásra jóhatással voltunk és vagyunk, vannak céljaink is amit együtt el akarunk érni és amit le akarunk tenni az asztalra. Nem vagyunk valami bulizós emberek szerencsére hidegen hagynak az ilyen dolgok. :) az alkoholt sose kedveltük a cigaretátt pedig együtt letettük.

Elvi kérdés, hogy ki mikor érzi úgy, hogy kész a házasságra. Viszont sok korombeliek még a szüleivel élnek nem tanulnak, dolgoznak egy kettőnél gyerek is becsúszott. A korombeliekkel nem is tudok beszélgetni, mert annyira más az érték rendünk.

Az én szüleim elváltak kicsi koromba (mivel becsúsztam nekik azért házasodtak össze huszonévesen..) a férjem szülei pedig 25éve házasok.

Plusz ha meg van az a bizonyos "éretség" akkor szerintem nem korai.

Mi egy kicsit koravének vagyunk :D

Nálunk ez nyílt titok, hogy a családi okokból költöztünk össze, mert folyamatosan tiltotak egymástól minket a szüleim, állandóan mindenbe belekötötek.ők azt gondolták, hogy majd ott fogom hagyni a sulit meg majd becsúszik a gyerek meg nem fogom semmire vinni az életbe. Mindig mindenben lealacsonyítottak és mindig én voltam vagyok és leszek a fekete bárány (amit most már nem is bánok). Már kisiskolás koromban eldöntöttem, hogy többre fogom vinni az életbe mint a szüleim és nem fogom ugyanazokat a hibákat elkövetni mint ők. Persze azt semelyikünk sem gondolta volna, hogy össze fogunk házasodni..:D ettől függetlenül úgy érzem,hogy sok mindent megcáfoltam amit gondoltak rólam. Édesapámnál valamiféle elismerést is elnyertünk ami még jobban ösztönöz minket. Egészségügyben dolgozom és sok idős házaspárral, nénivel beszélgettem

a hosszú boldog házasságról, hogy mi a titok. Sok jó tanácsot mondtak :D

Remélem tudtam segíteni. ;)

Ha megvan a megfelelő személy, úgy érzik megtalálták egymásban az igazit akkor nem korai.

Én 25 voltam mikor férjhez mentem, de csak 24 évesen ismertem meg a férjemet, tehát már nem voltam annyira nagyon fiatal akkor sem mikor összejöttünk. Ha már fiatalabb koromban rátalálok, nem utasítottam volna el a korom miatt, boldogan hozzámentem volna. Nem a kor a lényeg, hanem a szellemi érettség. Az nem kor kérdése. A férjem egyébként pont 22 volt mikor esküdtünk:) Én most 30 vagyok, ő 27 éves.