Azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei csak együtt élnek házasság nélkül nem rossz érzés, hogy tkp. "törvénytelen gyerekek"?

Tévedés ütötte fel a fejét, miszerint a polgári házasságban született gyermek is törvénytelen, ha nem volt a szüleiknek templomi esküvőjük. Magyarországon 1895 óta kötelező a polgári esküvő, illetve csak a polgári esküvőn kimondott házassági szándék számít házasságnak. (Általában a városházán, községházán a jegyző előtt nyilatkoztak) Innentől fogva abban a házasságban született gyermek törvényes volt, ha volt templomi esküvő, ha nem.

Azt elhiszem, hogy a szűk környezet (leginkább a falu népe) rosszalta, ha valaki nem kérte Isten áldását a házasságukra, de csak a bajszuk alatt moroghattak. Viszont, ha egy leány megesett és annak a kalandnak a gyümölcse megszületett, hát annak az életét megkeserítették. Ez tulajdonképpen egy bebiztosítás volt az szabályos öröklődés céljából.

Manapság a házasságon kívüli kapcsolatok gyakorisága okán nem fontos senkinek, hogy törvényes vagy törvénytelen a gyermek, mondhatni, szinte abból van több, ezért a felnövekvő gyermek is ezt veszi természetesnek.

Nekem van ismerősöm, aki közel negyven éves, 2-en vannak tesók (már gyerekeik is vannak), és a szülők a mai napig nem házasodtak össze. Köszönik, felnőttek. Nem volt ebből semmi, pedig 15 évnél korábban történt a fogantatás, falun. (jelzem, hogy 15 évvel ezelőtt már 2001-et írtunk... ha 25 évet írsz, akkor is 1991-ről beszélünk, de már a 70-es években sem volt társadalmilag "ciki")

Azokban a családokban is felnőnek a gyerekek, ahol van én gyerekem, te gyereked, mi gyerekünk. Nincs lelki sérülés.

Nekem is van "féltestvérem", pedig még a rendszerváltás előtt születtem, és köszönjük jól meg vagyunk. Egyikünk se sérült az évek alatt, csak kicsit sokat kellett magyarázni az idegeneknek, hogy az én anyukám, nem az ő anyukája, ez a nagymama neki csak "félnagymama" stb.

A búsfenét nem volt társadalmilag ciki!!!

Ismeretségi körömben van család, ahol a leány apja akart öngyilkos lenni, mikor megtudta, hogy a lánya terhes, méghozzá elég előrehaladott állapotban. Akkora szégyennek érezte, hogy nem tudta elviselni. És olyanról is hallottam, mikor a nőgyógyász maga élcelődött azon, hogy mikor is lesz az esküvő, mert a férjezett kismama leánykori néven jelentkezett nála, ez a 70-es években nem volt megszokott. De akkor az együttélés sem volt az.

Mivel manapság éveken keresztül együtt él a pár, a lakóközösség elfogadja őket. Azelőtt pedig egy meggondolatlan, rosszul sikerült éjszakának tekintették, ha egy lány terhes lett, és ezt keményen büntették a megvetésükkel.

Igazából leszharom.

A házasság szerintem csak egy mondva csinált procedura.

Akár polgári akár egyházi.

És miért is érintene rosszul,már nem a középkorban élünk...eddig nem zártak kalodába vagy mutogattak a cirkuszban.

Hogy:itt a csodálatos Budapasti törvénytelen gyerek,életreszó élmény csak itt csak most. A jegy 2000ft.

"Ismeretségi körömben van család, ahol a leány apja akart öngyilkos lenni, mikor megtudta, hogy a lánya terhes" - idióták minden korban voltak, vannak, lesznek.

Mi sem házasodtunk az exemmel 1985 környékén, nálunk is levert anyám egy büdös nagy hisztit ezen, de ez az ő problémája volt, nem a mienk és nem is a gyereké. Mi semmiféle diszkriminációt nem tapasztaltunk soha.