A szép, fiatal lányok miért nem vágynak házasságra, családra?

Mert még fiatalok hozzá.

Esetleg némelyikük eléggé egoista és nem akarja tönkre tenni a testét egy szüléssel.

A házasságból pedig ezek következnek.

Tisztelet a kivételnek. Én sem vágyok rá, pedig én ronda vagyok.

23/l

Nem szeretném túl fiatalon tönkretenni a testem(terhességre gondolok nyilván),ez nem egoizmus,de ha egyszer vagyok olyan szerencsés,hogy jó testem van,hadd élvezzem már ki :)

De alapból az egyetem miatt sem akarok 25 éves korom előtt családot.Minek elkapkodni?

19L

Én vágyom rá, csak nem most. Ha most szülnék, akor az egész életem szépen tönkretenném, és nem a külsőmre gondolok. Pár diákmunkát leszámítva zéró munkatapasztalattal, az egyetemet sem befejezve szülök egy gyereket, aztán majd két év múlva olyan örömmel fognak engem alkalmazni mindenütt, hogy hajjaj :D Csupa szakértelem és gyakorlat leszek, mindenki ilyen munkaerőre vágyik. Egyrészt. Másrészt meg szeretem a párom, szeretek vele kettesben lenni, annyi sok dolgot szeretnék még csinálni, annyi sok helyet szeretnék meglátogatni, kirándulni, programokat szervezni, csak így, szabadon, felelősségek és kötöttség nélkül. Van egy macskánk, imádjuk mindketten, ellenállhatatlan cukisággombóc, de néha még ő is több felelősség, mint amit éppen nyújtani szeretnénk- nyaralás barátokkal, kirándulás csak úgy pár napra, egyik sem olyan program, ahova macska vagy akár gyerek problémamentesen jöhetne.

A házasság ellen persze nincs kifogásom, jövőre férjhez is megyek. A gyerek az, amivel még várnék egy ideig, legalább pár éves munkatapasztalatig biztosan. Az meg 26-27 éves korom előtt nemigen lesz.

23/N

Én azért nem szeretnék (még) családot, mert (karrierista ember lévén) előbb szeretném felépíteni a karrierem. Nem egyáltalán nem vágyom rá, hanem most még nem.

21L

Én már nagyon vágyom rá. No nem a gyerekre, hanem arra, hogy megtaláljam azt a partnert, akivel családot alapíthatok a közeli jövőben.

23/N

Én nem vágyom rá. A gyerekre azért, mert utálom őket, nem akarok gyereket. Sem most, sem később.

A házasságot pedig nem erőltetem. Párom azt mondja, ahogy végez a sulival elvesz, de én úgy vagyok vele, ha elvesz oké, ha nem, akkor nem. Régen nagy feneket kerítettem neki, hogy milyen esküvőt, hol, hogyan, stb. Mostmár nem érdekel. Annyiszor estem pofára, bántottak meg és rúgtak belém, hogy érzéketlen lettem az ilyesmire. Más lett az értékrendem, és ezt nem bánom.

Nem vágyom házasságra, de nem is utasítom el, ha a párom megkér. Vannak apró elképzeléseim, amikből nem engednék (pl hogy ne legyen templomi esküvő, meg pap, és ne legyen 100 ember a lagzin), de azon kívül rugalmas vagyok, és párom igényeihez alkalmazkodom, hisz neki még fontos ez a dolog.