Csak szerintem hülyeség azért eldobni egy házasságot, mert nem lehet közös gyerekük?

Szerintem ez értékrend kérdése. Aki úgy érzi, hogy nem lehet teljes az élete gyerek nélkül, annál simán lehet válóok, hiszen így pont a házassága gátolja meg, hogy kiteljesítse az életét.

Akinek azonban a gyerekvállalás nem ennyire központi kérdés, az nyilván a házasságot választja.

Én nem tudom, mit tennék. De nagyon remélem, hogy soha nem is kerülök abba a helyzetbe, hogy döntenem kelljen.

Ez több mint hülyeség.

Ha én szeretem a párom, akkor SEMMI de SEMMI miatt nem fogom elhagyni.

És csak és kizárólag akkor szeretnék tőle gyereket, ha tényleg szívből szeretem és ő viszont. (ha csak becsúszik, meg hogy segélyt vegyek fel, meg mert elvárás, meg mert ketyeg a biológiai órám, stb, az mind mind a legidiótább kifogások a világon)

Na most.

Ha valakitől el akarok válni, akkor nem szeretem igazán.

Ergo, akkor nem akarok tőle gyereket.

Tehát ez nem is kérdés.

Én nem hagynám el. Nem a gyerekcsinálás miatt házasodtam, hanem mert szeretem őt és megbízom benne. Őt választottam, jóban rosszban egészségben betegségben blablabla...

Nálam nem jöhetne szóba az sem, hogy bármelyikünk is mással szexeljen azért, hogy családunk legyen. Inkább az örökbefogadás.

A barátod csak hitte, hogy boldogok kettesben!

Aki egy ilyen "rendellenesség" miatt elhagyja a férjét, attól jobb el válni. Egyértelmű, hogy nincs szerelem.

Ha a feleség teherbe tud esni mástól, akkor hajrá!

Nálunk sem jön össze az utód, de nem voltunk orvosnál. Férjem nem is akar örökbefogadásra gondolni, én igen. Ez van.

Nálunk is ez a probléma csak fordítva. Nem a férjemmel van gond hanem velem. Eszünkbe nem jutna ezért elválni. Szerettünk volna gyereket de ha nem lesz hát nem lesz. Egymástól akartunk, senki mástól. Nem egy könnyű helyzet, sokan elválnak emiatt. De úgy gondoljuk, hogy ettől még nem dől össze a világ. Az élet megy tovább.

Ismerősi körben rajtunk kívül még 2 ilyen pár van, ők se válnak el ezért, pedig akartak gyereket.

No meg nem azért házasodtunk össze hogy majd gyerekeket neveljünk, hanem azért mert szeretjük egymást, egy család akartunk lenni, együtt akartuk/akarjuk leélni az életünket. Hogy lesz e gyerek vagy nem, az lényegtelen ilyen szempontból, az egymás iránti érzéseinken semmit nem változtat. Attól, hogy nincs és nem is lesz gyerekünk, még ugyanúgy szeretjük egymást, ezért sem válunk el. Én sem hagynám el a férjemet semmi pénzért, ha nála lenne gond.

Tudod van az az ígéret azoknál akik házasok, hogy gazdagságban-szegénységben, egészségben-betegségben hűségesen szeretik egymást életük végéig. Na hát ez épp a betegség kategória...erről nem tehet senki.

Ez olyan mintha azért elhagyná valaki a házastársát mert rákos beteg lett. Az is betegség, ahogy a meddőség is.

Szerintem piszokul nem szereti a nő ezt a férfit, ha képes emiatt válni.

Ha valakinek fontos, hogy gyereke legyen, akkor bizony jobb elválni. Lehet, hogy most ott maradna a feleség, de ahogy múlnak az évek, csak egyre jobban gyűlne benne a feszültség, hogy ő anya akart lenni és a férje miatt nem lehetett és ez egyszer elő fog jönni.

Mindenki másként gondolkozik, így leírom, hogy én ilyen helyzetben mit tennék. Egész kisgyerek korom óta tudom, hogy gyereket szeretnék, valahogy nem tudom elképzelni, hogy gyerek nélkül éljem le az életem. Még nincs gyerekem, de azt tudom, hogy egyszer ha megtalálom mellé a párom és adottak a körülmények, akkor nem fogok gondolkozni, nekiállunk a gyereknek. Ha a páromról kiderülne, hogy valamiért nem lehet gyereke, nem zárkóznék el az örökbefogadástól vagy a mesterséges megtermékenyítéstől, spermabankból származó spermával. Ha ezek közül egyik se felelne meg a férjemnek, nehéz szívvel, de én elválnék. Mert tudom magamról, hogy én így boldogan nem tudnék élni, ez az egész kapcsolatunkra kihatna, már semelyikünk se lenne boldog és ígyis-úgyis válás lenne a vége. De lehet mire elérnénk a váláshoz, már sehogy se lehetne gyerekem a koromból kifolyólag.

De mint már írtam, minden ember más, ha valaki tudja magáról, hogy gyerek nélkül is tud boldog lenni, az nem fog elválni. Boldogan le lehet élni az életet gyerek nélkül is, csak ehhez mindkét félnek hasonlóan kell gondolkodnia, megalkuvás ebben a kérdésben nagyon nem szerencsés.