Tényleg késő/hülyeség lenne már bepótolni? (bővebben lent)

Szóval azt tudni kell a férjemről, hogy nem a romantika példaszobra. Én sem vagyok az, de hozzá képest eléggé az vagyok. És itt nem arra gondolok, hogy csokor vörös rózsákra vágyom hetente meg gyertyafényes vacsorákra DE

Az "eljegyzésünk" június elején volt. Azért írom idézőjellel, mert nem az, hogy gyűrű, de még rendes kérdés sem volt. Csak közölte, hogy azt akarja hogy keressek egy helyet ahol összeházasodhatunk, mert szerinte jó ötlet. Igen, ennyi volt. Tulajdonképpen meg sem kérdezte, hogy hozzá akarok e menni. Gyűrűt azóta sem kaptam, pedig nem valami drága valami lenne a fontos, az is bőven elég lenne, ha a kínain vett volna egyet 200 forintért vagy hajtogat egyet szívószálból, csak maga a gesztus, hiányzott és hiányzik azóta is. Pedig nem mondhatja, hogy nem tudja, hogy milyen egy eljegyzés, mert eddig csak 6 barátjának volt ott az eljegyzésén.

December elsején volt az esküvőnk... Az, hogy két tanúval mentünk el az igazából nem zavart, én is így képzeltem el, max 10 emberes esküvőt szerettem volna addig is. Az viszont már zavart, hogy konkrétan az anyakönyvvezető szebben volt felöltözve, mint mi. Maga a szertartás szép volt, de ez is inkább azon múlt, hogy az anyakönyvvezető egy szép élményt akart nekünk.

És ami az igazi kérdés. Az eljegyzést bepótolni erőltetve nem tudom és nem is akarom pótolni, az ugyanúgy az ő döntése kell, hogy legyen, mint az amikor megkért. Viszont nagyon sajnálom, hogy az eljegyzésünk és az esküvőnk is ennyire semmilyen lett. Ezért gondolkodtam azon, hogy talán az esküvőnket mégiscsak bepótolhatnánk(bár eleve azért lett semmilyen, mert, hogy a haverjának is elég volt annyi, hogy utcai ruhában elmentek és csak a hivatalos rész meg a pezsgőzés volt-nekünk pezsgő sem végül)Tehát az esküvőt szeretném valahogy bepótolni, de mindig elbizonytalanodom, mert egyikünk sem keresztény, szóval még egy miniatűr kápolnába se mehetnénk paphoz, vendéget ugyanúgy csak nagyon minimális számút szeretnék, tényleg megállnánk 10-15 főnél és így meg nem tudom, hogy annak meg nem lenne e nagyon műanyag íze, ha másodszor is rövidebb szertartásra mennénk, ráadásul csak anyakönyvvezetőhöz?

Bocsánat, hogy ilyen zavaros, csak egyszerűen nagyon rosszul esik, hogy úgy alakultak a dolgok ahogy, és szeretném pótolni kicsit a "nagy napunkat" , viszont amikor eszembe jut, hogy milyen paraméterekkel indulnánk neki akkor mindig elbizonytalanodom.

Szerintetek még lenne értelme vagy tényleg lecsúsztunk már a dologról?