Miért változnak meg a férfiak házasság alatt? Mindent megteszek, nevelem a 2 gyerekünket, tisztán tartom a lakást, főzök, nem járok el sehova, mindent megteszek, de a férjem ezt természetesnek veszi.

Dolgozok 2 gyerek mellett, úgyhogy nekem ne magyarázz, hogy az otthon seggeléstől úgy elfáradsz.

Mindig vannak ilyen anyukák, messziről kerülöm a társaságukat... mint te, akik állandóan csak sírni tudnak milyen nehéz a gyereknevelés, takarítás, stb.

Nézz magadba és ott keresd a hibát, mert általában ott van! Értelmes édesanyának nem teher a gyereknevelés, mert nem kisdisznókat nevel, akik mindent szétszórnak és képtelenek összepakolni, hanem normális gyerekeket. A másik meg, hogy ha ennyire megerőltető, akkor a napi rutinodat is érdemes átnézni, hogy mit csinálsz esetleg feleslegesen vagy túl sokáig,túl gyakran, stb. Mindjárt több időd jut és megérted, hogy más miért nem akad ki annyira a saját gyerekeitől, mint te.

Egyrészt a legtöbb gyereknek igénye van 2 éves kor körül már más gyerekek társaságára, nem csak az anyjáéra.

Másrészt nem minősítem a nevelésedet, ha nálad csak ordibálással és üvöltéssel lehetne elérni, hogy a gyerek rendet rakjon. Az én gyerekeim megteszik maguktól is, illetve ha szépen kéred.

És nem hiszem, hogy egyszerűbb az irodában dolgozni 8-9 órát mint a saját gyerekeimmel játszani egész nap, de kinek mi...

69%os, mindenki elhiszi, hogy te szuper vagy, és csak a te módszered lehet jó, mindenki más hülye....szóval légyszi, fogd be :)

Kérdező, szerintem ha normális a férjed, és leülsz vele egy komoly beszélgetésre, meg tudjátok ezt oldani. csak közöld vele.

Szerintem kár azon vitatkozni, hogy munka mellett két gyerek/háztartásbeliként két gyerek, mert nem tudjuk azt az alapvető tényt, hogy a két esetben hány évesek a gyerekek.

Nem is arról írt ki a kérdező kérdést, hogy a bölcsőde mennyire jótékony, hatásos, mint sok helyen, ott is van sok pro és kontra.

A kérdéshez is hozzászólva: szerintem a férfi azt veszi természetesnek, amihez hozzá van szoktatva. Én még nem tartok ott, hogy kisgyereket neveljek, mert jelenleg várom az elsőt, és veszélyeztetett terhesként vagyok otthon, de nem szigorú fekvőként. Sokmindent megcsinálok otthon, de Nem mindent! Direkt. Néha lehet, hogy húzza a száját, mikor pont épp rosszabbul vagyok, és nem takarítok ki mindenhol, aztán megkérem rá, hogy vigye ki a szemetet, vagy igenis, a nehezebb dolgokat ő hordozgassa, és úgy tervezem, hogy ő is be fog segíteni a későbbiekben is a gyerekellátásba, gyerek körüli teendőkbe.

Szerintem igenis járj el, Neked is jót tesz, én pl. terhesjógázok heti egyszer, kismamák közt vagyok, és utána mindig olyan jólesően vár, mert ő általában hamarabb végez akkor a munkával. Észreveszi, hogy nem vagyok mindig ott neki, nem válok természetessé.

Ahogy megszervezed a közös programokat, hogy valaki vigyáz a gyerekre, úgy szervezz meg magadnak is valami részmunkát, feltöltődést, egyedüllétet, és Te is jobban fogod magad érezni a bőrödben, kevésbé veszed fel, ha nem minden tökéletes.

Még valami: nem kérünk bocsánatot, ha megbántanak. Legfeljebb nem tartunk haragot. Ezzel ugye te is tudod, hogy megalázod magadat? Úgy veszem észre, hogy nincs önbecsülésed, amin sürgősen változtatnod kéne, akkor fog a férjed is jobban tisztelni!

Először is az a baj, hogy kiszolgálod a férjed. Hát minek teperjen, ha úgyis megkap mindent?

Másodszor ez az élet amit leírtál: unalmas. Nincs erre jobb szó. Tudom, hogy nehéz munka meg minden, de elég lehangoló és unalmas, hogy neked az a nagy élet, hogy gyereket nevelsz, főzöl, mosol, nem jársz el...